2023. szeptember 6-7. között került sor a 11. ICSD (International Conference on Sustainable Development) konferenciára, amelyen részt vett a BME „A fenntarthatóság gazdasági és társadalmi vonatkozásai kutatócsoportja” is. Az eseményen a fenntarthatóság környezeti, társadalmi és gazdasági kérdései kerültek megvitatásra, több, mint 150 fő aktív részvételével. A projekt tagjai a fenntarthatóság relevanciájáról adtak elő a hazai területi folyamatok, valamint a hazai ICT KKV szektor terén.
Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program
Vácrátót, 2023. június 30. – Sugár Éva
A június 24-i Kert a köbön szabadtéri esti rendezvény fő témája a fenntarthatóság volt, amelyet ünnepélyes keretek között Garamszegi László Zsolt, az Ökológiai Kutatóközpont Főigazgatója nyitott meg a Vácrátóti Botanikus Kert főépületének teraszán. Köszöntőjét a fenntarthatóság társadalmi jelentőségével kezdte, azzal, hogy a mai életvitelünkkel túl sok erőforrást, természeti értéket vonunk el a környezetünktől, a jövő nemzedékeitől.
A rendezvény aktualitását az adja, hogy tavaly év végén indult el az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program Fenntartható Technológiák alprogramja, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kezdeményezésére. Ebbe a nagyszabású kutatási programba nyolc hazai kutatóintézet kapcsolódott be, 19 kutatási projekttel és közel 200 kutatóval. Ezzel Magyarországon megalakult a legnagyobb összefogás, egy olyan kutatói műhely, ahol a fenntarthatósági kihívásokra gyakorlati megoldásokat keresünk az élet különböző területein.
A konzorcium intézményi vezetői szerepét az Ökológiai Kutatóközpont látja el, a konzorcium szakmai vezetésére az Akadémia elnöke Bozó László akadémikust, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársát, kérte fel. Az interdiszciplináris kutatási program többek közt kiterjed a környezeti elemek (a talaj, a víz, a légkör), az ökoszisztéma és a városi környezet mellett a hatékony és fenntartható energiatermelés és felhasználás területére is. Kiemelendő, hogy a kutatás szakmai összefogás keretében, egységes koncepció mentén működik. Fontos követelmény a kísérletekkel és mérésekkel alátámasztott eredmények bemutatása, és publikálása.
„A tudomány szelleme egyben a jóakarat, a kölcsönös tisztelet és az emberi összetartás szelleme is”
Szentgyörgyi Albert idézetével kezdte Freund Tamás a beszédét. A fenntarthatóságban mindannyian emberként vagyunk érintettek. A szellemiség itt van jelen a környezetben, jót akarunk és összetartunk a fenntarthatóság, a jövő generáció védelmében.
Az új Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programnak is ez a hajtóereje. Az Akadémia feladata, hogy küldetéséhez híven közvetítse a kutatás eredményeit a közvélemény számára. Ez különösen fontos most a fenntarthatóságban, és ebben a kutatási program szakmai vezetője, Bozó László akadémikus is elkötelezett. A programban a legkiválóbb hazai intézetek vesznek részt: az Ökológiai Kutatóközpont, az ATK Talajtani Kutatóintézete, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Pannon Egyetem, és a Szegedi Tudományegyetem.
A víz, a talaj, a légkör vizsgálatán és az energetikán túl szerepet kapnak az új generációs környezeti monitoring eszközök. Ezt a multidiszciplináris rendszert csak összefogással lehet működtetni, mert ilyen komplex kölcsönhatásokkal átszőtt rendszert máshogy nem is lehet vizsgálni. A botanikus kert pedig méltó helyszínt biztosít ehhez a rendezvényhez.
Freund Tamás beszédét egy Márai Sándor idézettel zárta:
„Te vagy a kert és kertész egyszerre”, mert azon múlik a jövő, hogy milyen magot vetettünk el. Pont a fiatalokat veszélyeztetjük, akikért felelősek vagyunk.
Tudta Ön?
hogy Magyarországon óránként három futballpálya méretű területet betonoznak le?
hogy 101 giga tonna anyagot termelünk ki évente, és ennek csak 7.1 %-át használjuk újra?
Ehhez hasonló statisztikai adatokkal színezett szórakoztató, ugyanakkor tudományos beszélgetés kezdődött Litkai Gergely Karinthy-gyűrűs humorista, újságíró moderálásával, akinek beszélgető partnerei Báldi András, ökológus az MTA rendes tagja, Bozó László, meteorológus az MTA rendes tagja és Gelencsér András vegyészmérnök, az MTA levelező tagja.
A beszélgetés során az alábbi kérdésekre keresték közösen a válaszokat:
– Mi a legnagyobb baj a tudósok szerint?
– Mit kellene megjavítani vagy jobban csinálni?
– Milyen mutatókkal lehet mérni a fenntarthatóságot?
– Mi az az ökoszisztémaszolgáltatás?
– Mennyi időnk van a változtatásra, avagy hol lesz a töréspont?
– Van pozitív forgatókönyv és negatív forgatókönyv? Hogy képzeljük ezt el?
– Hogyan lehetünk proaktívak?
– Milyennek képzeljük el a jövőt?
– Milyen oktatásra lenne szükség, ami formálhatja a társadalom környezetvédelemhez való viszonyát?
– 2050-re milyen világot képzeljünk el ideális és a legrosszabb jóslat szerint?
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói a HUN-REN-DE Konzervációbiológiai Kutatócsoporttal együttműködve új cikkükben a gyepi élőhelyek restaurációjának egy különleges esetével, az útszegélyekkel foglalkoztak. A globális úthálózat több mint 64 millió km hosszú és kiterjedése egyre nő, az útszegélyek a fejlett országok területének közel 1%-át foglalják el. Óriási területekről beszélünk, melyek általában nem alkalmasak ipari, mezőgazdasági vagy egyéb hasznosításra, így lehetőséget adhatnak a természetes élőhelyek helyreállítására és ökológiai folyosók kialakítására. Az utak kezelői számára az az ideális, ha az útszegélyeken egy a termőhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott, kis ráfordítással kezelhető, hosszú távon megmaradó növényzet telepíthető meg. Számos biogeográfiai régióban az adott régióban őshonos, szárazságtűrő gyepi fajok számára az útszegélyek megfelelő élőhelyet nyújthatnak, így a megfelelően kivitelezett gyeprekonstrukció természetvédelmi szempontból és az útkezelés szempontjait is figyelembe véve egyaránt ideális megoldás lehet. A cikkben e két szempontrendszer közötti szinergiákra, az útszegélyek őshonos fajokkal való gyepesítésének lehetőségeire és korlátaira hívták fel a figyelmet a kutatók.
Tabló az útszegélyekre jellemző termőhelyi viszonyokról és veszélyeztető tényezőkről. A fotókat Molnár V. Attila (A-G), Kis Szabolcs (H) és Fekete Réka (I) készítették.
A biológiai inváziók, mely események széleskörű terjedését nagyban segíti a globális kereskedelem és az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenéséhez, az élőhely közösségének átalakulásához, végsősoron a természeti környezet ökológiai állapotának romlásához vezetnek. A sikeres invázió mögött általában a jövevény faj versenyelőnye áll, melynek megismerése segít az ökológiai rendszerek működésének megértésében és hasonló esetben a következmények előrejelzésében. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói a Balatont érő kvagga kagyló invázió sikerességének okait vizsgálják a parti övben. E faj 2008-ban észlelt megjelenést követően mintegy 5 év alatt benépesítette a tavat és kiszorította a vele közeli rokonságban lévő, korábban betelepült és addig domináns vándorkagylót (Balogh és mtsai, 2018, https://doi.org/10.1016/j.jglr.2017.11.007). A két kagylófaj közötti versengés eredményeként a táplálékszegény Siófoki-medencében a vándorkagyló jóformán teljesen eltűnt, míg a táplálékban gazdag Keszthelyi-medencében jelenleg közel fele-fele arányban együtt él a kvagga kagylóval. A kutatók eredményei alapján a kvagga kagyló azért tud jelentős verseny előnyre szert tenni a Siófoki-medencében, mert az elsődleges tartaléktápanyag szénhidrát hiányát zsírfelhalmozással képes ellensúlyozni. A kvagga kagyló táplálékszegény környezethez való alkalmazkodását az is bizonyította, hogy a Keszthelyi-medencéből áttelepített kvagga és vándorkagylók közül csak az előbbi volt képes túlélni, növekedni, miközben anyagcseréje zsírfelhalmozásra állt át. Ez a képesség különösen hasznos olyan körülmények között, mint az élőhelyért, táplálékért folytatott versengés és az inaktív téli időszak. A tanulmány a Freshwater Biology szaklapban jelent meg (Balogh és mtsai, 2023, https://doi.org/10.1111/fwb.14168).
A fogassüllő (Sander lucioperca) Eurázsia édes- és brakk vizeinek fontos csúcsragadozó halfaja, amely gazdasági szempontból is jelentős értékkel bír. Korábbi kutatások rámutattak, hogy a Balatonban élő fogassüllő-állomány egészen különleges, európai szinten is jól elkülönülő genetikai állománnyal rendelkezik. Ugyanakkor ezidáig nem álltak rendelkezésre információk az itteni süllőállományok populációs szerkezetéről és genetikai sokféleségéről. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói ezért mikroszatellit markereket felhasználva vizsgálták meg a Balaton fogassüllő állományának genetikai állapotát. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az 1960-as és 70-es évek halpusztulásai és a populáció megújulását támogató telepítések (a tóból nyert ikra keltetése, felnevelése és visszahelyezése) nem befolyásolták jelentős mértékben az állomány genetikai sokféleségét. A vizsgálatok eredményei alapján a fogassüllő balatoni állományán belül a Keszthelyi-medencében élő állomány kisebb mértékű elkülönülést mutat. A genetikai adatok elemzése megerősíti a haljelöléses vizsgálatok tapasztalatait is, miszerint az állományon belül egy kelet-nyugati irányú migráció mutatható ki. A termelékenyebb Keszthelyi- és Szigligeti medencékbe telepített halak kevesebbé vándorolnak, mint a keletebbre eső, kevésbé termelékeny területre telepítettek. Úgy tűnik tehát, hogy a fogassüllő mozgása és elterjedése szorosan összefügg a tóban megfigyelhető termelékenységi grádiensel. A nyugati állomány elkülönülése a jobb táplálék ellátottsággal, valamint a tó egyedi szerkezetével is magyarázható. A kutatás eredményei fontos adatokkal járulnak hozzá a balatoni fogassüllő-állomány hosszú távú fenttarthatóságát megalapozó menedzsment kidolgozásához. Az eredményeket bemutató tanulmány a Hydrobiológia folyóiratban jelent meg (Bánó és mtsai, 2023, https://doi.org/10.1007/s10750-023-05347-8).
2023. augusztus 21–25. között Bécsben került megrendezésre a 40-edik IAHR (International Association for Hydro-Environment Engineering and Research) világkongresszus, több mint 1300 résztvevővel a világ minden pontjáról. A konferencián napjaink számos vizeinkhez kötődő műszaki/tudományos probléma is kiemelt szerepet kapott, így a mikro- és makroműanyagok viselkedését és transzportját is több külön szekció keretein belül vitatták meg a téma nemzetközi szakértői. A mikroműanyagok mérési módszertani kérdéseiről Jahanpeyma Pegah (doktorandusz, BME VVT), míg a felszínen úszó makroműanyagok transzportjának mérési és numerikus modellezési lehetőségeiről Dr. Fleit Gábor (tudományos munkatárs, BME VVT) adott elő.
Fleit G., Nagy T., Málnás A.K., Husztik D., Ilcsik Cs., Molnár D.A., Gyalai-Korpos M., Baranya S. (2023) Coupled Field and Numerical Analysis of Riverine Macroplastic Transport. In Proceedings of the 40th IAHR World Congress, 21–25 August 2023, Vienna, Austria.
A Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium, a Fenntartható Fejlődés és Technológiák MTA Nemzeti Program és a Nemzeti Agykutatási Program keretében a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszéke tudományos előadóülést szervezett csütörtökön Algavirágzások, algatoxinok tavainkban címmel Tihanyban.
Az előadások szünetében Vasas Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszékének vezetője készséggel állt lapunk rendelkezésére.
– Az elmúlt években egyre gyakrabban jöttek bejelentések különböző lokális algavirágzásokról a Balatonról – mondta kérdésünkre. – Rögtön szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az évben a Balaton vízminősége, leginkább az időjárásnak köszönhetően tökéletes. Viszont az elmúlt években egyre gyakrabbá vált az, hogy egyes helyeken, strandok környékén nagyobb mennyiségben, viszonylag hosszabb időn keresztül algásodások jelentek meg.
Mitől selymes a Balaton vize? Van-e gyógyító hatása? Mennyit változott az összetétele az idők során? A tó vize ma már nem édes-, hanem „édes-sós, átmeneti víz”. Vörös Lajos ökológussal, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársával beszélgettünk a tóról.
Cholnoky Jenő 1936-ban megjelent Balaton című monográfiájában olvasható: „Hogy a Balaton vizében való fürdésnek a tisztálkodáson kívül van-e valami testedző, vagy ideggyógyító hatása, azt megmondani nem az én dolgom. Arra emlékszem, hogy gyermekkoromban és fiatalember koromban nagyon sokat fürödtem a Balatonban s fürdés után mindég valami kellemes bágyadtságot és egyúttal valami rendkívül érdekes munkavágyat éreztem. (…) egyszóval kétségtelen, hogy az idegekre pihentetően, megnyugtatóan és fölfrissítőleg hat a balatoni fürdő.”
Az MTA Földtudományi Osztálya, a Hidrológiai Osztályközi Állandó Bizottság, és a Nemzeti Víztudományi Program által 2023. június 6-án szervezett tudományos ülésen elhangzott előadások
Meg kell őrizni a jelenlegi természeti értékeket, és ennek kell alárendelni a fokozódó társadalmi igényeket – vallja Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója. Az ökológus szerint az évszázad második felétől várható a tó vízszintjének nagymértékű csökkenése.
A Balaton szabályozott tó, amelynek vízjárása nem természetes, most némiképp megvalósul a jövőbeni kisvizekre (aszályokra) felkészülő víztározás a vízszint 120 centiméteren tartásával, miközben szükségessé vált az e szint fölötti víz leeresztése – mondta a Magyar Nemzetnek a szakember arról, hogy le kell engedni a Balaton vizét, mert túl sok van benne.
A klímaváltozás és más globális környezeti hatásokat figyelembe véve azt tartja a Balatonra nézve, hogy az emberiségnek még csak halovány sejtése van arról, mire is kell felkészülni hosszú távon, hiszen a klímamodellek megbízhatósága korántsem százszázalékos.
„Hogyan is tudnánk pontosan megmondani, mi történik a tóval pár évtized múlva, ha egy-két héttel előre sem tudjuk pontosan megmondani, milyen időjárás várható?” – tette hozzá Erős Tibor.
