Szlovákia gazdag balneológiai hagyományokban, számos ásványvízforrást használtak történelmileg terápiás célokra. A Sobranecké fürdő („Salus per Aquam”) figyelemre méltó történelemmel rendelkezik, amely 1336-ig nyúlik vissza, és kulturális, valamint történelmi jelentősége miatt szlovák örökségként ismert helyszín. Ásványi anyagokban gazdag vizeinek gyógyító tulajdonságait először Sztáray gróf krónikája dokumentálta, „sós gyógyító kutakként” írták le őket. Ma ez az egykor virágzó gyógyfürdő romos állapotban áll, emlékeztetve történelmi jelentőségére és ásványvizeinek figyelemre méltó gyógyító tulajdonságaira. A kassai önkormányzat megújult érdeklődése a közelmúltban erőfeszítéseket tett a fürdő tevékenységének helyreállítására. Ez a kutatás a víz bőrterápiás célú felhasználásával járó fizikai-kémiai és mikrobiális jellemzők, valamint a lehetséges egészségügyi kockázatok felmérésére irányul. A tanulmány eredményei, amelyek elsők a maguk nemében, tudományos alapot nyújtanak a fürdő rehabilitációjához, biztosítva, hogy történelmi öröksége megmaradjon, miközben összhangban van a gyógyvíz felhasználására vonatkozó modern egészségügyi és biztonsági előírásokkal.

A közlemény itt érhető el: Environmental Challenges

A Miskolci Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodás Intézetének kutatói, akik Lengyelországgal együttműködve nemzetközi szinten is együttműködnek, úttörő tanulmányt publikáltak a dél-lengyelországi forrásvíz minőségéről egy rangos Q1 folyóiratban.

Az átfogó kutatás hat forráshelyszínt elemzett fejlett geokémiai modellezés, egészségügyi kockázatértékelés és Monte Carlo szimulációk segítségével négy szezonális kampány során. A tanulmány a maga nemében az első ilyen jellegű integrált értékelést jelenti a régióban.

Kritikus egészségügyi megállapítások: A kutatás kimutatta, hogy a gyermekek 1,5-2-szer nagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve a nehézfém-expozíció miatt, mint a felnőttek. Az egyik helyszínen a higanyszennyezés meghaladta a biztonságos határértékeket, a veszélyességi hányados elérte a 3,01-et, míg a krómot és az ólmot kiemelt rákkeltő szennyező anyagként azonosították.

Főbb felfedezések: Az évszakok változása drámai változásokat mutattak a víz kémiájában, a kalciumkoncentráció télen 90-96 mg/l és nyáron 19-45 mg/l között ingadozott. A tanulmány két különböző víztípust azonosított, lehetővé téve a szennyezés forrásának gyors azonosítását.

Globális hatás: Míg minden forrás „Jó” vízminőségi minősítést kapott, egyes helyszíneken a nehézfém-szennyezettségi index elérte a 120,10-et. A kutatás gyakorlatias ajánlásokat fogalmaz meg a vízgazdálkodási hatóságok számára, és hozzájárul az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak eléréséhez.

Ez az úttörő munka új mércét állít fel a vízminőség-kutatásban, és bemutatja a nemzetközi tudományos együttműködés erejét a globális környezeti kihívások kezelésében.

A teljes cikket itt érheti el: nature.com

Mit jelent az ökológiai restauráció? Izgalmas kutatói programok, nemezelés, fafaragás, népi játékok gyerekeknek, este pedig temperamentumos koncert a Los Orangutanos Zenekarral. Megrendeztük a „Milyen egy természetes élőhely?” című fotópályázatból összeállított kiállításunkat. A fűbe heveredve meghallgattuk egy világhírű fafaragó művész és ökológusok beszélgetését arról, hogy mi is az a restauráció és hogy mit tehetünk a természetesebb környezetünkért.

Az alábbi összefoglaló videó ízelítőt nyújt a rendezvényről:

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karénak szervezésében megrendezésre kerül a egy két és fél napos interdiszciplináris workshop, amely a folyóvízi és édesvízi rendszerekben előforduló műanyagok sürgető kérdéseire összpontosít. A program szakértői előadásokat, vezetett laboratóriumi látogatást és terepbejárást tartanak, amely betekintést nyújt a monitoring és értékelési módszerek gyakorlatába.

Dátum: 2025. október 29–31.

Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1111 Bp. Műegyetem rakpart. 3.)

További részletekért látogasson el a rendezvény honlapjára: bme.hu

A klímaváltozással szemben csak akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha tudatában vagyunk annak, hogy mezőgazdasági tevékenységünk miként hat a globális környezetre. A növénytermesztésben alkalmazott tápanyagutánpótlás hatással van a talajok szén- és nitrogén forgalmára, ezáltal üvegházhatású gáz kibocsátására, valamint a termésátlagokra is.

Az emberi tevékenység hatására a főbb üvegházhatású gázok, azaz a szén-dioxid (CO2), a dinitrogén-oxid (N2O) és a metán (CH4) légköri mennyisége megsokszorozódott az ipari forradalom óta, melynek eredménye a napjainkban egyre jelentősebb mértékben tapasztalható klímaváltozás. Az emberi eredetű üvegházhatású gázok legjelentősebb forrása az ipar mellett a mezőgazdaság, ezen belül pedig nem elhanyagolható mértékű a növénytermesztéshez köthető kibocsátás. Kiemelt jelentőségű a tápanyagutánpótlási módszerek vizsgálata a klímaváltozás szempontjából.

A Martonvásáron 1955-ben beállított tartamkísérletben a HUN-REN ATK Talajtani Intézet kutatói azt vizsgálták, hogy a műtrágyázás, a szervestrágyázás, valamint a műtrágya és szervestrágya kombinációja hogyan befolyásolják a csernozjom talajok fizikai és kémiai tulajdonságait, a CO2, N2O, CH4 kibocsátását, illetve a vetett növények termésátlagát.

A legnagyobb CO2-, ezzel ellentétben pedig a legkisebb N2O kibocsátást a szervestrágyázás eredményezte, míg a műtrágyázott kezelésekben minden esetben kiemelkedően nagy N2O kibocsátással lehetett számolni. A megfigyelt különbségek alapvetően a különböző trágyázási módszerek miatt bekövetkező eltérő talajkörnyezettel magyarázhatóak. A CH4 kibocsátás egyik trágyaféleség hatására sem volt jelentős. Az üvegházhatású gáz kibocsátás mellett a terméseredményeket is figyelembe véve, a kibocsátás termésátlag hányados alapján a műtrágya és szervestrágya kombinált alkalmazása tekinthető a legkedvezőbbnek a vizsgált csernozjom talaj esetében.

A tanulmány az Agriculture, Ecosystems and Environment D1-es folyóiratban jelent meg, elérhető az alábbi linken: sciencedirect.com

A Talajtani Intézet kutatói által jegyzett legújabb szemle cikk áttekintést ad a talaj éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepéről, illetve rávilágít olyan, a mezőgazdasági gyakorlatokban rejlő lehetőségekre, melyek támogatják ezen célokat. Betekintést kaphatunk azokról az agrotechnikai rendszerekről, amelyek növelik a talaj szén-dioxid-megkötését és csökkentik a talajból származó szén-dioxid-kibocsátást. Rövid globális áttekintés után bemutatásra kerül, hogy a magyar mezőgazdasági területek szerves szénkészletei hogyan változtak az elmúlt évtizedekben, fókuszálva a hazai gyakorlatban is alkalmazható klímatudatos mezőgazdasági technikákra (takarónövények, konzerváló talajművelés, trágyázás, vetésforgó, regeneratív mezőgazdaság és agrárerdészet) és azok hatásaira. A cikk betekintést ad, hogy ezeknek a klímatudatos mezőgazdasági gyakorlatoknak a hatékonysága és megvalósíthatósága erősen függ az adott termőhely földrajzi elhelyezkedéstől, éghajlatától és a talajviszonyoktól, illetve ismerteti az egyes gyakorlatok alkalmazhatóságát és korlátait a magyarországi körülmények között. Ezen túlmenően összefoglalja az időbeli tendenciákat, hogy hogyan is alakult az egyes klímatudatos gyakorlatok elfogadása az elmúlt egy-két évtizedben. Végül pedig a bemutatott gyakorlatok bevezetésének kihívásait tárgyalja gazdasági, politikai, szabályozási, valamint gazdálkodói aspektusból.

A cikk a Land Q1 folyóiratban jelent meg, elérhető az alábbi linken: mdpi.com

Egy nemzetközi csapatban, Valentin Klaus vezetésével nemrégiben jelent meg a Fenntartható Városok alprogramhoz kapcsolódóan egy cikk, amelyben az EU Természet-helyreállítási Rendeletének lehetőségeit vizsgálták a városok természetközelibbé és élhetőbbé tételében. A kutatásban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói vettek részt hazánkból.

Az Európai Unió új Természet-helyreállítási Rendelete hatalmas lehetőséget jelent a klímaváltozás elleni küzdelemben és az európai biodiverzitás védelmében. Az EU területének több mint 20%-át városok teszik ki, így a városi ökoszisztémák helyreállítása remek alkalom arra, hogy zöldebb, egészségesebb és fenntarthatóbb városokat hozzunk létre. Jelenleg azonban a rendelet főként azt méri, hogy mekkora zöldterület található egy városban – de azt nem, hogy ezek a területek mennyire jó természeti állapotúak. Ráadásul azok a városok, amelyek már most is nagy arányban rendelkeznek zöldfelülettel, a rendelet szerint nem feltétlenül kötelesek további lépéseket tenni.

Sok városi zöldterület ugyan esztétikus, de gyakran hiányoznak belőlük az őshonos növény- és állatfajok, valamint azok a természetes elemek, amelyek egy egészséges környezetet támogatnak. A nem megfelelő kezelés, az emberi zavarás, és a környezetszennyezés csökkentheti a városi zöldterületek által biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ez különösen fontos, mivel a városi természet nemcsak az élővilág, hanem az emberek egészsége, jólléte és a hőhullámokkal vagy árvizekkel szembeni védelem szempontjából is létfontosságú.

Fajgazdag, természetes és szép: magsasfüvű gyep a Gödöllői Kastélyparkban

 

Mindezek tükrében a kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az európai városokban még ambiciózusabb természet-helyreállítási célokra van szükség. A zöldterületeknek nemcsak nagy kiterjedésűnek és lombosnak kell lenniük, hanem ökológiailag változatosnak is. Ez magában foglalja az őshonos fajok ültetését, ritka élőhelyek védelmét, a túlzott kaszálás és burkolás elkerülését, valamint olyan elemek, mint holtfa, kőkupacok vagy kistavak meghagyását és létrehozását a rovarok és madarak támogatására.

 

A változás előmozdítása érdekében kilenc kulcsfontosságú lépést javaslnak a tanulmány szerzői:

• A biodiverzitást tegyük a várostervezés alapvető részévé – ne csupán díszítőelemként, hanem elengedhetetlen összetevőként kezeljük a természetet.
• Tűzzünk ki ambíciózus célokat az őshonos fajok visszahozására és az ökoszisztémák egészségének helyreállítására.
• A városi biodiverzitás legyen része a nemzeti helyreállítási terveknek, megfelelő monitoringgal és hosszú távú célkitűzésekkel.
• Mutassuk be a városokat, mint a természet-helyreállítás éllovasait, és ismertessük meg a városlakókkal a természetes élőhelyek helyreállításának előnyeit.
• Lássuk el a városokat szakértői támogatással és jól működő gyakorlati példákkal.
• Védjük meg a ritka városi élőhelyeket – az infrastruktúra-fejlesztés vagy a faültetések ne veszélyeztessék azokat a nyílt területeket, amelyek már most is gazdagok őshonos fajokban.
• Segítsük a várostervező szakemberek ökológiai képzését.
• Biztosítsuk a társadalmi igazságosságot – a helyreállítás minden lakót szolgáljon, ne szorítsa ki az alacsonyabb jövedelmű közösségeket.
• Mielőbb mérjük fel a városi biodiverzitás jelenlegi állapotát, és cselekedjünk gyorsan a még meglévő értékek védelme érdekében.

 

A városoknak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy hozzájáruljanak a biodiverzitási válság megoldásához. A mezőgazdasági területekkel vagy erdőkkel ellentétben a városi terek általában nem versengenek élelmiszer- vagy faanyagtermeléssel. A természet helyreállítása a városokban hosszú távon nagy előnyökkel járhat – az emberek mentális egészségének javításától kezdve a tisztább levegőn át a turizmus növekedéséig és az egészségügyi kiadások csökkenéséig.

Mindezek fényében a cikk szerzői arra buzdítják az EU tagállamait, hogy használják ki az új rendelet adta lendületet, és lépjenek túl a „zöld kinézetű” terek létrehozásán. Állítsuk helyre a valóban biodiverz és ellenálló városi ökoszisztémákat – így tehetjük városainkat jobbá mind a természet, mind az emberek számára.

A városi közterületeken látott jó gyakorlatok inspirálhatják az embereket, hogy saját kertjükben is természetközeli élőhelyeket teremtsenek

 

Tovább a cikkhez: nature.com

Ez a kutatás a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programjának keretében zajlott egy nemzetközi mintaterületen, amelynek célja a talajvízszennyezés és a kapcsolódó egészségügyi kockázatok kezelése a szudáni Shendi régióban, a núbiai víztartó rétegrendszeren belül.

A tanulmány kimutatta, hogy a nitrát és a fluorid a fő szennyező anyagok, amelyek hozzájárulnak az egészségügyi kockázatokhoz, különösen a gyermekeket érintve. A fluoridkoncentrációk elsősorban a természetes geológiai forrásokhoz kapcsolódtak, míg a nitrátszennyezés nagyrészt a mezőgazdasági lefolyásnak volt tulajdonítható. A nitrit- és ammóniaszennyezés a szennyvíz és a mezőgazdasági tevékenységek keverékét tükrözte. A valószínűségi egészségügyi kockázati szimulációk megerősítették, hogy a gyermekek lényegesen érzékenyebbek, mint a felnőttek az alacsonyabb testsúly és a hosszabb expozíciós idő miatt.

E megállapítások alapján a tanulmány vízkezelési technológiák bevezetését javasolja, valamint a mezőgazdasági és szennyvízkibocsátások szigorúbb szabályozását a szennyezőanyag-bevitel csökkentése érdekében. Hangsúlyozza a közegészségügyi figyelemfelkeltő kampányok szükségességét is, amelyek tájékoztatják a közösségeket a kezeletlen talajvíz kockázatairól. Továbbá a rendszeres talajvíz-monitorozás bevezetése elengedhetetlen a szennyezési gócpontok azonosításához és az időben történő, bizonyítékokon alapuló beavatkozások támogatásához. Ezek az intézkedések kritikus fontosságúak a biztonságos vízellátás biztosítása és a lakosság egészségének védelme érdekében a száraz és félszáraz régiókban.

Tovább a cikkhez: sciencedirect.com