A fenntartható városok kialakítása nem csupán a környezeti terhelés csökkentését jelenti, hanem olyan települési környezet megteremtését is, amely hosszú távon az emberek és az élővilág számára egyaránt megfelelő életfeltételeket biztosít. A kutatási program egyik átfogó eredménye annak bemutatása, hogy az ehhez szükséges beavatkozásokat mindig az adott ökoszisztéma állapotához, az emberi átalakítás mértékéhez és a helyi társadalmi igényekhez kell igazítani. Ez a megközelítés a városi környezetben különösen fontos, hiszen egymás mellett vannak jelen természetközeli élőhelymaradványok, fenntartott zöldterületek és erősen beépített, burkolt felszínek. A természetes vagy kevéssé átalakított élőhelyeken elsősorban a meglévő értékek védelmére és a káros folyamatok megelőzésére van szükség. A mérsékelten átalakított területeken olyan fenntartható kezelés teremtheti meg az ember és a természet együttélését, amely a társadalmi igények kielégítése mellett az ökológiai működőképességet is megőrzi. Az erősen átalakított élőhelyeken viszont már aktív helyreállításra és a káros hatások mérséklésére van szükség. Ha az átalakítás és a használat intenzitása átlép egy kritikus határt, a rendszer „ökológiai csapdába” kerülhet: természeti erőforrásai kimerülnek vagy használhatatlanná válnak, ökológiai működése sérül, helyreállítása pedig egyre nehezebbé és költségesebbé válik. A városokban mindezt tovább erősítheti a klímaváltozás, a túlhasználat, az inváziós fajok terjedése, a környezetszennyezés és az újonnan felbukkanó kórokozók megjelenése. A városi fenntarthatóság így nem egy végállapot, hanem folyamatos alkalmazkodást igénylő törekvés, amelynek alapja a helyi adottságokhoz és a változó külső hatásokhoz igazodó védelem, kezelés és helyreállítás.
A város, mint összetett ökológiai rendszer
A városok különösen jól példázzák ezt a kihívást. Egyszerre adnak otthont embereknek, növényeknek, állatoknak és mikroorganizmusoknak, miközben a sűrű beépítés, a burkolt felszínek, a zöldterületek feldarabolódása, a szennyezés és az intenzív területhasználat jelentősen átalakítja az életfeltételeket. A négyéves kutatási program ezt az összetett rendszert több irányból vizsgálta: feltárta a városiasodás élővilágra gyakorolt hatásait, elemezte a városi ökoszisztémák és az emberi egészség kapcsolatait, valamint gyakorlati és technológiai megoldásokat dolgozott ki a kedvezőtlen folyamatok megelőzésére és mérséklésére.
A kutatások egyik legfontosabb tanulsága, hogy a városiasodás hatása nem írható le egyszerűen az élővilág általános elszegényedéseként. Európai léptékű elemzéseink szerint a beépített területek növekedése csökkenti a madárfajok sokféleségét, és megváltoztatja annak évek közötti ingadozását is. A magas épületek és a burkolt felszínek együttesen szűrik a madárközösségeket: kevesebb faj marad fenn, miközben egyes, a városi környezethez jól alkalmazkodó fajok nagyobb egyedszámban lehetnek jelen. Gyakoribbá válnak a nagyobb testű, magasabban fészkelő vagy táplálkozó madarak. A városi környezet tehát az egyes élőlénycsoportokra és ökológiai folyamatokra eltérő módon hat. A futóbogarak vizsgálata szintén árnyalt képet adott. Fajgazdagságuk nem feltétlenül csökken egyenletesen a természetes területektől a városközpont felé: sok régióban a külvárosi térségekben érte el a legmagasabb értéket. Ezt a mintázatot az éghajlat, különösen a csapadék évszakos eloszlása is jelentősen befolyásolta. Az eredmények arra utalnak, hogy a külvárosi zöldterületek és természetközeli élőhelyfoltok megfelelő kezeléssel kiemelkedő szerepet tölthetnek be a városi biodiverzitás megőrzésében.
Kék és zöld infrastruktúra – a városi élet alapja
A városi és kerti tavak kutatása megmutatta, hogy még a kis víztestek is fontos élőhelyek lehetnek. A lakosság bevonásával megvalósított MyPond közösségi tudományos program elsőként tárta fel átfogóan a magyarországi kerti tavak jellemzőit és élővilágát. A vizsgálatok kiterjedtek a tavak zooplankton-közösségeire, valamint az idegenhonos és potenciálisan inváziós növények jelenlétére is. Az eredmények szerint a kerti tavak a városi biodiverzitás értékes menedékei lehetnek, ugyanakkor kialakításuknál és növényesítésüknél körültekintően kell eljárni, hogy ne váljanak az inváziós fajok terjedésének kiindulópontjaivá. A zöld- és kék infrastruktúra nem csupán élőhelyeket biztosít. Hozzájárulhatnak a csapadékvíz megtartásához, a városi hőhatás mérsékléséhez, a levegőminőség javításához, valamint rekreációs lehetőségeket teremtenek. Megfelelő kialakításuk ezért jól példázza, hogyan kapcsolható össze a biodiverzitás megőrzése az emberi jóllét és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás céljaival.
A városi természet és az emberi egészség kapcsolatai
A program kiemelt figyelmet fordított azokra az élőlényekre és környezeti folyamatokra, amelyek közvetlenül érinthetik az emberek egészségét. A Kullancsfigyelő program és a hozzá kapcsolódó PragmaTick mobilalkalmazás több mint százezer honlaplátogatással, több ezer alkalmazásletöltéssel és ezernél is több lakossági beküldéssel vonta be az állampolgárokat a kutatásba. Segítségükkel hét újabb, Magyarországon nem őshonos Hyalomma kullancsot sikerült kimutatni. Ezzel párhuzamosan hét budapesti zöldterületen, négyféle élőhelyen végeztünk rendszeres terepi felméréseket. A több mint 2100 begyűjtött példány adatai hozzájárulnak a városi kullancspopulációk méretének, aktivitásának, élőhelyhasználatának és fertőzöttségének megértéséhez. Az eredmények azt is jelzik, hogy a városi zöldterületek fejlesztése során az ökológiai és közegészségügyi szempontokat együttesen érdemes figyelembe venni. A közösségi tudomány az inváziós csípőszúnyogok vizsgálatában is új eredményeket hozott. A Szúnyogmonitor program keretében kimutattuk, hogy az egyes fajok eltérően viszonyulnak a városi környezethez: az ázsiai tigrisszúnyog előfordulása például szorosan összefügg az urbanizált területekkel, míg más inváziós fajok nem mutatnak ilyen egyértelmű kötődést. A kutatások emellett a városi patkányok által hordozott vírusokra, a tisztított szennyvízben és folyóvizekben előforduló mikroműanyagokra, valamint a biodiverzitás, az emberi egészség és az egymással összekapcsolódó környezeti-társadalmi válságok kapcsolatára is kiterjedtek.
A tudományos eredményektől a gyakorlati megoldásokig
A program célja nem csupán a problémák feltárása volt, hanem olyan megoldások kidolgozása is, amelyekkel megőrizhető vagy javítható a városi ökoszisztémák állapota. Egy 18 európai ország mintegy 600 városára kiterjedő felmérésben zöldterület-kezelő szakemberek tapasztalatait, céljait és nehézségeit elemeztük. A kutatás feltárta, hogyan alkalmazzák a városi gyepek természetközeli kezelésének és helyreállításának módszereit, illetve milyen szakmai, társadalmi és intézményi akadályok nehezítik ezek szélesebb körű elterjedését. Nemzetközi áttekintésekben összegeztük a városi gyepek és az útmenti élőhelyek helyreállítására használható eljárások előnyeit, korlátait és legfontosabb tudáshiányait. Javaslatokat fogalmaztunk meg arra is, hogyan kaphatna nagyobb szerepet a városi természet az Európai Unió természet-helyreállítási törekvéseiben. A kutatási tudás gyakorlati átadását a Vadvirágos Kertem citizen science program, a beporzóbarát települési környezetről készített kiadványok, valamint a kistavak és a természetközeli városi gyepek kialakítását és fenntartását segítő szakmai anyagok támogatták.
A program technológiai fejlesztései két további területen kínálnak közvetlenül alkalmazható megoldásokat. A csatornabűz vizsgálatához saját fejlesztésű, mikrokontrollerrel vezérelt mérőrendszert hoztunk létre, amely alkalmas a kellemetlen szagokért felelős kén-hidrogén és ammónia mennyiségi mérésére. A gáztermelő baktériumokat élettani és teljesgenom-vizsgálatokkal tanulmányoztuk, a csatornák biofilmjéből és szennyvizéből származó környezeti DNS elemzésével pedig feltártuk, hogyan alakítja át a nitrátadagolás a mikrobiális közösségeket, és miként járul hozzá a szagképződés mérsékléséhez. A fejlesztés a mikrobiológiai alapkutatást egy konkrét városüzemeltetési probléma megelőzését szolgáló mérési és kezelési megközelítéssel kapcsolta össze.
Emellett részletes gyakorlati útmutatókat készítettünk a városi zöld- és kék infrastruktúra fejlesztéséhez. Ezek bemutatják a természetközeli gyepek, vadvirágos területek, kertek és kis víztestek kialakításának módszereit, ökológiai hatásait és gyakorlati lépéseit. A javaslatok különböző léptékekben alkalmazhatók: egy kisebb magánkertben éppúgy, mint egy nagyobb közparkban vagy más települési közterületen.
A négyéves program összességében azt mutatta meg, hogy a fenntartható városi fejlődéshez az ökológiai folyamatok, az emberi egészség és a gyakorlati megvalósíthatóság együttes figyelembevételére van szükség. A városi természet nem pusztán megőrzendő érték: megfelelő védelemmel, kezeléssel és helyreállítással a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, az egészség és jóllét, a tiszta víz, valamint az élhetőbb települések egyik alapja lehet. A program tudományos eredményei, közösségi tudományos kezdeményezései, technológiai fejlesztései és gyakorlati útmutatói egyaránt azt szolgálják, hogy a városok ne az ökológiai csapdák, hanem az ember és a természet fenntartható együttélésének helyszínei legyenek.
