Skip to main content

MTA FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS
TECHNOLÓGIÁK NEMZETI PROGRAM

Fenntartható technológiák alprogram

Mindenki megnyugodhat? Megpecsételődött a JÉGER sorsa

Egyértelműen kijelenthető, hogy nem az Országos Jégkármérséklő Rendszer (JÉGER) üzemeltetése okozta az elmúlt évek aszályos időjárását Magyarországon, sőt a JÉGER működésének sem a lehulló csapadék mennyiségére, sem a jégeső okozta károk mértékére nincs jelentős, 10 százalékot meghaladó hatása. Ezt állapította meg a Magyar Tudományos Akadémia által felállított szakmai bizottság, amelynek vezetője, Bozó László meteorológus, akadémikus nyilatkozott az Agrárszektornak.

A teljes tanulmány itt érhető el.

 

Hogyan segítheti a talaj élővilága a fenntartható erdőgazdálkodást?

Az erdők jövője napjaink egyik legfontosabb környezeti kérdése. A társadalom egyszerre várja el az erdőktől, hogy biztosítsák a faanyagtermelést, őrizzék meg biológiai sokféleségüket, valamint hozzájáruljanak a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. E célok összehangolásához elengedhetetlen annak megértése, hogy az egyes erdőgazdálkodási beavatkozások milyen hatással vannak az erdei ökoszisztémák működésére, nemcsak a felszínen, hanem a talajban is.

A projekt során azt vizsgáltuk, hogyan reagálnak a talajban élő mikor-ízeltlábúak, többek között az atkák (Acari), ugróvillások (Collembola), előrovarok (Protura), lábaspotrohúak (Diplura), szövőcsévések (Symphyla) és villáscsápúak (Pauropoda), a különböző erdőkezelési módokra. Ezek a néhány milliméteres élőlények a talaj biodiverzitásának meghatározó szereplői. Részt vesznek a szerves anyag lebontásában, a tápanyagok körforgásában és a talaj termékenységének fenntartásában, ezért állapotuk jól tükrözi az erdei ökoszisztémák egészségét.

Kutatásunk a Pilis Üzemmód és a Pilis Lék kísérletben, egy gyertyános-tölgyes erdőben zajlott, ahol a hagyományos beavatkozási módszerek (tarvágás, előkészítő vágás és hagyásfacsoportok kialakítása) mellett, olyan természetközelibb gazdálkodási módszer, mint a lékvágás, hatásait hasonlítottuk össze (1. ábra). A kezeléseket követően több éven keresztül, különböző évszakokban követtük nyomon a talaj lebontó közösségeinek változásait.

1. ábra Erdészeti kezelések a Pilis Üzemmód kísérletben

Eredményeink azt mutatták, hogy az erdőkezelések hosszú távon is jelentősen befolyásolják a talajlakó szervezetek közösségeit, ugyanakkor az egyes élőlénycsoportok eltérő módon reagálnak a bolygatásra. Míg egyes csoportok (pl. páncélosatkák) érzékenyen követték a lombkorona megnyílását és a mikroklíma változását, mások idővel fokozatosan alkalmazkodtak a megváltozott környezethez (pl. ugróvillások). Vizsgálataink azt is kimutatták, hogy a regeneráció előrehaladtával az aljnövényzet és az újulat szerkezete egyre meghatározóbb szerepet játszik a talaj élővilágának alakulásában.

A kisebb bolygatással járó erdőgazdálkodási megoldások több esetben kedvezőbb feltételeket biztosítottak a talaj élőlényei számára. A közepes zavarás hipotézisnek megfelelően, olykor növelték is diverzitást a bolygatott területeken. Az előkészítő vágások és a hagyásfacsoportok általában jobban megőrizték a talajlakó közösségek egyedsűrűségét és stabilitását, mint a nagyobb mértékű bolygatással járó kezelések (2. ábra). Ugyanakkor kutatásunk arra is rámutatott, hogy a talajlakó közösségek jelentős regenerációs képességgel rendelkeznek, így megfelelő körülmények között az idő előrehaladtával a biodiverzitás fokozatos helyreállása is megfigyelhető volt.

2. ábra Denzitás értékek különböző erdőkezelések esetén. K: kontrol, B: egyenletes bontás, H: hagyásfacsoport, L: lék, T: tarvágás.

Külön figyelmet fordítottunk arra is, hogy mely talajlakó élőlénycsoportok és mutatók alkalmazhatók legjobban az erdők ökológiai állapotának nyomon követésére. Eredményeink szerint az atkák, az ugróvillások és az előrovarok különösen érzékenyen jelzik az erdőkezelések hatásait. Emellett kimutattuk, hogy a funkcionális tulajdonságokon, jellegeken alapuló indikátorok hatékonyan egészítik ki a hagyományos fajszintű vizsgálatokat, így a jövőben gyorsabb és megbízhatóbb talajállapot-értékelést tehetnek lehetővé.

A projekt egyik fontos újdonsága volt annak vizsgálata is, hogy a visszahagyott ágkupacok, mint holtfa miként befolyásolják a talaj élővilágát. Kimutattuk, hogy ezek az egyszerű szerkezeti elemek kiemelkedő jelentőségű mikroélőhelyeket biztosítanak számos talajlakó szervezet számára (3.ábra). A holtfa alatt nagyobb egyedsűrűség és gazdagabb közösségek alakultak ki, különösen a szárazabb időszakokban, amikor ezek a mikroélőhelyek menedéket nyújtottak az érzékenyebb fajok számára. Eredményeink arra utalnak, hogy az ágkupacok visszahagyása viszonylag egyszerű, ugyanakkor hatékony természetvédelmi eszköz lehet a gazdasági erdőkben is.

3. ábra Mikro-ízeltábú denzitások holtfa alól (US), holtfa mellől (AS) és nyílt avar alól (LS).

 

A kutatás eredményei nemcsak a talaj ökológiai folyamatairól nyújtanak új ismereteket, hanem gyakorlati szempontból is hasznosíthatók. Hozzájárulnak ahhoz, hogy az erdőgazdálkodás során olyan kezelési módszereket lehessen alkalmazni, amelyek a faanyagtermelés mellett a talaj biodiverzitásának, az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak és az erdők hosszú távú ellenálló képességének megőrzését is támogatják. A projekt eredményei egyúttal rámutatnak arra, hogy az erdők valódi állapotának megítéléséhez nem elegendő csupán a felszíni élővilág vizsgálata: a talajban zajló folyamatok megértése nélkülözhetetlen a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósításához.

Tovább a kutatócsoport oldalára.

A múlt talajadataitól a korszerű talaj- és vízgazdálkodási térképekig

Magyarország talajtani örökségének jelentős része ma is papíralapú térképeken, terepi jegyzőkönyvekben és laboratóriumi vizsgálati lapokon található. Ezek a több évtizeddel ezelőtt, nagy szakmai és anyagi ráfordítással összegyűjtött adatok rendkívül értékesek, de korszerű térinformatikai feldolgozás nélkül csak korlátozottan használhatók. Négyéves kutatási programunk egyik alapvető célja ezért az volt, hogy ezt az információvagyont megőrizzük, egységesítsük és a mai digitális talajtérképezés szolgálatába állítsuk.

A kutatás mintaterülete Csongrád-Csanád megye volt. A munka az archív dokumentumok feltárásával kezdődött. A Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal szakembereinek közreműködésével összegyűjtöttük a mintateres földértékelések, a földminősítési célú genetikus talajtérképezések és az üzemi talajtérképezések fennmaradt térképeit, terepi és laboratóriumi jegyzőkönyveit. A dokumentumokat digitalizáltuk, a régi térképeket mai koordinátarendszerbe illesztettük, az egykori talajszelvények helyét azonosítottuk, a hozzájuk tartozó adatokat pedig számítógépes adatbázisba rendeztük.

E munka eredménye a NAgyméretarányú TAlajtérképezések Szelvény szintű Adatbázisa – NATASA dél-alföldi részadatállománya. A különböző időszakokban, eltérő célokkal készült talajfelvételezések adatait nem lehetett egyszerűen egymás mellé helyezni. Egységesíteni kellett az alkalmazott nevezéktant, azonosítani és javítani kellett a hibás vagy bizonytalan adatokat, és meg kellett határozni, mely adatok alkalmasak a korszerű digitális térképezésre. Ehhez szakmai szűrési és ellenőrzési módszereket dolgoztunk ki.

A szűrés eredményeként létrejött térképezési adatállomány 9.620 talajszelvény 40.350 talajszintjének ellenőrzött információját tartalmazza. A szelvények közül 1.399 a mintateres földértékelésekből, 5.007 a földminősítési talajtérképezésekből, 3.214 pedig az üzemi talajtérképezésekből származik. A NATASA jelentőségét az adja, hogy olyan terepi talajinformációkat tesz újra hozzáférhetővé, amelyek ismételt összegyűjtése ma rendkívül költséges és időigényes lenne.

Az adatbázis létrehozása csak az egyik cél volt. A következő lépés azt vizsgálta, hogyan használhatók fel ezek az archív információk a jelenlegi digitális talajtérképezésben. A NATASA talajszelvény adatait a SCORPAN szemlélet szerint domborzati, geológiai, talajvízi, éghajlati és felszínborítási környezeti információkkal kapcsoltuk össze.

Ennek eredményeként Csongrád-Csanád megyére 25 méteres térbeli felbontású talajtérkép-sorozatokat állítottunk elő. Elkészültek a talaj szervesanyag-tartalmának, kémhatásának, mésztartalmának és sótartalmának térképei. Saját fejlesztésű becslési módszerrel az Arany-féle kötöttségi szám és további talajjellemzők felhasználásával meghatároztuk az agyag-, por- és homoktartalom térbeli eloszlását, elkészítettük az USDA talajtextúra-térképeket, valamint a mintaterület genetikus talajtérképét is (1. ábra).

A térképek nemcsak a felszíni talajréteget írják le. A nemzetközi GlobalSoilMap rendszer szabványos mélységtartományaira – egészen két méteres mélységig –, valamint a hazai gyakorlatban alkalmazott mélységközökre is elkészültek. Így a talajtakaró háromdimenziós változatosságáról is részletesebb kép kapható.

1. ábra: Archív talajadatokból digitális talajtérképek készítése

A talaj fizikai és kémiai tulajdonságain túl – a klímaváltozás előrehaladtával – az egyik legfontosabb kérdés számunkra, hogy mennyi vizet képes befogadni, tárolni és a növényzet számára hozzáférhetővé tenni. A Magyarországi Részletes Talajfizikai és Hidrológiai Adatbázison (MARTHA) kifejlesztett pedotranszfer függvények segítségével ezért a talajtani alaptérképekből nagyfelbontású talajhidrológiai térképeket is előállítottunk (2. ábra).

2. ábra: Talajhidrológiai térkép – a felső művelt talajréteg szántóföldi vízkapacitása Csongrád-Csanád megyében.

A 25 méteres felbontású térképek a maximális és a szántóföldi vízkapacitást, a holtvíztartalmat (hervadáspontot), a talaj vízvisszatartási tulajdonságait leíró van Genuchten-paramétereket és a telítettségi hidraulikus vezetőképességet jellemzik. Ezek az információk már közvetlenül összekapcsolják a talajtérképezést a mezőgazdasági vízgazdálkodás, az aszály és a belvíz kérdéseivel.

Az aszály- és belvízérzékenység részletes modellezésének előfeltétele éppen e hidrológiai térképek elkészítése volt. Mivel a szükséges bemeneti térképsorozatok csak a támogatási időszak végére álltak teljes körűen rendelkezésre, ez a kutatási munkarész a tervezettnél kisebb mértékben valósulhatott meg. Ugyanakkor a legfontosabb előfeltétel teljesült: létrejött az a részletes adat- és módszertani háttér, amelyre a következő időszak aszály- és belvízmodellezése közvetlenül építhető.

A program során kialakított módszertan nem korlátozódik Csongrád-Csanád megyére. Megkezdődött az archív talajadatok feltárása és feldolgozása a Tiszántúl további területein is. Hajdú-Bihar megyében mintegy 18 ezer, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében körülbelül 5 ezer, Békés megyében pedig mintegy 7 ezer további talajszelvény adatainak létezéséről van tudomásunk, és az állomány az archív jegyzőkönyvek és térképek feldolgozásával folyamatosan bővül.

A négyéves kutatás tehát egyszerre szolgálta a magyar talajtani adatvagyon megőrzését és egy korszerű, jövőbe mutató információs rendszer kialakítását. A korábbi generációk terepi munkájából származó információkat modern adatbázis-kezelési, térinformatikai és digitális térképezési módszerekkel kapcsoltuk össze. Az eredményként létrejött adatbázis és térképsorozat olyan korszerű tudásbázist teremt, amely a precíziós mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, az aszálykutatás és a talajvédelem területén egyaránt hasznosulhat, és hosszú távon hozzájárulhat a hazai agrárium fenntarthatóságához, alkalmazkodóképességéhez és szakmailag megalapozott fejlesztéséhez.

 

Tovább a kutatócsoport oldalára. 

Fenntartható Energetika – Energiaellátás biztonsága

Az elmúlt négyéves kutatási periódusban az „Okos rendszerben működtetett fenntartható energetika” alprojekt keretében végzett munka a hazai és európai energetikai átállás kulcskérdéseire fókuszált: a dekarbonizáció, az ellátásbiztonság és a rugalmas villamosenergia-rendszer megvalósításának komplex vizsgálatára. A kutatási program a villamosenergia-piac numerikus szimulációja, a gépi tanuláson alapú megújulóenergia-termelés és fogyasztás-előrejelzés, valamint a tárolási technológiák integrációja mellett szervesen magában foglalta a nukleáris üzemanyagciklus hosszú távú szimulációját és fenntarthatósági értékelését, továbbá a korszerű 3. generációs nagy energetikai reaktorok és kis moduláris reaktorok műszaki, biztonsági, valamint villamosenergia-hálózattal való együttműködési kérdéseinek vizsgálatát is. Ez a több diszciplínát átfogó megközelítés biztosította, hogy az időjárásfüggő megújulók és a nukleáris források kooperációja, rugalmassága és a hosszú távú üzemanyag-ellátás kérdései egyaránt megalapozott, rendszerszintű szimulációk keretében kerüljenek kiértékelésre az európai dekarbonizációs célok tükrében.

A kutatás kezdeti szakaszában az ESST környezetben elemeztük 15 európai ország 2030-as és 2040-es villamosenergia-rendszerét, számszerűsítve a nukleáris termelés kivezetésének ellátásbiztonsági és piaci hatásait. Ezt követően a villamosenergia-piaci modellezést a PLEXOS szoftverkörnyezetbe ültettük át, felépítve Magyarország és a szomszédos országok 2030-as, órás felbontású komplex villamosenergia-piaci modelljét. A valószínűségi alapú kiértékelést szolgáló saját Python kódok kifejlesztése és az érzékenységi elemzések elvégzése után az eredményeket Q1-es publikáció formájában osztottuk meg. A következő fázisban a modellt blokkszintre finomítottuk az atomerőművek rugalmasságának vizsgálatára, amely kutatás eredményeiből D1-es publikáció született. A négyéves program zárására a modellt sikeresen kiterjesztettük teljes európai szintre a 2030-as, 2040-es és 2050-es évekre, feldolgozva a legfrissebb Nemzeti Energia- és Klímaterveket, amely modell eredményeiből jelenleg publikáció kidolgozása van folyamatban. Párhuzamosan a Matematikai Intézettel együttműködve létrehoztunk egy ún. magyarázható mesterséges intelligencián alapuló villamosenergia-ár előrejelző modellt, amelyet bemutató cikkünket 2026-ban egy D1-es folyóirat közölt.

Az Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszékkel együttműködésben 37 európai ország órás felbontású nap- és szélenergia-termelési, valamint villamosenergia-fogyasztási adatsorait gyűjtöttük össze és tisztítottuk meg, lehetővé téve azok tudományos feldolgozását. Az adatsorok alapján neurális hálókat tanítottunk be, amelyekkel országonként órás felbontású megújuló energia termelési és fogyasztási idősorokat hoztunk létre az energiapiaci modellek támogatására. A kutatás eredményeit a rangos Nature Portfolio D1-es folyóiratában közöltük, az előállított nagy felbontású adatsorokat pedig a kutatói közösség számára nyíltan hozzáférhetővé tettük a Zenodo.org repozitóriumban.

A Nemzeti Energiastratégiában megfogalmazott 100 MW-os akkumulátorkapacitás modellezéséből kiindulva vizsgáltuk az energiatárolók optimális kapacitáskihasználását, hatásfokát és a tartalékpiacon betöltött szerepét a konvencionális és atomerőművekkel szimbiózisban. A záró évben a tárolói fizikai paramétereket és korlátokat nemcsak a 2030–2050-es európai PLEXOS modellbe, hanem a trigenerációs kis moduláris reaktorok vizsgálatára létrehozott PyPSA modellbe is sikeresen implementáltuk. A kutatási feladat szervesen összekapcsolódott a tehetséggondozással, ugyanis a témában a korábban említett publikációkon felül 5 TDK-dolgozat és 1 MSc diplomamunka témavezetése valósult meg.

A nukleáris üzemanyagciklussal foglalkozó kutatás során felmértük a nukleáris kapacitások 2050-ig történő tervezett megháromszorozásának üzemanyagciklusra gyakorolt hatásait, amely rávilágított, hogy a hagyományos, nyílt üzemanyagciklus mellett a globális uránkészletek már 2065–2075 körül kimerülnének. Emiatt a hosszú távú fenntarthatóság érdekében zárt üzemanyagciklusú gyorsreaktoros technológiákat vizsgáltunk, amelyek a hasadóanyag-tenyésztés révén az uránkészletek hasznosíthatóságát mintegy ötvenszeresére növelhetik, és ezen szcenáriók elemzésével bekapcsolódtunk az OECD NEA nemzetközi szakértői munkájába is.

A BME NTI a 2020-2025 között futó, nemzetközi ECC-SMART projekt résztvevőjeként egy új, szuperkritikus nyomású vízzel működő kis moduláris reaktorkoncepció átfogó fejlesztésében és elemzésében vett részt. Ez a koncepció kombinálja a szuperkritikus nyomású és a kis moduláris reaktorok előnyeit úgy, mint a magas kilépő hőmérséklet, 45 % körüli hatásfok, egyszerű felépítés. A kutatási tevékenység támogatása érdekében elsőként az APROS és TRACE termohidraulikai rendszerkódokra vonatkozó validációs benchmark számításokat hajtottunk végre. Erre a célra a PSB-VVER kísérleti berendezést, illetve annak egy hidegági, kis méretű LOCA esetét választottuk ki. Az eredményeket egy Q1-es folyóiratcikkben publikáltuk. Az SCW-SMR vizsgálatok során elsőként csatolt termohidraulikai-reaktorfizikai elemzéseket hajtottunk végre az APROS rendszerkód és a Serpent reaktorfizikai kód segítségével a névleges üzemállapot körülményeinek feltérképezése, illetve a koncepció továbbfejlesztése érdekében. Ezen kutatás eredményeit két Q1-es cikkben foglaltuk össze. A továbbiakban az APROS elemzéseket a tranziens viselkedés vizsgálatával folytattuk. Elsőként a tartós, teljes feszültség kiesés kezdeti eseményt, illetve a remanens hő passzív módon történő elvezetésének lehetőségét vizsgáltuk meg és publikáltuk egy Q1-es cikkben. Végül a tranziens elemzéseket a nagy csőtöréses üzemzavarral folytattuk, amelynek eredményeit Q1 folyóirat cikkben közöltük. Az elvégzett kutatási munkára alapozva Varju Tamás elkészítette PhD disszertációját is, melynek sikeres védését követően, 2026 júniusában PhD fokozatot szerzett.

Az MTA FFT program során kísérleti és numerikus módszereket fejlesztettünk a korszerű reaktorok hűtési folyamatainak vizsgálatára. A részecskekép-sebességmérés (PIV) és a számítási áramlástan (CFD) összekapcsolásával a reaktorbiztonsági modellek ellenőrzését támogató mérési adatbázisokat hoztunk létre. A PIROUETTE berendezésen VVER- és PWR-releváns pálcakötegek, távtartórácsok és keverőelemek áramlásmódosító hatását vizsgáltuk. A részben átlátszó, 3D nyomtatott rácsokkal korábban nehezen hozzáférhető tartományokat tettünk mérhetővé. Torzult pálcakötegeken feltártuk a geometriai szűkületek mögötti áramlást; a CFD-összehasonlításokkal meghatároztuk a modellek alkalmazhatóságát és korlátait. Kapcsolódó számításokkal az ALLEGRO GFR 4. generációs reaktor kazettában jellemző hőátadási folyamatokat is elemeztük. A mérési módszertan fontos eredménye a képalapú törésmutató-illesztési eljárás és a hozzá fejlesztett kompakt mérőeszköz. A mért és optikai modellel számított képek összehasonlításával közvetlenül a kísérleti körülmények között állítható be a modellanyag és a mérőfolyadék törésmutatójának egyezése. Ez csökkenti az optikai torzításokat, és támogatja a pálcák mögötti áramlások megbízható mérését. Az eljárást referenciamérésekkel és bizonytalanságelemzéssel ellenőriztük. A TOWER berendezés megépítésével a vizsgálatokat a természetes cirkulációra terjesztettük ki. Egy elektromosan fűtött pálcakötegben és környezetében feltártuk az áramlás és a keveredés jellemzőit, majd a méréseket CFD-számításokkal vetettük össze. A négyéves munka eredményei a vízhűtésű reaktorok és egyes SMR-koncepciók biztonsági értékelését, a további kutatásokat és a hallgatók képzését szolgálják.

A négyéves kutatási program során elért fő eredmények a következők: 16 rangos nemzetközi folyóiratcikk (ebből 3 D1 és 10 Q1 besorolású), 44 tudományos és szakmai előadás, 10 fenntartható technológiákat népszerűsítő program, 1 nemzetközi nyílt hozzáférésű adatbázis, valamint 1 megszerzett PhD fokozat, továbbá 3 PhD fokozatszerzés várható a projekt eredményeként a következő 1 éven belül (két PhD dolgozat már sikeresen túl van a munkahelyi vitán, a dolgozatok hivatalos bírálati szakasza is megkezdődött; egy másik PhD dolgozat írása jelenleg már zajlik, hivatalos bírálati eljárása várhatóan 2027-ben folyik majd le).

Tovább a kutatócsoport oldalára.

Folyami makroműanyagok vándorlása és lehetséges újrafelhasználása

Az elmúlt években végzett kutatásnak két pillére volt. Egyfelől a műanyagok vízfolyásokban való vándorlásának dinamikáját tártuk fel azzal a céllal, hogy a szennyeződés környezeti hatásait és azok mérséklését a jövőben megalapozott módon tervezhessük és valósíthassuk meg. A kutatás másik fő pillére a folyóban található műanyagok anyagvizsgálata és újrafelhasználási lehetőségeinek elemzése.

A projekt a PET Kupa civil kezdeményezéssel együttműködésben valósult meg, a PET Kupa biztosította a módszerek és adatok helyszíni validálásának lehetőségét, valamint mintákat és adatokat szolgáltatott. A BME kutatói részt vettek több PET Kupa szemétszedő eseményen is, valamint a folyami hulladék válogatásának folyamatába is beleláttak. Az elindult együttműködést a felek folytatni fogják.

A projekt eredményeinek bemutatására egy nemzetközi rendezvényt is szerveztünk, külföldi partnereinkkel együttműködésben. Az M4 (Measuring, Monitoring, Modelling and Managing of Plastics in Flowing Workshop) workshopot 2025. október 29-31 között szervezte meg közösen a BME és a PET Kupa Egyesület, helyszíne a BME és a PET Kupa kiskörei Folyómentő Központja volt.

 

Folyami műanyag transzport modellezés és validálás

A kutatás célja olyan szimulációs modelleszköz kifejlesztése volt, amely alkalmas a műanyagok folyami transzportjának, illetve a folyóban történő mozgásának és sorsának numerikus vizsgálatára. Jelenleg ugyanis nem áll rendelkezésre széles körben alkalmazható, kifejezetten erre a célra fejlesztett modelleszköz. A kutatás eredményeként létrejött, moduláris felépítésű modell különböző hidrodinamikai modellek eredményeire építve képes a műanyag részecskék folyóbeli mozgásának, ülepedésének és különböző környezeti folyamatokban való részvételének szimulációjára. A fejlesztés ezáltal a műanyagok folyami terjedésének jobb megértéséhez és a szennyezés kezelését támogató modellezési módszertan továbbfejlesztéséhez is hozzájárul.

A kutatás eredményeként egy újszerű, moduláris és jól skálázható szimulációs modelleszköz jött létre a műanyagok folyami transzportjának vizsgálatára. A fejlesztés egyik legfontosabb módszertani eredménye az Euler-i hidrodinamikai modellek és a Lagrange-i részecsketranszport-modell összekapcsolása, amely lehetővé teszi a műanyag részecskék egyedi mozgásának és sorsának részletesebb vizsgálatát. A fejlesztett modell a számítási hatékonyság növelését szolgáló hierarchikus szomszédkeresési eljárással, a kvázi-3D részecsketranszporttal, valamint a moduláris folyamatkezeléssel olyan rugalmas modellezési keretet biztosít, amely későbbi fejlesztések és további fizikai folyamatok beépítésére is alkalmas. A modell így nemcsak a vizsgált folyószakaszok műanyagszennyezésének elemzésére használható, hanem megfelelő alapot jelenthet a műanyagok folyami transzportjának szélesebb körű, nemzetközi szintű kutatásához és a kapcsolódó modellezési módszertan továbbfejlesztéséhez.

Az elméleti modell validálásának kétféle módszerét is kidolgoztuk a kutatás során és validáltuk is a Bodrog folyó hazai szakaszára, amire a fenti modellt is felépítettük.

Az egyik megközelítés a műanyag áradat nyomonkövetésének műszaki hátterének megteremtése volt, amihez nyomkövetővel ellátott, úgynevezett GPS palackokat terveztünk és raktunk össze. Ezek a palackok lehetővé teszik, hogy nyomon tudjuk követni a műanyagok útját a folyókban, így adatokat gyűjtve a modellezésbe nehezen integrálható faktorokról, mint például a növényzet általi csapdázódás.

A másik megközelítés a folyóvízi makroműanyag-szennyezés korszerű, automatizált megfigyelési módszereinek fejlesztése volt. A kutatás alapvető célja olyan képfeldolgozási és monitoring eljárás kialakítása volt, amely a hagyományos, időszakos terepi mintavételezést nagy időbeli felbontású, hosszú távon működtethető megfigyelésekkel egészíti ki. A munka során a kezdeti objektumfelismerési vizsgálatoktól egy valós környezetben működő, több mérőállomásból álló monitoringrendszer kialakításáig jutottunk el.

A fejlesztés első szakaszában különböző kamerás felvételek alapján vizsgáltuk a mesterséges intelligencián alapuló objektumdetektálás lehetőségeit. A modellt dunai, tiszai és bodrogi környezetből származó, fix kamerás és UAV-felvételeken teszteltük. A fejlesztés egyik fő kihívását az jelentette, hogy a megfigyelni kívánt tárgyak a teljes képen gyakran csak néhány pixel méretűek, továbbá növényzet, tükröződés és összetett háttér nehezíti felismerésüket.

A következő kutatási szakaszban a hangsúly az egyedi képek feldolgozásáról a folyamatos videóalapú mérésre helyeződött át. A Bodrog–Tisza–Latorca vízrendszerben fix kamerás mérőhelyekből álló megfigyelőhálózat épült ki. A kamerák által rögzített videók automatikusan kerülnek a feldolgozó rendszerbe, ahol szabványosítás, képkocka-mintavételezés, többféle csempézésű objektumdetektálás, detekcióegyesítés, területi szűrés, objektumkövetés és számlálás történik.

Az elmúlt négy év munkájának legfontosabb eredménye tehát egy módszertani fejlődési lánc kialakítása: az automatikus makroműanyag-felismeréstől a folyamatos, többállomásos, eseményszintű folyami monitoringig. A kiépített infrastruktúra a későbbiekben nemcsak tudományos vizsgálatokra, hanem szennyezési események korai felismerésére, riasztások kiadására és a beavatkozások támogatására is alkalmas lehet.

Folyami műanyag újrahasznosítási lehetőségei

A négyéves kutatási program másik átfogó célja annak vizsgálata volt, hogy a folyóvízi környezetből begyűjtött, különböző mértékben degradálódott PET-hulladék milyen feldolgozási és anyagmódosítási eljárásokkal alakítható át értéknövelt, műszaki célú termékekké. A kutatás során elsősorban a Tisza vízgyűjtő területéről, illetve a Bodrog árteréről származó PET-palackhulladékot vizsgáltuk, és a laboratóriumi anyagvizsgálatoktól jutottunk el a különböző termékprototípusok előállításáig.

A kutatás első szakaszának egyik fontos feladata a folyami PET hulladék degradáltságának meghatározása volt. Xenonkamrás gyorsított öregítési vizsgálatok alapján új, differenciális pásztázó kalorimetriai mérésekre épülő, oldószermentes termoanalitikai módszert fejlesztettünk a hulladék állapotának becslésére. A módszer a gyakorlati szempontból releváns molekulatömeg-tartományban ±6%-nál kisebb relatív hibával működött, így a hagyományos viszkozitásmérésekhez hasonló pontosság mellett egyszerűbb és környezetkímélőbb meghatározást tett lehetővé. A módszert ezt követően valós, Bodrog árteréből begyűjtött PET-hulladékon is sikeresen validáltuk.

A kutatás során többféle anyagmódosítási lehetőséget is vizsgáltunk a reciklált PET tulajdonságainak javítására; többek között a szívósítást, a heterogén gócképzést, a habosítást, az égésgátlást és a szálerősítést.

A négy év során a fejlesztéseket több feldolgozási technológiával is demonstráltuk. A megtisztított és darált folyami PET-hulladékból fröccsöntéssel, 3D-nyomtatással, lemezextrúzióval, vákuumformázással és habextrúzióval készítettünk vizsgálati mintákat és termékprototípusokat. Az előállított termékek között tálkák, 3D-nyomtatott sípok, irodai eszközök, hajó alakú kulcstartók, hőálló tálcák, valamint mikrocellás és égésgátolt lemeztermékek szerepeltek. A folyami PET-ből kiegyensúlyozott mechanikai tulajdonságú, 3D-nyomtatásra alkalmas filamenteket is fejlesztettünk. A módosított és módosítatlan filamentekből többek között hajó alakú kulcstartókat nyomtattunk, amelyek a PET Kupa rendezvényein promóciós termékként is megjelentek. Ez a fejlesztés igazolta, hogy a környezeti eredetű PET-hulladék megfelelő feldolgozás után nemcsak alapanyagként, hanem konkrét, funkcionális termékek előállítására is felhasználható, ezáltal erősítve a körforgásos gazdaság elveinek gyakorlati megvalósítását.

Tovább a kutatócsoport oldalára.

Okos eszközök alkalmazása a városi vízgazdálkodásban

A kutatási program központi célja olyan komplex, több léptéken alkalmazható optimalizálási módszertan kidolgozása volt, amely a szennyvíztisztító telepek technológiai hatékonyságának növelése mellett az energiafelhasználás csökkentését, az energiatermelés fokozását és a regionális szintű üzemeltetési szinergiák kiaknázását is lehetővé teszi. A fejlesztések két, egymással szorosan összekapcsolódó irányban valósultak meg: egyrészt létrejött egy magyarországi szennyvíztisztító telepekre alkalmazható regionális optimalizáló modell, másrészt kidolgoztunk egy iteratív, CFD- és reakciókinetikai modellezésen alapuló telepoptimalizáló módszert az energiahatékonyság növelésére.

A regionális optimalizáló modell fejlesztésének alapját a projekt korábbi szakaszaiban végrehajtott, országos léptékű adatgyűjtés jelentette. Az adatbázisba több mint 100 magyarországi szennyvíztisztító telep került be, amelyek esetében részletesen rögzítettük a telepek felépítési, hidraulikai és üzemeltetési jellemzőit. Az adatállomány többek között tartalmazta a műtárgyak térfogatait és jellemző méreteit, az egyes technológiai egységek teljesítményét, valamint a szárazidei és nedvesidei vízhozamokat, illetve a záporcsúcsokra vonatkozó adatokat.

A DWA-A 131 méretezési és számítási módszertan alapján olyan számítási algoritmust dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi a szennyvíztisztító telepek meghatározó üzemeltetési és technológiai paramétereinek egységes rendszerben történő értékelését. A modell segítségével meghatározhatók a mechanikai tisztítás optimális leválasztási hatásfokai, a szükséges biológiai reaktortérfogatok, a biomassza-képződés és az iszapszaporulat, a levegőztetési igény, a recirkulációs arányok, továbbá az optimális iszapkor, valamint az iszapsűrítési és víztelenítési igények. Kiemelt jelentőségű a levegőigény számítása, mivel a biológiai fokozat levegőztetése a szennyvíztisztító telepek egyik legnagyobb villamosenergia-fogyasztó technológiai eleme.

A számított optimális tartományok és a ténylegesen gyűjtött üzemeltetési adatok összevetésével telepenként azonosíthatók azok a beavatkozási lehetőségek, amelyekkel számottevő hatékonyság- és energiamegtakarítás érhető el. A kutatás újszerűsége ugyanakkor abban áll, hogy az optimalizálást nem kizárólag egyedi telepekre végeztük el, hanem regionális szintre is kiterjesztettük. Telepcsoportokat képeztünk, meghatároztuk az optimális iszapszállítási útvonalakat, és a különböző nagyságrendű telepekhez eltérő fejlesztési és üzemeltetési stratégiákat rendeltünk.

A regionális megközelítés egyik legfontosabb eredménye, hogy a kisebb szennyvíztisztító telepeken az iszapkor jelentősen csökkenthető, a legkisebb telepeken pedig akár az iszapvíztelenítés, egyes esetekben az iszapsűrítés helyben történő végrehajtása is elhagyható. A keletkező iszap nagyobb, megfelelő technológiai háttérrel rendelkező telepekre szállítható, ahol a helyben képződő iszappal együtt kezelve és rothasztva többlet biogáztermelés és ebből további villamosenergia-termelés érhető el. Ezzel az egyedi telepekre koncentráló optimalizálási szemlélet regionális erőforrás- és energiagazdálkodási stratégiává alakítható, amely műszaki, energetikai és gazdaságossági szempontból egyaránt kedvezőbb megoldásokat eredményezhet.

A kutatás fontos eredménye, hogy az elméleti fejlesztések gyakorlati alkalmazási fázisba is eljutottak. A kidolgozott módszerek és javaslatok a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen és a Debreceni Szennyvíztisztító Telepen kerültek részletes alkalmazásra, ahol a kapcsolódó tervezési és kivitelezési feladatok megvalósítás alatt állnak. Mintaterületként vizsgáltuk továbbá a Siófoki Szennyvíztisztító Telepet és annak környezetében három kisebb telepet mint reprezentatív regionális telepcsoportot, valamint a biatorbágyi, a százhalombattai és a budakeszi, membrántechnológiát alkalmazó szennyvíztisztító telepeket is.

A szennyvíztisztító telepeken szerzett tapasztalatokra építve a kialakított benchmarking- és optimalizálási szemléletet más víziközmű-rendszerekre is kiterjesztettük. Ivóvíztisztító telepek esetében a tisztítási hatékonyság és az energiaigény összehasonlítására alkalmas benchmarkrendszert fejlesztettünk, míg a vonalas közművek – ivóvízellátó hálózatok, szennyvíz- és csapadékvíz-csatornák – esetében az üzemeltetési energiaigény és a rekonstrukciós szükségletek együttes értékelésére dolgoztunk ki módszertani alapokat.

A program másik meghatározó fejlesztési iránya egy iteratív telepoptimalizáló séma kidolgozása volt, amely közvetlenül a szennyvíztisztító telepek energiafogyasztásának csökkentését és saját energiatermelésének növelését célozza. A módszertan a korábbi kutatások során egyes műtárgyakra kialakított számítási és modellezési tapasztalatokat foglalja egységes rendszerbe. A mechanikai tisztítási műtárgyak esetében CFD-modellezést, míg a biológiai tisztítási fokozatoknál kapcsolt CFD- és reakciókinetikai modelleket alkalmazunk. Ennek révén együttesen vizsgálhatók az áramlási sebességek, a turbulencia, a keverés, a levegőztetés, az oxigénbeoldódás és a biológiai reakciók.

A cél kettős: a szennyvíztisztítási vonalon csökkenteni a technológiai energiafelvételt, az iszapvonalon pedig a rothasztás hatékonyságának javításával növelni a biogáz- és villamosenergia-termelést. A megközelítés különös jelentőségét az adja, hogy a hazai nagyobb, megyeszékhelyi szennyvíztisztító telepeken az energiaönellátási arány jellemzően csak 40–60% körüli. A fejlesztések ezért hosszabb távon azt szolgálják, hogy a telepek energiafüggetlensége jelentősen növekedjen, és teljesíthetővé váljanak az új uniós települési szennyvízkezelési követelmények energiahatékonysági és energia-semlegességi célkitűzései.

A módszer nagyléptékű alkalmazása során részletesen vizsgáltuk egy nagy szennyvíztisztító telep főbb technológiai egységeit. A telepi átemelő, a homokfogó, az előülepítők, a biológiai fokozat, az utóülepítők és az iszapkezelési rendszer optimalizálása egyaránt a vizsgálatok részét képezte. A homokfogónál több új áramlástechnikai összefüggést tártunk fel, többek között a légoszlop pulzációjával és az optimális légbefúvási magassággal kapcsolatban. Az előülepítőkhöz új, innovatív vízbevezető műtárgyat fejlesztettünk, amelynek szabadalmi oltalom alá helyezése is cél.

További innováció a biológiai fokozatra vezetett szennyvíz mennyiségi és minőségi összetételének dinamikus optimalizálása. Ennek során az optimalizált előülepítőt szabályozható bypass-árammal egészítjük ki. Így az előülepítés hatásfoka folyamatosan magas szinten tartható, miközben a biológiai tisztítás számára szükséges szervesanyag-terhelés a beérkező szennyvíz mennyisége és összetétele, valamint az iszapvíztelenítésből származó, magas szennyezőanyag-koncentrációjú csurgalékvíz függvényében szabályozható. A szabályozás alapját egy célzott online monitoring rendszer képezi.

A biológiai tisztítási fokozat optimalizálásának további kulcseleme az adaptív iszapkor-szabályozás. A reakciókinetikai számítások alapján az optimális iszapkort nem csupán egy téli és egy nyári célértékkel határozzuk meg, hanem a teljes hőmérséklet-tartományban finom, például 2 °C-os lépésekben számítjuk. Ennek köszönhetően az iszapkor folyamatosan igazítható a szennyvíz aktuális összetételéhez és hőmérsékletéhez. Ez különösen tavasszal és ősszel eredményezhet jelentős energiamegtakarítást, amikor a hagyományos téli–nyári üzemállapotok közötti váltás nem képes megfelelően követni a változó körülményeket.

A kutatás további eredményei közé tartozik a szívókotrós utóülepítők hatékonyabb, újszerű bevezető műtárgyának kialakítása, valamint a rothasztók hatékonyságnövelésére kidolgozott fejlesztési koncepció. Az iteratív optimalizálási módszerben megfogalmazott műszaki javaslatok szintén megvalósítási fázisba léptek a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepen és a Debreceni Szennyvíztisztító Telepen.

A kutatási program eredményeként így két, egymást kiegészítő, 100%-ban kidolgozott fenntartható technológiai megoldás jött létre. A regionális telepoptimalizáló modell lehetővé teszi a szennyvíztisztító telepek hálózatszerű, regionális együttműködésének optimalizálását, különös tekintettel az iszapkezelésre, a biogáztermelésre és az energiahasznosításra. Az iteratív telepoptimalizáló módszer pedig CFD- és reakciókinetikai modellek, online monitoring és adaptív üzemirányítás segítségével az egyedi telepek technológiai és energetikai működését javítja. A két megközelítés együttes alkalmazásával az egyedi műtárgyszinttől a teljes telepen át egészen a regionális teleprendszerekig terjedő, integrált optimalizálási keretrendszer alakult ki, amely alkalmas a hazai víziközmű-szektor energiahatékonysági, gazdaságossági és fenntarthatósági céljainak támogatására.

  1. 1. táblázat: Az egyes telepnagyságrendek költségcsökkentési célkitűzései

 

Jelentős antropogén terhelésnek kitett környezetek humán- és ökológiai szempontú fenntarthatósága

Témavezető: Dr. Gelencsér András, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

A reszuszpenzió hozzájárulásának becslése a városi PM10 koncentrációjához

Valós idejű monitoring rendszert fejlesztettünk ki a NEE (non-exhaust emissions) eredetű aeroszol részecskék kimutatására és elsődleges forrásaik azonosítására. Meghatároztuk a NEE részecskék tömegkoncentrációjának térbeli eloszlását és az általuk előidézett kritikus terhelésű helyszíneket, valamint korrelációt mutattunk ki a részecskekoncentráció és a gépjárművek sebessége között. A reszuszpendált városi aeroszolban az építkezési és bontási munkálatok potenciális új kristályos nyomjelzőjeként azonosítottuk a pszeudowollastonitet. Kidolgoztuk a reszuszpendált városi aeroszolt alkotó elemek egyedi kémiai formáit meghatározó TXRF-XANES módszert a forráseloszlás meghatározása céljából. A városi porminták belélegezhető frakcióját humán tüdő (BEAS-2B) sejtvonalon in vitro cito- és genotoxikológiai, valamint N-glikán alapú ökotoxikológiai módszerekkel vizsgáltuk. Az MTT teszt és az áramlási citometriás mérés eredménye alapján az élő sejtek aránya az alkalmazott dózis növelésével csökkent. A Comet teszt mérsékelt genotoxikus hatást mutatott klasszikus dózisfüggés nélkül. A sejtek N-glikán profiljának tanulmányozását követően megállapítottuk, hogy az N-glikán profilban a kontroll és a terheléses minták között nem volt szignifikáns különbség.

Nemzetközi együttműködésben a toxikológiai vizsgálatokat oxidatív potenciált meghatározó sejtmentes módszerekkel egészítettük ki. Az Országos Levegőszennyezettségi Mérőhálózattal együttműködésben elkezdtük légköri PM10 aeroszol mintákból a különböző forrásokra jellemző nyomjelző vegyületek vizsgálatát, illetve az MTT és Comet tesztek alkalmazhatóságának kidolgozását kvarc szűrőre vett aeroszol minták esetén. A reszuszpendált városi aeroszol tartózkodási idejének meghatározásához radiokémiai módszert dolgoztunk ki, mely során kimutattuk, hogy a 210Po és 210Pb aktivitáskoncentrációi megváltoznak antropogén körülmények, illetve csapadékmennyiség hatására. Megkezdtük a reszuszpendált városi aeroszol azbeszt tartalmának vizsgálatát transzmissziós elektronmikroszkópos módszerrel, különös tekintettel az egészségügyi szempontból releváns morfológiai alakzatok koncentrációjának meghatározására, továbbá vizsgáljuk ezen minták toxikológiai hatásait.

Társadalmi adaptációs készségek és képességek fejlesztése

Az alprojekt abból a felismerésből indult ki, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem kizárólag technológiai feladat. Legalább ilyen fontos, hogy a társadalom, a döntéshozók és a szakemberek időben felismerjék a kockázatokat, megértsék azok összefüggéseit, és képesek legyenek megalapozott válaszokat kidolgozni. A négyéves munka ezért három területet kapcsolt össze: az adaptációs felkészültség tudományos vizsgálatát, az oktatás fejlesztését és a hiteles ismeretek széles körű hozzáférhetővé tételét.

A kutatások a klímaváltozás, a nyersanyag- és energiakorlátok, valamint az egymással összekapcsolódó gazdasági és társadalmi válságok hatásait vizsgálták. A létrejött módszertani keretek segítik annak értékelését, hogy egy közösség vagy intézmény mennyire képes felismerni a rendszerszintű kockázatokat, felkészülni rájuk és megőrizni működőképességét. A városi alkalmazkodás összehasonlítható elemzéséhez 443 európai város 454 klíma-akciótervéből, 24 változó mentén készült strukturált adatbázis. Ez lehetővé teszi a jó gyakorlatok azonosítását és a tapasztalatok átadását, egyúttal megalapozza a támogató szakértői rendszer adat- és módszertani magját. Kiemelt kutatási irány volt a megújuló energia éghajlati sérülékenysége. A mediterrán térségre és Magyarországra kiterjedő vizsgálatok kimutatták, hogy a szaharai por nemcsak közvetlenül csökkentheti a napelemeket elérő sugárzást, hanem a cirrusfelhőzet módosításán keresztül további, nehezebben előre jelezhető termeléskiesést is okozhat. Az eredmények a pontosabb energiatermelési előrejelzést, a hálózati kiegyenlítést, a tárolási igények tervezését és végső soron az ellátásbiztonságot támogatják.

A kutatási eredmények társadalmi hasznosítását szolgálja az adaptacio.mk.uni-pannon.hu címen elérhető tudásmegosztó platform. A kezdeti koncepcióból és béta-verzióból fokozatosan nyilvános, folyamatosan bővülő felület jött létre, amely közérthetően mutatja be a városi környezet, az infrastruktúra, az energia, a fenntartható technológiák és a társadalmi döntések kapcsolatait. A rendszer írott, képi és audiovizuális tartalmakkal segíti a hiteles tájékozódást és a gyakorlati cselekvési lehetőségek megismerését.

Az oktatásfejlesztés szintén kézzelfogható eredményeket hozott. Az Oktatási Hivatal nyilvántartásba vette a „Klímaváltozási szakember” mesterképzési szakot, és elkészült a Környezeti fenntarthatóság, Környezeti rendszerek, Természetföldrajz tanítóknak kurzusok rendszerszemléletű oktatási tananyaga, hallgatói jegyzete, fogalomtára és önellenőrző kérdései magyarul és angolul.

Az eredményeket nemzetközi és hazai konferenciákon, szakmai műhelyeken, médiamegjelenésekben és közérthető előadásokon mutattuk be. A négyéves ciklus végére így nem csupán tudományos közlemények születtek: egymásra épülő adatbázis, módszertan, oktatási program és nyilvános tudásplatform jött létre. Ezek együtt azt szolgálják, hogy a klímaváltozásról rendelkezésre álló tudás gyakorlati felkészültséggé, jobb döntésekké és erősebb társadalmi alkalmazkodóképességgé váljon.

Városi ökoszisztémák fenntarthatóságának vizsgálata

Kutatócsoportunk legújabb eredményei azt mutatják, hogy az ember által átalakított tájak természetvédelmi értéke nem pusztán a zöldfelületek mennyiségén, hanem azok minőségén, összetételén és kezelésén múlik. Három friss tanulmányunk különböző léptékeken – városi madárpopulációktól a falusi tájak biodiverzitásáig – vizsgálta, hogyan hatnak az urbanizáció, a tájhasználat és a különböző emberi tevékenységek az élővilágra.

Városi széncinegéken végzett kutatásunkban azt mutattuk ki, hogy a városi zöldfelületek értéke elsősorban nem a puszta jelenlétükből, hanem ökológiai minőségükből fakad. Rádiótelemetriás követéssel, terepi megfigyelésekkel és fészekkamerás adatokkal igazoltuk, hogy a fiókáikat nevelő madarak számára különösen fontosak a nagy, őshonos fák, amelyek megfelelő rovarbázist biztosíthatnak. Az eredmények gyakorlati üzenet egyértelműen átültethető a zöldfelület-fenntartása: a városi madárvilág támogatásához az idős fák megőrzése, az őshonos növényzet arányának növelése és a változatos szerkezetű zöldfelületek kialakítása kulcsfontosságú.

Egy másik vizsgálatunkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a háziállatokon használt bolha- és kullancsellenes készítmények hatóanyagai bekerülhetnek vadonélő madarak fészkeibe. Széncinegefészkekben több rovarölő vegyületet is kimutattunk, városi és védett erdei élőhelyeken egyaránt. Ez egy eddig kevéssé ismert szennyezési útvonalra mutat rá, amelyet a jövőbeli ökológiai kockázatértékelésekben is figyelembe kell venni.

Tágabb táji léptékű kutatásunkban közép- és kelet-európai falvak biodiverzitását és társadalmi jólléti mutatóit vizsgáltuk. Eredményeink szerint a természetközelibb, erdősebb tájakhoz kapcsolódó falvak nagyobb biodiverzitást őriznek, miközben a városok közelsége a lakossági jóllétet növelheti. Mindez azt üzeni, hogy a természetvédelmi és társadalmi célok nem feltétlenül állnak ellentétben: a jól tervezett, természetgazdag tájak egyszerre szolgálhatják az élővilág megőrzését és az emberi életminőség javítását.

A városban vadonélő állatok egyik legszembetűnőbb tulajdonsága az emberek jelenlétével és tevékenységével szembeni nagyfokú tolerancia, azonban keveset tudnunk arról, hogy ez milyen biológiai mechanizmusok révén alakul ki. Vizsgálatunk megmutatta, hogy a széncinegék egyik viselkedési tulajdonságokkal kapcsolatos génjének (DRD4) több olyan régiója is van, ahol a DNS metiláció mértéke összefügg a madarak zavarással szemben mutatott toleranciájával. Eredményeink az elsők között vetik fel annak a lehetőségét, hogy a jellemzően gyors epigenetikai változások is hozzájárulhatnak az emberi zavarásnak kitett populációk alkalmazkodásához.

Tovább a kutatócsoport oldalára.

Műtrágyázásból eredő nitrogénveszteség mértékének vizsgálata. A környezeti nitrogénterhelés becslése szántóföldi kultúráknál, fizikai mérési módszerekkel.

A négyéves kutatási program célja a műtrágyázásból származó nitrogénveszteség fizikai mérési módszerekkel történő meghatározása volt. A munka három, egymásra épülő területet fogott át: terepi alkalmazásra alkalmas fotoakusztikus NH3– és N2O-mérőműszerek fejlesztését; a szántóföldi gázkicserélődés mérését és modellezését; valamint a 14N/15N izotópjelölésen alapuló, talaj- és növényi kibocsátásokat elkülönítő vizsgálati módszer kialakítását. A négy év során a műszerfejlesztés teljesült, a terepi ammóniafluxus-mérés megbízható módszertani alapokra került, az izotopológ-szelektív rendszer pedig laboratóriumi kísérletben igazolta alkalmazhatóságát.

A fejlesztést úgy szerveztük, hogy a műszerfejlesztés és alkalmazás műszakilag és tudományosan egymásra épüljön. A laboratóriumban meghatározott érzékenység és szelektivitás alapozta meg a terepi méréseket; a szántóföldi kampányok tapasztalatai visszacsatoltak a műszer- és mintavételi rendszer továbbfejlesztéséhez; a talaj-, növény- és meteorológiai kísérőadatok pedig lehetővé tették a mechanisztikus és adatvezérelt modellezést. Az izotópjelölt vizsgálatok ehhez olyan forrásazonosítási lehetőséget adtak, amellyel elkülöníthetővé válhat a műtrágya eredetű és a talaj természetes nitrogénkészletéből származó gázkibocsátás.

Középinfravörös kvantumkaszkád-lézereken alapuló, rövid válaszidejű fotoakusztikus mérőrendszereket fejlesztettünk. Az NH3-mérés 10,39 µm, az N2O-mérés 7,7 µm körüli hullámhosszon történik. A lézer modulációs paramétereinek optimalizálásával csökkentettük a légköri komponensekkel szembeni keresztérzékenységet. A kezdeti rendszerek 10 s-os mérési időnél NH3-ra 5 ppb, N2O-ra 6 ppb kimutatási határt értek el. A műszereket terepi használatra alkalmas műszerdobozba építettük, automatizáltuk, és több helyszínen, hosszú távú üzemben teszteltük. A fejlesztés eredményeként létrejött, szántóföldi koncentráció- és fluxusmérésre használható műszertechnika teljesítményét és módszertani sajátosságait a 2026-ban az Atmospheric Measurement Techniques folyóiratban megjelent közlemény mutatta be.

A fejlesztés első évében az NH3– és N2O-rendszerek spektroszkópiai és elektronikai alapjait, valamint a gázkezelést alakítottuk ki. Az N2O-mérőt már 2023-ban terepi használatra alkalmas kivitelbe építettük, majd az NH3-rendszerrel együtt több mérési kampányban vizsgáltuk a hosszú idejű stabilitást, a vízgőz és más légköri komponensek hatását, valamint az automatikus működés megbízhatóságát (1. ábra). A műszerek két egységben történő megvalósítása eltért a közös műszerre vonatkozó tervtől, de csökkentette a két eltérő hullámhossztartományból és üzemeltetési feltételekből adódó technikai kockázatot.

  1. ábra: Fotoakusztikus NH3 és N2O mérő műszerek terepi alkalmazása.

A talaj-növény-légkör rendszer ammónia kicserélődésének leírására olyan mechanisztikus modellt dolgoztunk ki, amely figyelembe veszi a sztómákon és a levélfelszínen zajló kicserélődést, a talajkibocsátást, továbbá a talajból származó és a növényzet által újra felvett ammóniát. A modellkoncepciót és paraméterezési lehetőségeit összefoglaló tanulmány 2024-ben Q1 besorolású folyóiratban jelent meg. A terepi módszerfejlesztés során az örvény-kovariancia, majd a késleltetett örvényakkumuláció alkalmazhatóságát vizsgáltuk. Ezek a megoldások a rendelkezésre álló műszerrel és a szántóföldi koncentrációtartományban nem bizonyultak megfelelőnek, ezért áttértünk az aerodinamikai gradiens módszerre. A 2025. augusztus-szeptemberi kampány már kimutatta a műtrágyázást követő, fokozatosan lecsengő NH3-kibocsátást; a módszer teljesítményértékelése 2026-ban Q1-es közleményként jelent meg.

A gradiens módszerhez két mérési magasság koncentráció különbségét, valamint a turbulens diffúziós együtthatót határoztuk meg a Monin-Obukhov hasonlósági elmélet alapján. A két mintavételi csatorna együttfutását külön inlet-összehasonlítással ellenőriztük; a közleményben bemutatott mérésben a csatornák szoros egyezést mutattak (r = 0,97; n = 3610), az átlagos különbség +0,28 ppb volt. A kidolgozott minőség-ellenőrzési eljárás a kedvezőtlen turbulencia, a nem megfelelő stabilitási feltételek és a fizikailag nem értelmezhető diffúziós együtthatók kiszűrését is tartalmazta.

A Kartalon végzett, 20 mérőpontra kiterjedő 2024-2025. évi vizsgálatokban a talaj NH3-, N2O- és CO2-fluxusát talaj-, növény- és meteorológiai mérésekkel kapcsoltuk össze. A 2024. évi napraforgó-állományban az átlagos talajeredetű NH3-fluxus 4,94 ± 5,87 nmol m⁻² s⁻¹ volt; a vegetációs időszak becsült kumulatív vesztesége mintegy 10 kg N/ha, vagyis a kijuttatott 54 kg N/ha közel 20%-a. A Random Forest elemzések az emissziós potenciált, a talajnedvességet, a talajhőmérsékletet és a nitráttartalmat azonosították a legfontosabb prediktorok között. A növényi kompenzációs pont meghatározásához fontos apoplasztikus pH hígításos becslésére külön módszert dolgoztunk ki, amelyet 2025-ben az ACS Omega folyóiratban közöltünk. A mélységi talajjellemzők és az NH3-emisszió kapcsolatát vizsgáló eredmények 2026-ban a Nitrogen, illetve az Atmospheric Pollution Research folyóiratokban jelentek meg. Ezzel a program a műszeres megfigyelést, a folyamatértelmezést és az adatvezérelt előrejelzést egységes kutatási rendszerbe kapcsolta.

A kamrás adatsorok alapján a vegetációs időszak alatti N2O-veszteséget is megbecsültük: a 13 mérési napra illesztett görbék 0,54-0,57 kg N2O/ha, azaz 0,34-0,36 kg N/ha kumulatív kibocsátást adtak. A talaj NH3-emissziója ennél lényegesen nagyobb nitrogénveszteséget képviselt. A mélységi mintavétel megmutatta, hogy az emissziót nem egyetlen talajparaméter szabályozza: a felszín közeli nedvesség és hőmérséklet mellett a pH, a humusztartalom, a nitrogénformák mélységi eloszlása és kölcsönhatásai is fontosak. Az egynapos, 20 parcellára épülő Random Forest modell keresztvalidált R2-értéke 0,418 volt; a teljes vegetációs idősor több mérési napját felhasználó modellek ennél nagyobb magyarázóerőt értek el. Az eredmények ezért nem egyszerű oksági állításként, hanem a releváns talajfolyamatok és indikátorváltozók azonosításaként értelmezhetők.

2026 február-július között a korábban alkalmazott aerodinamikai gradiens módszerrel vizsgáltuk a műtrágyázott talaj-növény rendszer ammónia kibocsátását. A mérési eredmények feldolgozása és publikálása folyamatban van.

A 15N-jelzett műtrágyákkal végzett kísérletek lehetővé teszik a talajeredetű N-források elkülönítését, valamint betekintést nyújt a műtrágyázott növényekben lejátszódó nitrogéncsere-folyamatokhoz kapcsolódó kémiai reakciókba. A módszer alkalmazásához kidolgoztuk a 14NH₃ és 15NH₃, továbbá a 15N14NO és 14N15NO izotopológok fotoakusztikus mérésének spektroszkópiai alapjait. A 10,3 µm-es tartományban működő NH3-rendszer egyedi izotopológokra 3,3 s integrációs idő mellett 10,5 ppb (14NH3), illetve 3,8 ppb (15NH3) kimutatási határt ért el; 2,9 perces átlagolással ezek 1,4 és 0,5 ppb-re csökkentek. A spektrális tartomány kiválasztásakor a HITRAN adatbázis számított spektrumait és saját referenciaméréseinket egyaránt felhasználtuk. A 10383-10394 nm közötti teljes spektrum kiértékelése azért vált szükségessé, mert a két izotopológ egyedi vonalai a középinfravörös tartományban erősen átfednek. A külön végzett kalibrációk kiváló linearitást adtak (R2 = 0,9998 a 14NH3 és R2 = 0,99967 a 15NH3 esetében). Az erősen átfedő spektrumok szétválasztására legkisebb négyzetes spektrális felbontási eljárást vezettünk be. Hasonló koncentrációjú izotopológok egyidejű jelenlétében a mennyiségi meghatározás pontossága néhány tized ppm, ezért a rendszer elsősorban izotópdúsításos nyomjelzésre alkalmas, természetes izotóparány pontos mérésére jelenlegi formájában nem.

  1. ábra: Izotópjelölt műtrágya alkalmazása után felszabaduló 14NH3 és 15NH3 fotoakusztikus mérése.

 

A dinamikus kamrát és a rhizoboxos mintavételt magában foglaló protokollt a klímakamrás partner költözése miatt új együttműködésben alakítottuk tovább. A 15N-jelölt NH4Cl-lal végzett, 104 órás talajkísérletben a fejlesztett műszer valós időben külön mérte a 14NH3 és 15NH3 felszabadulását (2. ábra). A koncentrációk rendre 0,10 és 2,07 ppm, illetve 0,04 és 0,47 ppm között változtak, a kibocsátás a második napon tetőzött, majd csökkent. A 15NH3 részaránya 20,7 ± 4,4% volt, összhangban a műtrágya 25,1%-os 15N-részarányával, és a teljes NH3-idősor jól egyezett a referencia-műszer eredményeivel. Egy elkészült, bírálat alatt lévő kézirat (ACS Omega) e fejlesztést és validálást foglalja össze. A növényi és talajeredetű kibocsátás teljes körű elkülönítéséhez további növénykísérletek szükségesek, de a szükséges mérőrendszer és protokoll létrejött.

 

  1. ábra: Rhizoboxból kivett növény gázemissziójának mérése egyedi gázmintavevő kamrával.

 

A klímakamrás módszer megvalósítását a klímakamrát biztosító partner költözése átmenetileg hátráltatta. Erre válaszul új együttműködést alakítottunk ki a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközponttal. Emellett továbbfejlesztettük a dinamikus kamrát, és kidolgoztuk a háttérkoncentráció változásából eredő hibák korrekcióját. A rhizoboxos elrendezésben a növény a talajtól fizikailag elválasztható, így azonos műszerrel külön mérhető a talaj- és a növényi gázcsere (3. ábra). Kísérletileg igazoltuk a 15N14NO és 14N15NO izotopológok mérhetőségét is, de a növényen végzett teljes validálás és a természetes izotóparány meghatározása további fejlesztést igényel.

Összegzés

A program eredményeként terepi és laboratóriumi körülmények között használható fotoakusztikus mérőműszerek, validált ammóniafluxus-mérési eljárás, mechanisztikus és gépi tanulási modellek, valamint izotópjelölt nitrogénformák követésére alkalmas módszertan jött létre. A kutatásokhoz közvetlenül kapcsolódó eredményeket 2024-2026 között több lektorált közleményben publikáltuk, további egy izotopológ-mérési kézirat publikálása pedig folyamatban van. A munkába a projekt végére három PhD-hallgató kapcsolódott be, a mérések alapján egy disszertáció készült, és megerősödött az együttműködés az agrár-, talajtani, biológiai és légkörkutatási partnerekkel. Az eredmények olyan mérési és modellezési alapot teremtenek, amely műtrágyázási technológiák összehasonlítására, a nitrogénhasznosulás javítására és a környezeti nitrogénterhelés csökkentését célzó beavatkozások értékelésére is felhasználható.

Környezetvédelmi Problémák megoldásán nyugvó alternatív energiatermelési lehetőségek: A szén-dioxid és nitrát- redukció megoldásai

  1. A kutatási program missziója

A négyéves projekt fókuszában a megújuló energiák kémiai kötésekben történő tárolása (molekuláris akkumulátorok koncepciója), valamint a kapcsolódó környezetvédelmi kihívások egyidejű kezelése állt. A hagyományos ipari ammóniaszintézis és az ahhoz szükséges hidrogén-előállítás jelenleg rendkívül karbonintenzív folyamat, amely önmagában a globális szén-dioxid-kibocsátás megközelítőleg 1,4-1,5%-áért felelős. Ebből logikusan következik, hogy a dekarbonizált zöldhidrogén-termelés (elektrokémiai vízbontás), valamint az ezen alapuló, a vizek nitrátszennyezését is felszámoló elektrokémiai ammóniaszintézis révén radikálisan csökkenthető a technológia CO2-lábnyoma.

A kutatás során a fő célunk az volt, hogy a megújuló áramforrásokra építve olyan technológiai és analitikai hátteret teremtsünk, amely lehetővé teszi e zöld energiahordozók, kiemelten a tiszta hidrogén (H2), valamint az azt kiváló energiasűrűséggel tároló vektor, az ammónia (NH3) – hatékony, ipari léptékben is adaptálható előállítását. Missziónk nem csupán új, költséghatékony átmenetifém-alapú elektrokatalizátorok fejlesztésére terjedt ki a vízbontás (HER, OER) és a nitrátredukció (NO3RR) területén, hanem a szakirodalomban leírt reakciómechanizmusok anomáliáinak tisztázására, az illékony termékek valós idejű analitikai nyomon követésére, valamint az ipari skálázhatóságot megalapozó folyamatos üzemű áramlásos reaktorok (flow-cell) megépítésére is. Ezzel a komplex megközelítéssel a projekt hidat képez az alap- és alkalmazott kutatások között, elősegítve a zöld átállás és a kibocsátásmentes hidrogén- és ammóniagazdaság hazai technológiai megalapozását.

 

  1. A kutatás legfontosabb eredményei

Költséghatékony elektrokatalizátorok

A drága nemesfémek kiváltása érdekében rézalapú és más nem-nemesfém (pl. volfrámmal dópolt CoOOH, MOF-származékok, NiSe2/Cu-NW, ZnO/Fe3O4) elektrokatalizátorokat állítottunk elő és optimalizáltunk. Ezek a költséghatékony anyagok aktívnak bizonyultak vagy a szennyező nitrátionok ammóniává történő szelektív alakításában (NO3RR), vagy pedig a zöldhidrogén-termelést célzó teljes elektrokémiai vízbontásban (HER, OER). A katalizátorfejlesztés részeként egy gáztömör mérőrendszerben célzottan vizsgáltunk nitrogénszelektív (N2-képző) NO3RR katalizátorokat is. Ennek során a szakirodalomban korábban magas szelektivitást ígérő, reprodukálhatónak leírt modellrendszereket teszteltünk, azonban a publikált eredmények legtöbbször nem reprodukálhatók. A vizsgált anyagok esetében a reakció nem állt meg nitrogénnél, a katalizátorok túlnyomórészt ammóniát termeltek. Tapasztalataink így rávilágítanak a korábban közölt adatok anomáliáira, valamint az N–N kapcsolás kinetikai gátjának tényleges, sokak által alulbecsült nagyságára.

A mechanisztikus alapkutatásokhoz kapcsolódóan kiépítettünk egy dedikált mágneses elektrokatalitikus mérési infrastruktúrát. Ez az elrendezés lehetővé tette a különböző elektrokatalitikus folyamatok szisztematikus vizsgálatát erős külső mágneses térben a vízbontási részfolyamatok (HER, OER) és a nitrátredukció (NO3RR) esetében is. A rendszerrel közvetlenül tanulmányozhatóvá vált a mágneses tér által kiváltott magnetohidrodinamikai konvekció (MHD), a felületi tömegtranszport javulása, valamint a reakciókinetikára gyakorolt hatás.

Komplex és komplementer mérési platform

Az elektrokatalitikus folyamatok és az elektrolízis során változó reaktáns-összetétel nyomon követésére egy teljesen új, komplementer analitikai platformot építettünk ki. A rendszer a gázfázisú termékek folyamatos mennyiségi meghatározására online gázkromatográfiát (GC) használ, míg a folyadékfázis összetételének valós idejű követését in-situ többcsatornás ionszelektív elektródok (ISE), valamint ionkromatográfia (IC) integrálásával oldottuk meg. Mivel a keletkező ammónia egy része az illékonysága miatt elszökhet a folyadékfázisból, a veszteségek kvantifikálására az SZTE Fotoakusztikus Kutatócsoportjával közösen egy sub-ppm érzékenységű fotoakusztikus detektálási eljárást alkalmaztunk. Az így meghatározott analitikai korrekciós faktorok beépíthetők az anyagmérleg-számításokba, amivel így kiküszöbölhető az ammóniavesztésből származó szisztematikus hiba.

Reaktorfejlesztés és mágneses elektrokatalízis

A mechanisztikus alapkutatások után a technológia méretnövelése céljából megoldottuk a külső mágneses tér integrálását a folyamatos üzemű áramlásos rendszerekbe is. Ehhez megépítettünk egy lúgos közegekre optimalizált, folyamatos betáplálású, polielektrolit membrános áramlásos elektrolizáló cellát. A reaktorcellát úgy alakítottuk ki, hogy a cellatest mindkét oldalába közvetlenül beépíthetők legyenek erős permanens mágnesek. A geometriai méretek optimalizálásával és a távolságok minimalizálásával sikerült a mágneses fluxusveszteséget a minimálisra szorítani. A mágneses tér felületi transzportnövelő hatását ZnO/Fe3O4 anódokon, nagy áramsűrűségű modellreakcióban kísérletileg is igazoltuk, lefektetve ezzel a folyamatos üzemű mágneses elektrokémiai rendszerek reaktortervezési alapelveit.

A Nanoscale (Q1) folyóirat címlapján bemutatott kutatásunk, amiben a mechanokémiailag előállított bór-szén-nitrid magon autokatalitikus fémleválasztással létrehozott egyenletes réz héjszerkezet a felületén a szennyező nitrátionokat elektrokémiai redukció során környezetbarát zöldammóniává (NO3RR) alakítja. (Nanoscale 2025 17 23948)

Az ACS Omega (Q1) folyóirat címlapján megjelent kutatásunk, ahol a nikkelhab hordozóra felvitt kétfémes nikkel-kobalt fémorganikus vázszerkezet (Ni/Co-MOF), valamint a közvetlenül a felületén végbemenő, zöldhidrogén- és oxigénfejlődéssel járó teljes elektrokémiai vízbontási folyamat látható. (ACS Omega 2026 11 52399)

 

A tervezett hibahelyszerkezetű brownmillerit-típusú oxidok (A2B2O5) bifunkciós katalizátorok az oxigén elektrokémiájában. A rendezett oxigénvakancia-csatornákat tartalmazó kiindulási rácsszerkezet a B-kationok tudatos megválasztásával és az operando felületi átalakulással mind a vízbontás anódos oxigénfejlődési (OER), mind a tüzelőanyag-cellák katódos oxigénredukciós (ORR) reakcióját katalizálja. (Chemistry of Materials 2026 DOI: 10.1021/acs.chemmater.6c01649)

 

A mágneses tér által indukált alapvető fizikai-kémiai mechanizmusok az elektrokatalízisben. A külső mágneses tér egyrészt a Lorentz-erő révén magnetohidrodinamikai (MHD) konvekciót keltve gyorsítja a határfelületi tömegtranszportot és a gázbuborékok leválását (a), másrészt a Kelvin-erővel elősegíti a paramágneses részecskék vándorlását (b), miközben a mágneses hipertermia lokális felületi melegedést okoz (c), az elektronspin-polarizáció pedig alacsonyabb aktiválási gátú reakcióutakat nyit meg az aktív centrumokon (d). (ACS Applied Energy Materials)

A ZnO/Fe3O4 heteroszerkezet határfelületi töltésátadása révén felületi FeOOH fázis jön létre, miközben a külső mágneses tér keltette magnetohidrodinamikai mikroörvények és a Kelvin-erő felgyorsítják az aktív helyeket blokkoló oxigénbuborékok leválását az elektródfelületről. Ez a szinergia 37%-os áramsűrűség-növekedést biztosít az áramlásos elektrolizáló cellában, lehetővé téve az időszakos megújuló energia zöldhidrogén formájában történő hatékonyabb tárolásához.

 

Tovább a kutatócsoporthoz

 

A Balaton fenntartható vízszintszabályozása – A projekt végső eredményeinek összefoglalása

Fő következtetés: a fenntartható balatoni vízszintszabályozás a vízmennyiségi és vízminőségi kockázatok együttes kezelését igényli, melyekben fontos meghatározó tényezők a társadalmi és a gazdasági peremfeltételek. A projekt eredményei a természetesebb szezonális vízszintingadozást és a külső vízpótlás előkészítését együttesen jelölik meg olyan beavatkozási irányként, amely hosszú távon növelheti a rendszer alkalmazkodóképességét.

 

Végső tudományos és szakpolitikai eredmények

  • A turisztikai forgalom és a vízállás között nem mutatható ki számottevő kapcsolat a 60-70 cm feletti vízállások esetében; a turizmust elsősorban a GDP és az időjárás mozgatja a teljes, 2000 óta bejárt vízállás-tartományban. Ez megkérdőjelezi a „turisztikailag preferált” vízszinttartomány elsődleges szabályozási célként való kezelését.
  • Az RCP4.5 forgatókönyv mellett külső vízpótlás kiépítése még évtizedekig nem feltétlenül szükséges, de a megvalósíthatósági, hatásvizsgálati, tervezési és engedélyezési előkészítés indokolt. RCP8.5 mellett a század második felében a vízpótlás a tó jelenlegi formájának megőrzéséhez elengedhetetlenné válhat, tervezése és előkészítése már jelenleg is indokolt.
  • 1976–2022 között a Balaton medencéiben a klorid- és nátriumkoncentráció 2–3-szorosára nőtt, elsősorban a romló vízmérleg miatt. RCP4.5 mellett a várható koncentrációk még a leginkább érintett medencében is az ivóvízhatárérték alatt maradnak; a vízpótlás tervezésénél ugyanakkor a sóháztartást külön vizsgálni kell.

Gazdasági és társadalmi jelentőség

  • A Balaton üdülőtó-jellege jelentős gazdasági értéket hordoz: a térség idegenforgalmi többletteljesítménye becslés szerint évi 114 milliárd Ft, az ingatlanvagyon értéktöbblete mintegy 2700 milliárd Ft. A kockáztatott érték nagyságrendje eléri vagy meghaladja a vízpótlási rendszer 50 éves életciklus-költségét.
  • A vízpótlás ezért „biztosításként” értelmezhető a tó és a Balaton-régió vonzerejének tartós megőrzésére; a költség-haszon viszony alapján szükség esetén helyi hozzájárulással történő finanszírozása is reális lehet.

Stakeholder-eredmények és döntéstámogatás

  • 19 strukturált szakértői interjú készült a nyolcdimenziós forgatókönyv-puzzle módszertannal. A szakértők között nagyobb az egyetértés abban, milyen lenne a kívánatos („optimális”) jövő, mint abban, hogy ténylegesen milyen („reális”) jövő várható; kivételt főként a turizmus és a vízszint jelent.
  • Széles körű konszenzus rajzolódott ki a természetközelibb partszakaszok, a part menti beépítések korlátozása, a mérsékelt vízszint-ingadozás és az alkalmazkodási költségek közös viselése mellett. A turizmus jövőbeli iránya és a külső vízpótlás szerepe továbbra is konfliktusos kérdés.
  • Elkészült a vízszintszabályozás szektorokon átívelő oksági hálózata, amely integráltan mutatja a menedzsment-beavatkozások egymással ellentétes hatásait. A módszertani keret alkalmas a konszenzusos és konfliktusos pontok átlátható azonosítására és a jövőbeli döntések megalapozására.

Összegzett beavatkozási irány

A projekt összképe szerint a jelenlegi szabályozási rend módosítása, a természetes vízszintingadozást jobban követő szezonalitás és a külső vízpótlás lehetőségének előzetes megteremtése együtt képezhet robusztus alkalmazkodási csomagot. Ez mérsékelheti a tartósan magas vízállás vízminőségi és ökológiai kockázatait, miközben súlyos aszály esetén 1-2 éven belül reálissá teheti a vízpótlást, csökkentve az emberi szempontból kritikusan alacsony vízállások kockázatát.

Tovább a kutatócsoport oldalához.