A Miskolci Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodás Intézetének munkatársai, Dr. Mohamed Hamdy Eid és Szűcs Péter professzor vezetésével végzett kutatás egy olyan új, integrált módszertant mutat be, amely ötvözi a gépi tanulást, a környezeti izotópnyomjelzést, az inverz geokémiai modellezést és a háromdimenziós talajvíz-áramlási szimulációt. Első alkalommal integráltak izotópos elemzésekkel, NETPATH inverz modellezéssel és FEFLOW numerikus szimulációkkal önszerveződő térképeket (SOM), egy felügyelet nélküli gépi tanulási technikát, hogy azonosítsák a talajvíz sótartalmának forrásait, számszerűsítsék a mély és sekély víztartó rétegek keveredését, és előre jelezzék a talajvíz-kitermelés hosszú távú hatásait.
A tanulmány kimutatta, hogy a sekély víztartó rétegben a talajvíz sótartalmát elsősorban a hipersós tavakból történő szivárgás okozza, míg a núbiai homokkő víztartó rétegből származó mély fosszilis talajvíz geológiai törésrendszereken keresztül éri el a sekély víztartó réteget, alapvető édesvíz-utánpótlási forrást biztosítva. A kutatás azt is előrejelzi, hogy a jelenlegi körülmények között a folyamatos talajvíz-kitermelés a század végére 30–40 méterrel csökkentheti a mély víztartó rétegben a talajvíz szintjét, növelve a szikesedés kockázatát és veszélyeztetve az oázis vízkészleteinek hosszú távú fenntarthatóságát.
Tudományos hozzájárulásán túl a kutatás gyakorlati útmutatást nyújt a vízgazdálkodási gazdálkodók és a politikai döntéshozók számára azáltal, hogy azonosítja a felszín alatti víz védelmének prioritási zónáit, és bizonyítékokon alapuló stratégiákat támogat az édesvízkészletek megőrzésére a mezőgazdaság, az ökoszisztémák és a helyi közösségek számára. A javasolt többmódszeres keretrendszer világszerte alkalmazható száraz és félszáraz régiókban, bemutatva, hogy a fejlett adatelemzés és a hidrogeológiai modellezés hogyan segíthet a kritikus vízbiztonsági kihívások kezelésében a növekvő éghajlati és emberi nyomás közepette.

Tovább a cikkhez: Hydrogeology Journal