Skip to main content

MTA FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS
TECHNOLÓGIÁK NEMZETI PROGRAM

Fenntartható technológiák alprogram

Hogyan segítheti a talaj élővilága a fenntartható erdőgazdálkodást?


Az erdők jövője napjaink egyik legfontosabb környezeti kérdése. A társadalom egyszerre várja el az erdőktől, hogy biztosítsák a faanyagtermelést, őrizzék meg biológiai sokféleségüket, valamint hozzájáruljanak a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. E célok összehangolásához elengedhetetlen annak megértése, hogy az egyes erdőgazdálkodási beavatkozások milyen hatással vannak az erdei ökoszisztémák működésére, nemcsak a felszínen, hanem a talajban is.

A projekt során azt vizsgáltuk, hogyan reagálnak a talajban élő mikor-ízeltlábúak, többek között az atkák (Acari), ugróvillások (Collembola), előrovarok (Protura), lábaspotrohúak (Diplura), szövőcsévések (Symphyla) és villáscsápúak (Pauropoda), a különböző erdőkezelési módokra. Ezek a néhány milliméteres élőlények a talaj biodiverzitásának meghatározó szereplői. Részt vesznek a szerves anyag lebontásában, a tápanyagok körforgásában és a talaj termékenységének fenntartásában, ezért állapotuk jól tükrözi az erdei ökoszisztémák egészségét.

Kutatásunk a Pilis Üzemmód és a Pilis Lék kísérletben, egy gyertyános-tölgyes erdőben zajlott, ahol a hagyományos beavatkozási módszerek (tarvágás, előkészítő vágás és hagyásfacsoportok kialakítása) mellett, olyan természetközelibb gazdálkodási módszer, mint a lékvágás, hatásait hasonlítottuk össze (1. ábra). A kezeléseket követően több éven keresztül, különböző évszakokban követtük nyomon a talaj lebontó közösségeinek változásait.

1. ábra Erdészeti kezelések a Pilis Üzemmód kísérletben

Eredményeink azt mutatták, hogy az erdőkezelések hosszú távon is jelentősen befolyásolják a talajlakó szervezetek közösségeit, ugyanakkor az egyes élőlénycsoportok eltérő módon reagálnak a bolygatásra. Míg egyes csoportok (pl. páncélosatkák) érzékenyen követték a lombkorona megnyílását és a mikroklíma változását, mások idővel fokozatosan alkalmazkodtak a megváltozott környezethez (pl. ugróvillások). Vizsgálataink azt is kimutatták, hogy a regeneráció előrehaladtával az aljnövényzet és az újulat szerkezete egyre meghatározóbb szerepet játszik a talaj élővilágának alakulásában.

A kisebb bolygatással járó erdőgazdálkodási megoldások több esetben kedvezőbb feltételeket biztosítottak a talaj élőlényei számára. A közepes zavarás hipotézisnek megfelelően, olykor növelték is diverzitást a bolygatott területeken. Az előkészítő vágások és a hagyásfacsoportok általában jobban megőrizték a talajlakó közösségek egyedsűrűségét és stabilitását, mint a nagyobb mértékű bolygatással járó kezelések (2. ábra). Ugyanakkor kutatásunk arra is rámutatott, hogy a talajlakó közösségek jelentős regenerációs képességgel rendelkeznek, így megfelelő körülmények között az idő előrehaladtával a biodiverzitás fokozatos helyreállása is megfigyelhető volt.

2. ábra Denzitás értékek különböző erdőkezelések esetén. K: kontrol, B: egyenletes bontás, H: hagyásfacsoport, L: lék, T: tarvágás.

Külön figyelmet fordítottunk arra is, hogy mely talajlakó élőlénycsoportok és mutatók alkalmazhatók legjobban az erdők ökológiai állapotának nyomon követésére. Eredményeink szerint az atkák, az ugróvillások és az előrovarok különösen érzékenyen jelzik az erdőkezelések hatásait. Emellett kimutattuk, hogy a funkcionális tulajdonságokon, jellegeken alapuló indikátorok hatékonyan egészítik ki a hagyományos fajszintű vizsgálatokat, így a jövőben gyorsabb és megbízhatóbb talajállapot-értékelést tehetnek lehetővé.

A projekt egyik fontos újdonsága volt annak vizsgálata is, hogy a visszahagyott ágkupacok, mint holtfa miként befolyásolják a talaj élővilágát. Kimutattuk, hogy ezek az egyszerű szerkezeti elemek kiemelkedő jelentőségű mikroélőhelyeket biztosítanak számos talajlakó szervezet számára (3.ábra). A holtfa alatt nagyobb egyedsűrűség és gazdagabb közösségek alakultak ki, különösen a szárazabb időszakokban, amikor ezek a mikroélőhelyek menedéket nyújtottak az érzékenyebb fajok számára. Eredményeink arra utalnak, hogy az ágkupacok visszahagyása viszonylag egyszerű, ugyanakkor hatékony természetvédelmi eszköz lehet a gazdasági erdőkben is.

3. ábra Mikro-ízeltábú denzitások holtfa alól (US), holtfa mellől (AS) és nyílt avar alól (LS).

 

A kutatás eredményei nemcsak a talaj ökológiai folyamatairól nyújtanak új ismereteket, hanem gyakorlati szempontból is hasznosíthatók. Hozzájárulnak ahhoz, hogy az erdőgazdálkodás során olyan kezelési módszereket lehessen alkalmazni, amelyek a faanyagtermelés mellett a talaj biodiverzitásának, az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak és az erdők hosszú távú ellenálló képességének megőrzését is támogatják. A projekt eredményei egyúttal rámutatnak arra, hogy az erdők valódi állapotának megítéléséhez nem elegendő csupán a felszíni élővilág vizsgálata: a talajban zajló folyamatok megértése nélkülözhetetlen a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításához.

Tovább a kutatócsoport oldalára.