Ahogy a városi területek világszerte egyre tovább terjeszkednek, elengedhetetlen, hogy alaposabb ismereteket szerezzünk a városi zöldterületek működéséről – hiszen ezek az élőhelyek alapvető szerepet játszanak a városi élővilág fennmaradásában. A városokban jellemzően sokféle, nem őshonos növényfaj található, amelyek azonban csak korlátozott mértékben képesek támogatni a rovarpopulációkat. Az ízeltlábúak hiánya pedig egyre több kutatás szerint kedvezőtlen hatással van a táplálkozási lánc magasabb szintjein élő fajokra, így például a rovarevő madarak szaporodási sikerére is.
Azt azonban, hogy a városi környezetben költő madarak hogyan próbálják meg áthidalni a táplálékhiány jelentette kihívásokat, még csak részben értjük. Ennek vizsgálatára a HUN-REN-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport (Pannon Egyetem) munkatársai rádiótelemetriás nyomkövetést és valós idejű megfigyeléseket alkalmaztak a városban költő széncinegék élőhely-használatának feltérképezésére, amit részletes növényzeti felmérésekkel és a fiókák táplálékát dokumentáló fészekkamerás felvételekkel egészítettek ki. Az így kapott adatbázis segítségével közvetlen kapcsolatot tudtak feltárni a széncinegék területhasználata, táplálékszerző viselkedése, növényzeti preferenciái és a fiókák étrendje között.
Kiderült, hogy a széncinegék nemcsak a fák lombkoronájában keresnek táplálékot, hanem gyakran a talajon is. Emellett a kutatók megfigyelték, hogy a madáretetők elérhetősége jelentős hatással volt a madarak élőhely-használatára: a cinegeszülők rendszeresen, akár több száz méterre is ingáztak a madáretetők és a fészek között, miközben az etetőket elkerülő madarak zömmel a fészek 50-60 méteres körzetében kutattak rovartáplálék után. Fontos eredmény, hogy a táplálékszerző széncinegék általában elkerülték az idegenhonos növényzetet, különösképp az ebbe a kategóriába tartozó lombhullató fákat és cserjéket. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a vizsgálati területeken jelen lévő leggyakoribb, legnagyobb összesített lombkorona-térfogatú növényfajokat a cinegék a vártnál ritkábban használták; ugyanakkor, annál nagyobb valószínűséggel szereztek táplálékot az őshonos, különösen pedig a nagy lombkoronával rendelkező fákról – mind maguknak, mind a fiókáiknak. Végül, a növényzetben keresgélő cinegeszülők a fiókáik táplálásához a legidőhatékonyabban a tűlevelű fajokon gyűjtöttek táplálékot, még akkor is, ha ezek viszonylag kevés hernyót kínáltak, ami pedig e madarak legfontosabb zsákmánytípusa a természetes élőhelyeken.
A kutatás eredményei több olyan tényezőre is rávilágítanak, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a városi rovarevő madarak számára megfelelő élőhelyek kialakításában. Így például, különösen fontos volna a nagy fák megőrzése, valamint a változatos, elsősorban őshonos növényzet kialakítása és fenntartása a parkjainkban. Fontos, hogy a megfelelő városi zöldítés természetesen nem csak a cinegék szempontjából lényeges, hiszen az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő városi zöldterületek egy sor más madárfajt és rovarevő élőlényt is elláthatnának élelemmel és élőhellyel.
Az összefoglalót írta: Dr. Seress Gábor (HUN-REN-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport)
Illusztrációk: Sándor Krisztina és Wohlfart Richárd fényképei alapján
Tovább a D1 besorolású közleményhez: esajournals.onlinelibrary.wiley.com
Kapcsolódó: A madáretető nem megoldás, a városi madaraknak dús növényzetre és rovarban gazdag étrendre van szükségük a túléléshez
