A kutatási program négy, egymáshoz szorosan kapcsolódó területen vizsgálta a biodiverzitás megőrzésének és az ökoszisztémák fenntartható kezelésének lehetőségeit: az ökológiai intenzifikációt és élőhely-restaurációt, a városi beporzóbarát beavatkozásokat, az időjárási szélsőségek és különösen az aszály gyepközösségekre gyakorolt hatásait, valamint az eltérő erdőkezelési módok ökológiai következményeit. A többéves terepkísérletek és monitorozások eredményei alapján több, gyakorlati szempontból is releváns általános összefüggést sikerült feltárni.

Kutatásaink négy olyan területet vizsgáltak, ahol a természet és az emberi tevékenység találkozik: hogyan segíthetjük a rovarokat a mezőgazdasági tájakban és a városokban, hogyan alkalmazkodnak a gyepek az egyre szélsőségesebb időjáráshoz, és miként lehet úgy hasznosítani az erdőket, hogy közben minél több természeti érték megmaradjon.

A mezőgazdasági tájakon vadvirágos parcellákat hoztunk létre, és parlagokat vetettünk felül őshonos virágfajokkal. A vadvirágos területek meglepően gyorsan gazdagodtak: az elvetett 32 növényfaj mellett öt év alatt mintegy 240 spontán faj jelent meg. A virágos parcellák különösen akkor fontosak a beporzók számára, amikor a környező, intenzíven művelt tájban kevés táplálék áll rendelkezésre – például a nyár közepén és szántók által dominált tájakon. Három év alatt a méhek, lepkék és zengőlegyek közösségei a közeli természetes gyepekéhez hasonlóvá válhatnak. A parlagok pillangós növényekkel történő felülvetése pedig nemcsak a növényzetet és a talajt javította, hanem a gazdálkodók számára fontos szénahozamot is növelte. A vizsgálatok arra is felhívták a figyelmet, hogy a beporzók mennyiségét az egyes évek időjárása, különösen az aszály, erősen befolyásolja.
A városokban azt vizsgáltuk, hogyan segíthetik a beporzókat a zöldterületek másfajta kezelési módjai. Huszonnyolc európai intézménnyel együttműködve, 12 ország 15 év alatt gyűjtött adatait elemeztük. Az eredmények szerint a ritkább kaszálás, a virágvetés és bizonyos területeken a kezelés elhagyása általában kedvezően hat a növényzetre és a beporzók sokféleségére. Különösen a virágvetés és az útszegélyek bizonyultak kedvezőnek. Budapesten is azt tapasztaltuk, hogy a ritkábban kaszált zöldterületeken több méh fordult elő, különösen a nyár második felében. Ez azt mutatja, hogy a városi zöldfelületek kezelési módjának megváltoztatásával is sokat tehetünk a természetért.

A gyepek esetében az egyik legnagyobb kihívás az aszály. Több mint húszéves megfigyelések, terepkísérletek és új, mesterségesen előidézett aszálykísérletek segítségével vizsgáltuk a változásokat. A Duna–Tisza közi homoki gyepekben a 2022 óta ismétlődő aszályok már nem egyszerűen egy-egy rossz év hatását jelentik: az évelő növények tömeges pusztulását és tartós változásokat okozhatnak. A korábbi, 2003-as aszály után a gyepek viszonylag gyorsan regenerálódtak, de egyes meghatározó fajok visszatérése akár 12 évig is eltartott. Az újabb aszályok hatására a regeneráció még bizonytalanabbá válhat. A kísérletek azt is megmutatták, hogy az aszály csökkenti a növényzet föld feletti és föld alatti biomasszáját, és a talajban zajló életfolyamatok, például a talajlégzés is hosszabb időre visszaeshetnek.
Az erdőkben azt vizsgáltuk, hogyan hatnak a különböző erdőkezelési módok a teljes ökoszisztémára. A Pilisben végzett hosszú távú kísérletek alapján az intenzívebb beavatkozások, különösen a tarvágás, jelentősen elszegényíthetik a talajlakó élővilágot, és ennek hatása még hat évvel később is kimutatható. A kisebb erdei lékek ugyanakkor lehetőséget adnak a fák természetes felújulására úgy, hogy közben az erdei környezet számos jellemzője megmarad. Vizsgálataink szerint a tölgy felújulása szempontjából a kisebb, elnyújtott lékek kedvezőbbek, mert a nagyobb lékekben erősebb lehet a gyertyán és a szeder versengése. Az erdőkben végzett kutatások végére nyolc örökerdő–vágásos mintaterületpárról és három erdőrezervátumról rendelkezünk sokféle élőlénycsoportra és környezeti tényezőre kiterjedő adatokkal.
A négy kutatási terület közös tanulsága, hogy a természetes rendszerek működését nem egyetlen tényező határozza meg. A táj szerkezete, az időjárás, a kezelés módja és az élőlények közötti kapcsolatok együttesen alakítják a biodiverzitást. A hosszú távú terepi kutatások ezért nemcsak azt mutatják meg, hogyan változik a természet, hanem azt is, hogy milyen beavatkozások segíthetik a biodiverzitás megőrzését a mezőgazdasági tájakban, a városokban, a gyepekben és az erdőkben.

Tovább a kutatócsoport munkájához: Ökológiai fenntarthatóságot szolgáló élőhely-kezelések kísérletes vizsgálata szárazföldi ökoszisztémákban