A fogassüllő (Sander lucioperca) Eurázsia édes- és brakk vizeinek fontos csúcsragadozó halfaja, amely gazdasági szempontból is jelentős értékkel bír. Korábbi kutatások rámutattak, hogy a Balatonban élő fogassüllő-állomány egészen különleges, európai szinten is jól elkülönülő genetikai állománnyal rendelkezik. Ugyanakkor ezidáig nem álltak rendelkezésre információk az itteni süllőállományok populációs szerkezetéről és genetikai sokféleségéről. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói ezért mikroszatellit markereket felhasználva vizsgálták meg a Balaton fogassüllő állományának genetikai állapotát. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az 1960-as és 70-es évek halpusztulásai és a populáció megújulását támogató telepítések (a tóból nyert ikra keltetése, felnevelése és visszahelyezése) nem befolyásolták jelentős mértékben az állomány genetikai sokféleségét. A vizsgálatok eredményei alapján a fogassüllő balatoni állományán belül a Keszthelyi-medencében élő állomány kisebb mértékű elkülönülést mutat. A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait is, miszerint az állományon belül egy kelet-nyugati irányú migráció mutatható ki. A termelékenyebb Keszthelyi- és Szigligeti medencékbe telepített halak kevesebbé vándorolnak, mint a keletebbre eső, kevésbé termelékeny területre telepítettek. Úgy tűnik tehát, hogy a fogassüllő mozgása és elterjedése szorosan összefügg a tóban megfigyelhető termelékenységi grádiensel. A nyugati állomány elkülönülése a jobb táplálék ellátottsággal, valamint a tó egyedi szerkezetével is magyarázható. A kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá a balatoni fogassüllő-állomány hosszú távú fenttarthatóságát megalapozó menedzsment kidolgozásához. Az eredményeket bemutató tanulmány a Hydrobiológia folyóiratban jelent meg (Bánó és mtsai, 2023, https://doi.org/10.1007/s10750-023-05347-8).