Az SZTE Fizikai Intézet kutatócsoportja által használt és fejlesztett módszereket már régóta alkalmazzák levegő- és földgázszennyezettség kimutatására. A Fizikai Intézet Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének és az ELKH-SZTE Fotoakusztikus Környezetifolyamat-megfigyelési Kutatócsoportjának „Műtrágyázásból eredő nitrogénveszteség mértékének vizsgálata; a környezeti nitrogénterhelés becslése szántóföldi kultúráknál fizikai mérésekkel” című projektje is támogatást nyert az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program, Fenntartható Technológiák Alprogram keretében. A projekt tudományos hátteréről, Dr. Horváth László, a kutatócsoport tagja és egyik elméleti kidolgozója beszélt nekünk.
– Miről szól a téma és mi a célkitűzése?
– A 19. és 20. század fordulóján fogytán voltak az ásványi nitrogén műtrágyák és éhínség fenyegetett világszerte. Éppen időben jött Fritz Haber felfedezése, aki kidolgozta azt az eljárást, mellyel a légkörben 78 térfogat százaléknyi semleges nitrogénből ammóniát lehet előállítani. Emiatt 1918-ban Nobel-díjat kapott. Miután egy másik német vegyész, Carl Bosch kidolgozta az ammóniaszintézis nagyipari technológiáját, 1914-re már ipari mennyiségben tudtak ammóniát előállítani. Mára már évente több, mint 200 millió tonna semleges nitrogént vonnak ki a légkörből, és alakítanak át ammóniává, elsősorban műtrágyagyártás céljából. A probléma ott kezdődik, hogy ez a mennyiség évről-évre halmozódik a természetben, és csak kis része alakul vissza két atomos nitrogén molekulává. A termelt műtrágyáknak azonban csak egy része hasznosul a növények számára. Világviszonylatban több, mint a fele veszteségként a különböző földi szférákba kerül, és ott is marad, változó kémiai formákban, egymásba átalakulva, különböző térbeli és időbeli skálán, számos környezeti problémát okozva. Végül a hasznosult nitrogén is, betöltve a tápanyag-ellátásban kapott szerepét, hasonló sorsra jut. Ezt a jelenéget nevezik nitrogén kaszkádnak.
