1.) A talajlakó mezofauna és erdőgazdálkodás kapcsolata
Megjelent új publikációnk, amelyben a különböző erdőgazdálkodási beavatkozások (előkészítő vágás, hagyásfacsoport, lékvágás, tarvágás) talajlakó mezofauna-közösségekre gyakorolt hosszú távú hatásait vizsgáltuk egy hazai kgyertyános-tölgyes erdőben. Eredményeink alapján a kezelések jelentősen befolyásolják a talajlakó ízeltlábúak közösségeit, ugyanakkor a válaszok erősen taxonfüggők. A természetközelibb kezelések, különösen a hagyásfacsoport és az előkészítő vágás, képesek voltak fenntartani a mezofauna denzitását a kontrollhoz hasonló szinten, míg az intenzívebb beavatkozások esetében több csoportnál csökkenés volt megfigyelhető.
Vizsgálatunk rávilágít a szezonális hatások jelentőségére, valamint arra, hogy egyes csoportok (pl. atkák, ugróvillások, előrovraok) érzékeny indikátorai lehetnek az erdőkezelések ökológiai következményeinek és a regeneráció folyamatainak. Eredményeink hozzájárulnak annak jobb megértéséhez, hogy mely erdőgazdálkodási gyakorlatok képesek összehangolni a faanyagtermelést a talajbiodiverzitás és az ökoszisztéma-működés fenntartásával.
link: sciencedirect.com
2.) Az erdőkezelések talajlakó atkákra gyakorolt hatása
Megjelent új tanulmányunk, amelyben a különböző erdőgazdálkodási beavatkozások hatását vizsgáltuk talajlakó páncélosatkák (Oribatida) közösségeire egy piéis gyertyános-tölgyes erdőben, öt évvel a kezelések után. Az eredmények azt mutatják, hogy az intenzívebb beavatkozások (tarvágás, lékvágás) csökkentették az egyedsűrűséget és a fajgazdagságot, míg a természetközelibb kezelések (előkészítő vágás, hagyásfacsoport) köztes állapotot mutattak, a kontrollhoz közelebb állva. A különbségek hátterében elsősorban az avarmennyiség eltérései álltak, míg a mért mikroklimatikus és talajparaméterek nem mutattak jelentős különbségeket a kezelések között.
A közösségek összetétele és funkcionális jellemzői szintén eltérően reagáltak a beavatkozásokra. A kevésbé bolygatott állományokat az mindenevő és ragadozó fajok, valamint a partenogenetikus szaporodás dominanciája jellemezte, míg a zavartabb területeken nagyobb arányban fordultak elő ivaros szaporodású és lebontó fajok. Az intenzívebb kezelések esetében a közösségek szezonális változékonysága is erősebb volt. Eredményeink alátámasztják, hogy a páncélosatkák érzékeny indikátorai az erdőgazdálkodási hatásoknak, és még évekkel a beavatkozások után is jól tükrözik az ökológiai változásokat.
link: sciencedirect.com
3.) Az ugróvillások és az erdőgazdálkodás kapcsolatáról
Megjelent legújabb publikációnk, amelyben a különböző erdőgazdálkodási beavatkozások (előkészítő vágás, hagyásfacsoport, lékvágás, tarvágás) hosszú távú hatásait vizsgáltuk az ugróvillások (Collembola) közösségeire egy hazai gyertyános-tölgyes erdőben. Kutatásunk öt és nyolc évvel a kezelések után elemezte, hogy az eltérő ökológiai életmódú ugróvillás-csoportok miként reagálnak az erdőszerkezet változásaira, valamint hogyan módosulnak ezek a mintázatok az évszakok függvényében.
Eredményeink szerint az egyes ugróvillás-csoportok eltérően reagáltak az erdőkezelésekre. Míg egyes közösségek érzékenyebben követték a bolygatás hatásait, mások esetében a regeneráció előrehaladtával fokozatos helyreállás volt megfigyelhető. Nyolc évvel a kezelések után a lékvágásokban alakult ki a legváltozatosabb és legkiegyenlítettebb ugróvillás-közösség, miközben a szezonális különbségek jelentősége is csökkent. Vizsgálatunk arra is rámutatott, hogy az erdő regenerációjának előrehaladtával a növényzet szerkezete egyre meghatározóbb szerepet játszik a talajlakó közösségek alakulásában.
Eredményeink megerősítik, hogy az ugróvillások jól alkalmazhatók az erdőkezelések ökológiai hatásainak és a regeneráció folyamatainak nyomon követésére. Kutatásunk hozzájárul annak jobb megértéséhez, hogy mely erdőgazdálkodási módszerek képesek egyszerre támogatni a fenntartható faanyagtermelést, valamint a talaj biodiverzitásának és az erdei ökoszisztémák működésének megőrzését.
link: springer.com
