A klímaváltozással szemben csak akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha tudatában vagyunk annak, hogy mezőgazdasági tevékenységünk miként hat a globális környezetre. A növénytermesztésben alkalmazott tápanyagutánpótlás hatással van a talajok szén- és nitrogén forgalmára, ezáltal üvegházhatású gáz kibocsátására, valamint a termésátlagokra is.

Az emberi tevékenység hatására a főbb üvegházhatású gázok, azaz a szén-dioxid (CO2), a dinitrogén-oxid (N2O) és a metán (CH4) légköri mennyisége megsokszorozódott az ipari forradalom óta, melynek eredménye a napjainkban egyre jelentősebb mértékben tapasztalható klímaváltozás. Az emberi eredetű üvegházhatású gázok legjelentősebb forrása az ipar mellett a mezőgazdaság, ezen belül pedig nem elhanyagolható mértékű a növénytermesztéshez köthető kibocsátás. Kiemelt jelentőségű a tápanyagutánpótlási módszerek vizsgálata a klímaváltozás szempontjából.

A Martonvásáron 1955-ben beállított tartamkísérletben a HUN-REN ATK Talajtani Intézet kutatói azt vizsgálták, hogy a műtrágyázás, a szervestrágyázás, valamint a műtrágya és szervestrágya kombinációja hogyan befolyásolják a csernozjom talajok fizikai és kémiai tulajdonságait, a CO2, N2O, CH4 kibocsátását, illetve a vetett növények termésátlagát.

A legnagyobb CO2-, ezzel ellentétben pedig a legkisebb N2O kibocsátást a szervestrágyázás eredményezte, míg a műtrágyázott kezelésekben minden esetben kiemelkedően nagy N2O kibocsátással lehetett számolni. A megfigyelt különbségek alapvetően a különböző trágyázási módszerek miatt bekövetkező eltérő talajkörnyezettel magyarázhatóak. A CH4 kibocsátás egyik trágyaféleség hatására sem volt jelentős. Az üvegházhatású gáz kibocsátás mellett a terméseredményeket is figyelembe véve, a kibocsátás termésátlag hányados alapján a műtrágya és szervestrágya kombinált alkalmazása tekinthető a legkedvezőbbnek a vizsgált csernozjom talaj esetében.

A tanulmány az Agriculture, Ecosystems and Environment D1-es folyóiratban jelent meg, elérhető az alábbi linken: sciencedirect.com