Az éghajlatváltozás a tények és érdekek ütközéspontjában
2023. november 23-24.
Veszprém, MTA VEAB székház
Az éghajlatváltozás megkerülhetetlen tényeket felmutató természeti-, és ugyanúgy megkerülhetetlenül emberarcú társadalmi valóság. Nincs alkalmazkodás, nem lehetséges semmiféle fenntartható jövőkép a tényszerű valósággal való őszinte szembenézés nélkül. Téveszmék, illúziók, félrevezetések talaján az alternatív-valóságok ködképei válnak uralkodóvá, amelyek vagy hibás egyéni és társadalmi döntésekhez, vagy – ami még rosszabb – nem döntésekhez, nem cselekvéshez vezetnek. A konferencia célja a tisztánlátás hangsúlyozása és erősítése volt, felhívni a figyelmet az üres reménykeltés veszélyére, hogy megmutassuk: a józan észt, a realitást központba állító szemléletmód az egyetlen lehetséges út – a valóság nem ellenség.
2023. november 19-21., Bukarestben került megrendezésre a Globális Kutatási Tanács Európai Regionális Találkozója Bukarestben, melyen részt vett Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont Főigazgatója, mint meghívott felszólaló.
A Globális Kutatási Tanács (GRC) egy virtuális szervezet, amely a világ minden tájáról származó tudományos kutatásfinanszírozó szervezetek vezetőiből áll, és amelynek célja az adatok és a jó gyakorlatok megosztásának előmozdítása az intézmények közötti magas színvonalú együttműködés érdekében világszerte. A 2024-es globális GRC-ülés a „fenntartható kutatás” átfogó témájára összpontosít. Az átfogó cél egy olyan stratégia kidolgozása, amely összehangolja a társadalmi elvárásokat és a kutatók kapacitásait, kidolgozva a fenntarthatóságot szolgáló kutatások finanszírozására egy stratégiát az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlődési céljaival összhangban. Az ütemterv három téma köré épül, amelyekkel kapcsolatban az európai testület előkészítő ülést tartott Bukarestben:
1) Kutatás a fenntartható fejlődésért – a kutatás fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának erősítése
Új kutatásfinanszírozási rendszereket kell kidolgozni a következő elvek mentén: i) alapkutatás és monodiszciplináris kutatás támogatása olyan tudományágak esetében, amelyek közvetlenül támogathatják a fenntartható fejlődési célok elérését; ii) interdiszciplináris kutatások támogatása, ahol a különböző tudományágak közösen dolgoznak és megosztják a feladatokat a közösen meghatározott célok elérése érdekében; iii) transzdiszciplináris kutatások támogatása, ahol az érdekeltek (beleértve a különböző nem kutatói szférákat, azaz társadalmi csoportokat, gazdasági partnereket, döntéshozókat) részt vesznek a teljes kutatási folyamatban. Több szinten is támogatni kell az érdekelt felek bevonását a kutatásba, beleértve a probléma megfogalmazását és a kutatási eredmények gyakorlatba való átültetését.
2) A kutatási folyamat fenntarthatóvá tétele
Ez több szintet foglal magában, mint például i) a kutatási tevékenységek ökológiai lábnyomának felmérése és csökkentése, a hatékonyság veszélyeztetése nélkül, ii) a nyílt tudomány támogatása, iii) sokszínű és méltányos kutatási kultúra megteremtése, iv) a magas színvonalú „lassú tudomány” lehetővé tétele, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a problémák megfogalmazására, a kutatásra és a megvalósításra egyaránt. A finanszírozás elosztásánál és a kutatásértékelési rendszerekben nemcsak a tudományos teljesítményt kell figyelembe venni. Az értékelőrendszereknek többdimenziósnak kell lenniük, és figyelembe kell venniük a társadalmi-gazdasági hatást is.
3) A fenntarthatósági tudomány jelentősége és szférák közti kommunikáció
Kiemelkedő fontosságú a tudományos ismeretek hatékony kommunikációja a politikai döntéshozók és a társadalom számára, valamint a tudományos alapokon nyugvó transzformatív változások támogatása. Új csatornákra és intézményi háttérre van szükség a különböző társadalmi szintekre és a döntéshozókhoz történő tudásátadás támogatásához. A citizen science hatékony eszköz lehet ebben a folyamatban, nemcsak az adatgyűjtés, hanem a problémamegoldás és a végrehajtás terén is. A tudományágak közötti és az érdekelt felekkel való kommunikáció kulcsfontosságú, és ehhez új készségekre és célzott kiegészítő finanszírozásra van szükség a kutatói közösségben. A tudomány és a társadalom összekapcsolásához, valamint a tudás kutatóintézetekből való átvételéhez nélkülözhetetlen, hogy a kutatás jobban megfeleljen a társadalom elvárásainak.
Advanced processing of high Ca fly ash for enhanced reactivity and improved high value-added application possibilities
Mária Ambrus, Gábor Mucsi
A kutatás fő célja az volt, hogy megvizsgálja egy alacsony minőségű, magas Ca tartalmú pernye (FA) feldolgozási lehetőségeit a jövőbeni hasznosítási potenciál növelése érdekében. Az eredmények összehasonlítása és a különböző mechanikai eljárások alkalmazásának kiegészítése érdekében a bolygómalom alkalmazásával végzett osztályozással és mechanikai aktiválással történő méret szerinti szétválasztást vizsgáltuk. Az előzetes kémiai analízis alapján a 32 µm alatti és feletti FA összetétele szignifikáns eltéréseket mutatott, így a 32 µm-nél kisebb méretű frakciót elkülönítettük, és a magasabb Si és Al tartalom miatt a durva frakciót hasznosítottuk. A durva FA különböző őrlési időn át történő őrlése után az 1 µm-nél kisebb részecskék gyakorisági eloszlása jelentős növekedést mutatott, de aggregáció és agglomeráció is megfigyelhető 30 perc elteltével, 5,49 µm átlagos részecskeméret mellett. A puccolán aktivitás csaknem megduplázódott mindössze 5 perces őrléssel, az optimális őrlési időt a legmagasabb CaO felvételi értékkel ~20-30 percnél, több mint 160 mg/g abszorbeált CaO-val mindössze 20 nap alatt érte el. A mechanikusan aktivált minták FT-IR analízise szerint fontos szerkezeti változások történtek az FA keretben.
Carbon-dioxide sequestration by mechanical activation of Linz-Donawitz steel slag; the effect of water on CO2 capture
Tamás Kurusta, Gábor Mucsi, Sanjay Kumar, Ferenc Kristály
Az ásványi karbonizáció, a légkörből vagy a füstgázokból leválasztott szén-dioxid (CO2) folyamata a CO2 biztonságos és tartós megkötésének módja. Ebben a technológiában a CO2 kémiai reakcióba lép kalcium-, magnézium-, nátrium- és vastartalmú anyagokkal. Az eljárás a természetes időjárási folyamatokhoz hasonló, termodinamikailag stabil és környezetre ártalmatlan karbonát ásványok képződéséhez. Kutatásunk a túlnyomórészt Ca-szilikát és oxid fázisokból álló Linz-Donawitz acélsalakon egyidejű mechanikai aktiválására és CO2-leválasztására és tárolására (CCS) összpontosult. A kísérleteket planetamalomban, 5 bar CO2 nyomáson, száraz és nedves körülmények között végeztük. A kísérletek elsődleges célja a H2O szerepének megfigyelése volt a reakciókban. A H2O jelenléte a rendszerben finomabb részecskeméret-eloszláshoz vezet, ugyanakkor csökkenti az aktív helyek számát. A H2O karbonátos reakció-promoterként is működik, várhatóan szilikátot inicializál (Windt et al. 2010) felületi protonálódás és a Ca kimosódás fokozása. A két eljárás közül az utóbbi volt a domináns, így nedves állapotban (0,246 kgCO2/kg) közel háromszor annyi kalcit keletkezik, mint száraz állapotban (0,083 kgCO2/kg). A nanoőrlés és a nedves közegű karbonizálás kombinációja ígéretes eljárás az energiaigény csökkentésére a reakciósebesség növelésével, és elősegíti a CCS-ben egyébként alulteljesítő Ca-szilikát hulladékok felhasználását.
A horgászat hazánkban és világszinten is nagy népszerűségnek örvend; mind gazdasági, mind társadalmi szempontból kiemelt jelentőségű szabadidős tevékenység. A horgászat azonban több-kevesebb környezeti terhelést is jelent, emiatt a horgászat fenntarthatóságának javítása egyre sürgetőbb feladat. A figyelem középpontjába leggyakrabban a horgászat során vízbe szórt etető- és csalogatóanyagok vízminőségre gyakorolt hatása áll. Több tanulmány is napvilágot látott, amik meghatározták mekkora tápanyagterhelést jelenthet az etetőanyaghasználat (lásd például a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet egy korábbi tanulmányát a horgászat tápanyagmérlegéről a Balatonon: https://doi.org/10.1080/20964129.2022.2095928). Arról azonban keveset tudunk, hogy rövidtávon ténylegesen mennyi tápanyag szabadul fel az etetőanyagokból és annak mekkora hányadát képesek hasznosítani az elsődleges termelők (pl.: algák, vízinövények). A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a Debreceni Egyetem és a BLKI kutatói ennek meghatározásához etetéses (modellezve az elfogyasztott etetőanyag hatását) és oldódási (modellezve az el nem fogyasztott etetőanyag hatását) kísérleteket végeztek különböző összetételű (halliszt- illetve növényi alapú) etetőanyagokkal. Eredményeik alapján, etetőanyag kilogrammonként maximálisan 3 g nitrogén és 2 g foszfor juthat a vízoszlopba az első 24 órában. Nitrogén felszabadulással elsősorban akkor kell számolnunk, ha az etetőanyagot elfogyasztják a halak. A hőmérséklet emelkedésével nő a kiürített nitrogén mennyisége. A foszfor felszabadulás fő útvonala ezzel szemben az oldódás. Az etetőanyagok – különösen a halliszt tartalmúak – ugyanis többnyire vízben jól oldódó foszforformákat tartalmaznak. Az el nem fogyasztott etetőanyagok tehát jelentősebb foszforterhelést jelenthetnek, mint a halak által elfogyasztottak. Továbbá, az így felszabaduló foszfor jelentős része a növényi szervezetek számára közvetlenül hasznosítható. A kutatók ajánlása szerint, a horgászat fenntarthatósága érdekében – elsősorban a sérülékenyebb ökoszisztémák esetében – szükséges a magas hallisztartalmú etetőanyagok korlátozása. Tápanyagforgalmi szempontból ideális etetőanyag könnyen emészthető, valamint nitrogén és foszfortartalma a halak tápanyagigényéhez igazodik. A tanulmány a Scientific Reports szaklapban jelent meg (https://doi.org/10.1038/s41598-023-44381-3)
Helyszín:
BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK), Q épület A szárny 403-as terem (Ladó László terem, QA403), 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 2.
A “Globális kihívások, lokális megoldások – interdiszciplináris kutatások a fenntarthatóság jegyében” c. konferencia célja, hogy áttekintse az MTA MTÜ rendezvénysorozat keretében az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program BME FTA GTK „A fenntarthatóság gazdasági és társadalmi vonatkozásai” c. alprojektjének kutatási témaköreit és eddigi eredményeit. Az előadások tudományos keretét a környezetgazdaságtan, a fenntarthatósági és klímapolitikák, valamint azok ágazati és térségi dimenzióinak elemzése adja. A fenntarthatóság gazdasági és társadalmi vonatkozásainak vizsgálatára fókuszáló kutatás célja a napjaink kihívásaihoz kapcsolódó problémák és azokra lehetséges válaszként megfogalmazott innovatív műszaki-technológiai megoldások, fejlesztési koncepciók és intézkedések, ill. egyéb lehetséges válaszok komplex fenntarthatósági hatásértékelése.
Program:
12:00 – 12:05 Szalmáné Dr. Csete Mária: Megnyitó köszöntő
12:05 – 12:15 Prof. Bozó László: MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program (MTA FFT NP) kutatási céljai és eddigi eredményei
12:15 – 12:25 Prof. Józsa János: MTA FFT NP Fenntartható Technológiák Alprogram (FTA) BME alprojektek
12:25 – 12:40 Dr. Szabó Mariann: Városi barnamezős területek megújításának hatása környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból
12:40 – 12:55 Dr. Buzási Attila: Városok hőhullámokkal szembeni sérülékenysége – közép-európai kontextusban
12:55 – 13:10 Dr. Bartus Gábor: A lehetetlen küldetés – a fenntarthatóság mérésének kísérletei
13:10 – 13:25 Szántóné Dr. Orbán Annamária: „A hely szelleme”: társadalmi- kulturális tényezők szerepe a jövőtudatos területfejlesztésben egy Duna- menti együttműködés példáján keresztül.
13:25 – 13:40 Dr. Bethlendi András: Gazdasági növekedés, stabilitás és klímacélok. Ágazati politikák értékelése portfólióelmélet megközelítésben
13:40 – 13:55 Dr. Christopher Stapenhurst: Hatékony, igazságos és stabil megállapodások a tengeri műanyagszennyezéssel kapcsolatban / Efficient, Fair and Stable Agreements for Marine Plastic Pollution
Időpont:
2023. november 07. 18.00-19.00 óra között
Helyszín:
Humán Tudományok Kutatóháza – Nagyterem
1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.
A hidrológiai ciklus részét képező felszín alatti vízkészletek nélkülözhetetlen elemei a világ vízfelhasználásának. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy földi léptékben az ivóvízellátás több mint 50%-a, míg az öntözési céllal felhasznált vizek 43%-a a felszín alól származik. Globális léptékben sajnos nagyon komoly problémaként merül fel a felszín alatti vízkészletek túlhasználata – az utóbbi 50 évben megháromszorozódott a felszín alatti vízkivétel nagysága a Földön. A klímaváltozás és a szélsőséges időjárási viszonyok jelentős mértékben hatnak a hidrológiai ciklus különböző elemeire, így a felszín alatti vízkészletekre is. Nagyon fontos tehát, hogy a monitoringhálózatok dinamikus fejlesztésével az eddigieknél pontosabban megismerjük ezeket a recens természeti folyamatokat, másrészt feltárjuk azokat a vízgazdálkodási (műszaki, természettudományi, gazdasági, jogi és társadalmi) beavatkozási lehetőségeket, amelyek segítségével a felszín alatti vízkészletek is jelentős szerepet játszhatnak a klímavédelemben, legyen szó akár társadalmi adaptációról vagy a káros jelenségek hatásainak csökkentéséről.
A Magyar Regionális Tudományi Társaság XXI. vándorgyűlése 2023. november 2–3. között, Pécsen kerül megrendezésre, amelyen két előadás is elhangzik a „A fenntarthatóság gazdasági és társadalmi vonatkozásai kutatócsoportja” részéről is. Dr. Buzási Attila tanszékvezető egyetemi docens, BME Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék, Budapest hőhullámokkal szembeni sérülékenységéről ad elő a 18. szekcióban (150 év: Budapest metropolisz térség – egy közép-európai nagyvárosi tér, nov. 3. péntek, 15-18 óra). Dr. Szabó Mariann tanszéktanszékvezető-helyettes, egyetemi adjunktus, BME Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés a „Városi barnamezős területek megújítása Magyarországon, 2014-2020” című előadása a Magyar Közgazdasági Társaság és Magyar Urbanisztikai Társaság által szervezett 8. szekcióban (Magyarország 2004-2024; Fejlesztéspolitikai célok és kormányzás az elmúlt két évtizedben) lesz hallható. A szekcióülés élőben lesz követhető A Magyar Közgazdasági Társaság online csatornáján a következő linken, 2023. november 2. 13:30 és 16 óra között:
2023. szeptember 6-7. között került sor a 11. ICSD (International Conference on Sustainable Development) konferenciára, amelyen részt vett a BME „A fenntarthatóság gazdasági és társadalmi vonatkozásai kutatócsoportja” is. Az eseményen a fenntarthatóság környezeti, társadalmi és gazdasági kérdései kerültek megvitatásra, több, mint 150 fő aktív részvételével. A projekt tagjai a fenntarthatóság relevanciájáról adtak elő a hazai területi folyamatok, valamint a hazai ICT KKV szektor terén.
Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program
Vácrátót, 2023. június 30. – Sugár Éva
A június 24-i Kert a köbön szabadtéri esti rendezvény fő témája a fenntarthatóság volt, amelyet ünnepélyes keretek között Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont Főigazgatója nyitott meg a Vácrátóti Botanikus Kert főépületének teraszán. Köszöntőjét a fenntarthatóság társadalmi jelentőségével kezdte, azzal, hogy a mai életvitelünkkel túl sok erőforrást, természeti értéket vonunk el a környezetünktől, a jövő nemzedékeitől.
A rendezvény aktualitását az adja, hogy tavaly év végén indult el az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program Fenntartható Technológiák alprogramja, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kezdeményezésére. Ebbe a nagyszabású kutatási programba nyolc hazai kutatóintézet kapcsolódott be, 19 kutatási projekttel és közel 200 kutatóval. Ezzel Magyarországon megalakult a legnagyobb összefogás, egy olyan kutatói műhely, ahol a fenntarthatósági kihívásokra gyakorlati megoldásokat keresünk az élet különböző területein.
A konzorcium intézményi vezetői szerepét az Ökológiai Kutatóközpont látja el, a konzorcium szakmai vezetésére az Akadémia elnöke Bozó László akadémikust, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársát, kérte fel. Az interdiszciplináris kutatási program többek közt kiterjed a környezeti elemek (a talaj, a víz, a légkör), az ökoszisztéma és a városi környezet mellett a hatékony és fenntartható energiatermelés és felhasználás területére is. Kiemelendő, hogy a kutatás szakmai összefogás keretében, egységes koncepció mentén működik. Fontos követelmény a kísérletekkel és mérésekkel alátámasztott eredmények bemutatása, és publikálása.
„A tudomány szelleme egyben a jóakarat, a kölcsönös tisztelet és az emberi összetartás szelleme is”
Szentgyörgyi Albert idézetével kezdte Freund Tamás a beszédét. A fenntarthatóságban mindannyian emberként vagyunk érintettek. A szellemiség itt van jelen a környezetben, jót akarunk és összetartunk a fenntarthatóság, a jövő generáció védelmében.
Az új Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programnak is ez a hajtóereje. Az Akadémia feladata, hogy küldetéséhez híven közvetítse a kutatás eredményeit a közvélemény számára. Ez különösen fontos most a fenntarthatóságban, és ebben a kutatási program szakmai vezetője, Bozó László akadémikus is elkötelezett. A programban a legkiválóbb hazai intézetek vesznek részt: az Ökológiai Kutatóközpont, az ATK Talajtani Kutatóintézete, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Pannon Egyetem, és a Szegedi Tudományegyetem.
A víz, a talaj, a légkör vizsgálatán és az energetikán túl szerepet kapnak az új generációs környezeti monitoring eszközök. Ezt a multidiszciplináris rendszert csak összefogással lehet működtetni, mert ilyen komplex kölcsönhatásokkal átszőtt rendszert máshogy nem is lehet vizsgálni. A botanikus kert pedig méltó helyszínt biztosít ehhez a rendezvényhez.
Freund Tamás beszédét egy Márai Sándor idézettel zárta:
„Te vagy a kert és kertész egyszerre”, mert azon múlik a jövő, hogy milyen magot vetettünk el. Pont a fiatalokat veszélyeztetjük, akikért felelősek vagyunk.
Tudta Ön?
hogy Magyarországon óránként három futballpálya méretű területet betonoznak le?
hogy 101 giga tonna anyagot termelünk ki évente, és ennek csak 7.1 %-át használjuk újra?
Ehhez hasonló statisztikai adatokkal színezett szórakoztató, ugyanakkor tudományos beszélgetés kezdődött Litkai Gergely Karinthy-gyűrűs humorista, újságíró moderálásával, akinek beszélgető partnerei Báldi András, ökológus az MTA rendes tagja, Bozó László, meteorológus az MTA rendes tagja és Gelencsér András vegyészmérnök, az MTA levelező tagja.
A beszélgetés során az alábbi kérdésekre keresték közösen a válaszokat:
– Mi a legnagyobb baj a tudósok szerint?
– Mit kellene megjavítani vagy jobban csinálni?
– Milyen mutatókkal lehet mérni a fenntarthatóságot?
– Mi az az ökoszisztémaszolgáltatás?
– Mennyi időnk van a változtatásra, avagy hol lesz a töréspont?
– Van pozitív forgatókönyv és negatív forgatókönyv? Hogy képzeljük ezt el?
– Hogyan lehetünk proaktívak?
– Milyennek képzeljük el a jövőt?
– Milyen oktatásra lenne szükség, ami formálhatja a társadalom környezetvédelemhez való viszonyát?
– 2050-re milyen világot képzeljünk el ideális és a legrosszabb jóslat szerint?
