A talaj-növény-víz rendszer és kölcsönhatásainak megértése alapvető fontosságú a hatékony víz- és tápanyaggazdálkodás, a növénytermesztés optimalizálása, a biológiai sokféleség előmozdítása és a környezeti hatások értékelése szempontjából.
A HUN-REN ATK Talajtani Intézet kutatói egy balaton-felvidéki szőlőültetvényen a tárcsázott talajművelésről takarónövényes talajművelésre váltott sorközművelés hatását vizsgálták a talajnedvesség változására. Két szőlőültetvény kezelést vizsgáltak három éven keresztül. Az első kezelési évben tárcsázott talajművelés történt, a második évben a tárcsázást követően takarónövény ültetés valósult meg, míg a harmadik évben tárcsázás nélkül, a takarónövény újra kinövésével folytatódott a sorközművelés. A másik kezelésben, mint kontroll, állandó fűborítású sorok közötti művelés történt. A talajnedvességmérések mellett, növényi és talajfizikai, -kémiai vizsgálatok is történtek.
Eredményeik egyértelmű különbségeket mutattak a vizsgált sorok között kezelt területeken. A takarónövénnyel borított helyszínen szignifikánsan magasabb volt az összesített talajnedvesség tartalom mind a 15, mind a 40 cm-es mélységben, mint az állandóan füvesített területen. A növényi paraméterek mérsékelt kapcsolatot mutattak a talajparaméterekkel (összes nitrogén, pH vagy talajnedvesség). A folyamatos takarónövény-sorok közötti kezelés jelentősen csökkentette a talajnedvességet a felső talajrétegek esetében (azaz a harmadik évben), azonban a növényfejlődés szempontjából előnyösnek bizonyult.
Tovább a cikkhez: Plant Soil
