A textilhulladék kezelése világszerte egyre növekvő probléma, a folyamatosan változó trendek és a gyors divatmárkák népszerűsége miatt. Az egyszerű hulladéklerakáson kívül számos hulladékkezelési módszer létezik, beleértve az újrafelhasználást, a nyílt vagy zárt újrahasznosítási lehetőségeket. Az ismertetett kutatás egy nyílt újrahasznosítási módszer alkalmazhatóságát tárja fel, az elhasználódott textíliák feldolgozását szálerősítésű geopolimerek szálak előállítására, különböző hulladékáramok kombinálására környezetbarát kötőanyag-rendszer előállításához. A különböző textilhulladék-feldolgozási módszerek vizsgálatával a legértékesebb szálasanyagot rotációs shredder és függőleges vágómalom alkalmazásával sikerült előállítani, kiküszöbölve a kézi vágás szükségességét. Mivel a textíliák leggyakoribb alapanyaga a poliészter és a pamut, ezeket hasznosnak ítélték szálerősítésre. A hajlítószilárdság szignifikáns növekedést mutatott 5 tömeg%-os szálak hozzáadásával, ami arra utal, hogy a geopolimer minták hajlítószilárdsága több mint kétszeresére nőhet. A mikroszerkezeti analízis alapján azonban jóllehet jó volt a tapadás a szál és a geopolimer mátrix között, az utóbbi inhomogenitást mutatott nagyobb száladagolás mellett, ami arra utal, hogy a gyártási lépések további optimalizálására van szükség, mint a keverési idő, tömörítési idő, stb.
A teljes cikk itt érhető el:
A tanulmány abból indul ki, miszerint annak ellenére, hogy a barnamezős területek revitalizációjához kapcsolódó diskurzus hosszú múltra nyúlik vissza a hazai fejlesztéspolitikai gyakorlatban, hazánkban kevéssé hangsúlyosan jelent meg eddig a körforgásos gazdaság és környezeti fenntarthatóság előmozdításában betöltött szerepe, amelyre számos elméleti és gyakorlati érvet sorakoztat fel. A tanulmányban a szerzők bemutatnak egy, a barnamezős területek megújításának környezeti, társadalmi és gazdasági hasznait bemutató keretrendszert, amely a fenntarthatósági hasznokat konkrét példák mentén mutatja be.
