Fő következtetés: a fenntartható balatoni vízszintszabályozás a vízmennyiségi és vízminőségi kockázatok együttes kezelését igényli, melyekben fontos meghatározó tényezők a társadalmi és a gazdasági peremfeltételek. A projekt eredményei a természetesebb szezonális vízszintingadozást és a külső vízpótlás előkészítését együttesen jelölik meg olyan beavatkozási irányként, amely hosszú távon növelheti a rendszer alkalmazkodóképességét.
Végső tudományos és szakpolitikai eredmények
- A turisztikai forgalom és a vízállás között nem mutatható ki számottevő kapcsolat a 60-70 cm feletti vízállások esetében; a turizmust elsősorban a GDP és az időjárás mozgatja a teljes, 2000 óta bejárt vízállás-tartományban. Ez megkérdőjelezi a „turisztikailag preferált” vízszinttartomány elsődleges szabályozási célként való kezelését.
- Az RCP4.5 forgatókönyv mellett külső vízpótlás kiépítése még évtizedekig nem feltétlenül szükséges, de a megvalósíthatósági, hatásvizsgálati, tervezési és engedélyezési előkészítés indokolt. RCP8.5 mellett a század második felében a vízpótlás a tó jelenlegi formájának megőrzéséhez elengedhetetlenné válhat, tervezése és előkészítése már jelenleg is indokolt.
- 1976–2022 között a Balaton medencéiben a klorid- és nátriumkoncentráció 2–3-szorosára nőtt, elsősorban a romló vízmérleg miatt. RCP4.5 mellett a várható koncentrációk még a leginkább érintett medencében is az ivóvízhatárérték alatt maradnak; a vízpótlás tervezésénél ugyanakkor a sóháztartást külön vizsgálni kell.
Gazdasági és társadalmi jelentőség
- A Balaton üdülőtó-jellege jelentős gazdasági értéket hordoz: a térség idegenforgalmi többletteljesítménye becslés szerint évi 114 milliárd Ft, az ingatlanvagyon értéktöbblete mintegy 2700 milliárd Ft. A kockáztatott érték nagyságrendje eléri vagy meghaladja a vízpótlási rendszer 50 éves életciklus-költségét.
- A vízpótlás ezért „biztosításként” értelmezhető a tó és a Balaton-régió vonzerejének tartós megőrzésére; a költség-haszon viszony alapján szükség esetén helyi hozzájárulással történő finanszírozása is reális lehet.
Stakeholder-eredmények és döntéstámogatás
- 19 strukturált szakértői interjú készült a nyolcdimenziós forgatókönyv-puzzle módszertannal. A szakértők között nagyobb az egyetértés abban, milyen lenne a kívánatos („optimális”) jövő, mint abban, hogy ténylegesen milyen („reális”) jövő várható; kivételt főként a turizmus és a vízszint jelent.
- Széles körű konszenzus rajzolódott ki a természetközelibb partszakaszok, a part menti beépítések korlátozása, a mérsékelt vízszint-ingadozás és az alkalmazkodási költségek közös viselése mellett. A turizmus jövőbeli iránya és a külső vízpótlás szerepe továbbra is konfliktusos kérdés.
- Elkészült a vízszintszabályozás szektorokon átívelő oksági hálózata, amely integráltan mutatja a menedzsment-beavatkozások egymással ellentétes hatásait. A módszertani keret alkalmas a konszenzusos és konfliktusos pontok átlátható azonosítására és a jövőbeli döntések megalapozására.
Összegzett beavatkozási irány
A projekt összképe szerint a jelenlegi szabályozási rend módosítása, a természetes vízszintingadozást jobban követő szezonalitás és a külső vízpótlás lehetőségének előzetes megteremtése együtt képezhet robusztus alkalmazkodási csomagot. Ez mérsékelheti a tartósan magas vízállás vízminőségi és ökológiai kockázatait, miközben súlyos aszály esetén 1-2 éven belül reálissá teheti a vízpótlást, csökkentve az emberi szempontból kritikusan alacsony vízállások kockázatát.
Tovább a kutatócsoport oldalához.
