A folyók alakját és vízszintjét nemcsak a természetes folyamatok, hanem a különféle folyószabályozási beavatkozások – például a part mentén a meder felé épített kőművek, az úgynevezett sarkantyúk – is befolyásolják. Bár ezek a szerkezetek maguk statikusak, a folyókra gyakorolt hatásuk hosszú idő alatt, fokozatosan bontakozik ki. Egy magyar-amerikai kutatás új, a részletes 3D és a nagy tér- és időléptékű 1D modellezés előnyeit ötvöző eljárást dolgozott ki, amely alkalmas a folyók morfológiai és vízszintváltozásainak hosszú távú előrejelzésére.

A Mississippi és a Duna példáján végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a folyószabályozási művek hatása erősen függ a mederanyag összetételétől. A homokos medrű Mississippi esetében a beavatkozások kezdetben vízszintemelkedést okoznak, de évtizedek alatt a folyó új egyensúlyi állapotot alakít ki, míg a Duna homokos–kavicsos medrében a meder „páncélozódása” miatt a vízszint tartósan magasabb maradhat.
A kutatás rávilágít, hogy a folyók morfológiai folyamatai évtizedeken át zajló, lassú, de tartós változások. Egy adott állapot nem tekinthető véglegesnek: a folyók folyamatosan módosítják medrüket, és míg néhány éves léptékben ezek a változások alig észlelhetők, évtizedes távlatban már jelentős meder- és vízszintváltozásokat eredményezhetnek.

Mivel a magyarországi folyók között homokos, kavicsos és vegyes szemösszetételű szakaszok egyaránt gyakoriak, a kutatás eredményei kiemelik a részletes morfológiai felmérések és a hosszú távú monitoring fontosságát. Az új modellezési megközelítés nemcsak a folyószabályozási művek hatásainak, hanem a természetes morfológiai változások, a klímaváltozás okozta hidrológiai átalakulások és a revitalizációs beavatkozások hosszú távú következményeinek előrejelzésére is alkalmas. Az ilyen vizsgálatok alapot teremtenek a fenntartható folyógazdálkodás megvalósításához, mivel segítik a folyók hordalékháztartásának és morfológiai folyamatai előrejelzését és a beavatkozások hatásainak megalapozott tervezését.

A tanulmány a Nature portfólióhoz tartozó, D1-besorolású Communications Earth & Environment folyóiratban jelent meg.

A 2025. szeptember 17-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében megrendezett, konferencia célja az volt, hogy teret adjon a társadalom és a szakemberek számára egy átfogó, a magyarországi sajátosságoknak megfelelő, új klímavédelmi jogszabály kidolgozásához, miután az Alkotmánybíróság megsemmisítette a korábbi klímatörvény 3. § (1) bekezdését. Az előadók arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen módon járulhatnak hozzá ehhez a folyamathoz.

Előzmény

Az Alkotmánybíróság 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését, mert az sérti a nemzedékek közötti igazságosság, elővigyázatosság és megelőzés elveit. A testület azt is megállapította, hogy a jogalkotó „nem szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázok csökkentésének a hagyományos kibocsátás szabályozásán túli eszközeit (mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazkodás eszközeit (adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenállóképesség növelésének eszközeit (reziliencia).”

„Nincs olyan vizsgált terület – a légkörtől a vizekig, a talajtól az élővilágig, beleértve az emberi egészséget is –, ahol ne lennének kimutathatók a klimatikus változások, amelyek egyértelműen negatív irányúak.” Az MTA szakmai álláspontját a Klímatörvényről egy ad hoc elnöki bizottság fogalmazta meg, az Alkotmánybíróság megkeresésének eleget téve. Az MTA állásfoglalásról bővebben itt olvashat.

A konferencián az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program elnöke, Bozó László képviselte az Akadémia és a FFTNP korábbi állásfoglalását. Az Akadémia szakmai állásfoglalására több előadó is hivatkozott.

További információk:

A konferencia programja

Több okból is alaptörvény-ellenes a Klímatörvény

Új klímatörvényt az élhető jövőért

Musaab A. A. Mohammed, Norbert P. Szabó, Joseph O. Alao and Péter Szűcs

A Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programjának (FFT NP FTA) keretében kutatásunk a felszín alatti vízkészletek fenntartható kezelésére összpontosít sivatagi és félsivatagi környezetben. Szudán, ahol a felszín alatti víz a legmegbízhatóbb édesvízforrás, komoly kihívásokkal néz szembe a korlátozott monitoring infrastruktúra, a víztartó rétegektől való magas függőség, valamint az éghajlati változékonyság és az emberi kereslet növekvő hatásai miatt.

E kihívások kezelése érdekében a GRACE és GRACE-FO missziók műholdas geofizikai megfigyeléseit kombináltuk a Global Land Data Assimilation System (GLDAS) felszíni adataival. Ez a munka bemutatja, hogy a geofizikai műholdas adatok és a modern számítási eszközök integrációja hogyan kínálhat új megoldásokat a vízkészlet-gazdálkodásra az adathiányos régiókban, támogatva az FFT NP FTA átfogó céljait, a fenntartható fejlődés és a technológiai innováció előmozdítását.

2025 nyarán jelent meg az Atmospheric Chemistry and Physics (D1) folyóiratban egy tanulmány, melynek célja az ózon száraz ülepedésének, valamint az azt alkotó egyes részfolyamatok légkörkémiai modellekben való leírásának összehasonlítása és értékelése volt. A vizsgálatban 24 intézmény 37 kutatója vett részt. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy milyen nehézségekbe ütközik a nedvességhiány hatásainak pontos leírása az ózon szomatikus elnyelésére a száraz időszakban, amelyet az adott ökoszisztémára jellemző növény–erőforrás kölcsönhatások idéznek elő. A cikk módszertanában összefügg az SZTE Fotoakusztikus Kutatócsoport FF&T programban vállalt feladataival.

Tovább a közleményhez: Atmospheric Chemistry and Physics

Szlovákia gazdag balneológiai hagyományokban, számos ásványvízforrást használtak történelmileg terápiás célokra. A Sobranecké fürdő („Salus per Aquam”) figyelemre méltó történelemmel rendelkezik, amely 1336-ig nyúlik vissza, és kulturális, valamint történelmi jelentősége miatt szlovák örökségként ismert helyszín. Ásványi anyagokban gazdag vizeinek gyógyító tulajdonságait először Sztáray gróf krónikája dokumentálta, „sós gyógyító kutakként” írták le őket. Ma ez az egykor virágzó gyógyfürdő romos állapotban áll, emlékeztetve történelmi jelentőségére és ásványvizeinek figyelemre méltó gyógyító tulajdonságaira. A kassai önkormányzat megújult érdeklődése a közelmúltban erőfeszítéseket tett a fürdő tevékenységének helyreállítására. Ez a kutatás a víz bőrterápiás célú felhasználásával járó fizikai-kémiai és mikrobiális jellemzők, valamint a lehetséges egészségügyi kockázatok felmérésére irányul. A tanulmány eredményei, amelyek elsők a maguk nemében, tudományos alapot nyújtanak a fürdő rehabilitációjához, biztosítva, hogy történelmi öröksége megmaradjon, miközben összhangban van a gyógyvíz felhasználására vonatkozó modern egészségügyi és biztonsági előírásokkal.

A közlemény itt érhető el: Environmental Challenges

A Miskolci Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodás Intézetének kutatói, akik Lengyelországgal együttműködve nemzetközi szinten is együttműködnek, úttörő tanulmányt publikáltak a dél-lengyelországi forrásvíz minőségéről egy rangos Q1 folyóiratban.

Az átfogó kutatás hat forráshelyszínt elemzett fejlett geokémiai modellezés, egészségügyi kockázatértékelés és Monte Carlo szimulációk segítségével négy szezonális kampány során. A tanulmány a maga nemében az első ilyen jellegű integrált értékelést jelenti a régióban.

Kritikus egészségügyi megállapítások: A kutatás kimutatta, hogy a gyermekek 1,5-2-szer nagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve a nehézfém-expozíció miatt, mint a felnőttek. Az egyik helyszínen a higanyszennyezés meghaladta a biztonságos határértékeket, a veszélyességi hányados elérte a 3,01-et, míg a krómot és az ólmot kiemelt rákkeltő szennyező anyagként azonosították.

Főbb felfedezések: Az évszakok változása drámai változásokat mutattak a víz kémiájában, a kalciumkoncentráció télen 90-96 mg/l és nyáron 19-45 mg/l között ingadozott. A tanulmány két különböző víztípust azonosított, lehetővé téve a szennyezés forrásának gyors azonosítását.

Globális hatás: Míg minden forrás „Jó” vízminőségi minősítést kapott, egyes helyszíneken a nehézfém-szennyezettségi index elérte a 120,10-et. A kutatás gyakorlatias ajánlásokat fogalmaz meg a vízgazdálkodási hatóságok számára, és hozzájárul az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak eléréséhez.

Ez az úttörő munka új mércét állít fel a vízminőség-kutatásban, és bemutatja a nemzetközi tudományos együttműködés erejét a globális környezeti kihívások kezelésében.

A teljes cikket itt érheti el: nature.com

Mit jelent az ökológiai restauráció? Izgalmas kutatói programok, nemezelés, fafaragás, népi játékok gyerekeknek, este pedig temperamentumos koncert a Los Orangutanos Zenekarral. Megrendeztük a „Milyen egy természetes élőhely?” című fotópályázatból összeállított kiállításunkat. A fűbe heveredve meghallgattuk egy világhírű fafaragó művész és ökológusok beszélgetését arról, hogy mi is az a restauráció és hogy mit tehetünk a természetesebb környezetünkért.

Az alábbi összefoglaló videó ízelítőt nyújt a rendezvényről:

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karénak szervezésében megrendezésre kerül a egy két és fél napos interdiszciplináris workshop, amely a folyóvízi és édesvízi rendszerekben előforduló műanyagok sürgető kérdéseire összpontosít. A program szakértői előadásokat, vezetett laboratóriumi látogatást és terepbejárást tartanak, amely betekintést nyújt a monitoring és értékelési módszerek gyakorlatába.

Dátum: 2025. október 29–31.

Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1111 Bp. Műegyetem rakpart. 3.)

További részletekért látogasson el a rendezvény honlapjára: bme.hu

A klímaváltozással szemben csak akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha tudatában vagyunk annak, hogy mezőgazdasági tevékenységünk miként hat a globális környezetre. A növénytermesztésben alkalmazott tápanyagutánpótlás hatással van a talajok szén- és nitrogén forgalmára, ezáltal üvegházhatású gáz kibocsátására, valamint a termésátlagokra is.

Az emberi tevékenység hatására a főbb üvegházhatású gázok, azaz a szén-dioxid (CO2), a dinitrogén-oxid (N2O) és a metán (CH4) légköri mennyisége megsokszorozódott az ipari forradalom óta, melynek eredménye a napjainkban egyre jelentősebb mértékben tapasztalható klímaváltozás. Az emberi eredetű üvegházhatású gázok legjelentősebb forrása az ipar mellett a mezőgazdaság, ezen belül pedig nem elhanyagolható mértékű a növénytermesztéshez köthető kibocsátás. Kiemelt jelentőségű a tápanyagutánpótlási módszerek vizsgálata a klímaváltozás szempontjából.

A Martonvásáron 1955-ben beállított tartamkísérletben a HUN-REN ATK Talajtani Intézet kutatói azt vizsgálták, hogy a műtrágyázás, a szervestrágyázás, valamint a műtrágya és szervestrágya kombinációja hogyan befolyásolják a csernozjom talajok fizikai és kémiai tulajdonságait, a CO2, N2O, CH4 kibocsátását, illetve a vetett növények termésátlagát.

A legnagyobb CO2-, ezzel ellentétben pedig a legkisebb N2O kibocsátást a szervestrágyázás eredményezte, míg a műtrágyázott kezelésekben minden esetben kiemelkedően nagy N2O kibocsátással lehetett számolni. A megfigyelt különbségek alapvetően a különböző trágyázási módszerek miatt bekövetkező eltérő talajkörnyezettel magyarázhatóak. A CH4 kibocsátás egyik trágyaféleség hatására sem volt jelentős. Az üvegházhatású gáz kibocsátás mellett a terméseredményeket is figyelembe véve, a kibocsátás termésátlag hányados alapján a műtrágya és szervestrágya kombinált alkalmazása tekinthető a legkedvezőbbnek a vizsgált csernozjom talaj esetében.

A tanulmány az Agriculture, Ecosystems and Environment D1-es folyóiratban jelent meg, elérhető az alábbi linken: sciencedirect.com

A Talajtani Intézet kutatói által jegyzett legújabb szemle cikk áttekintést ad a talaj éghajlatváltozás mérséklésében betöltött szerepéről, illetve rávilágít olyan, a mezőgazdasági gyakorlatokban rejlő lehetőségekre, melyek támogatják ezen célokat. Betekintést kaphatunk azokról az agrotechnikai rendszerekről, amelyek növelik a talaj szén-dioxid-megkötését és csökkentik a talajból származó szén-dioxid-kibocsátást. Rövid globális áttekintés után bemutatásra kerül, hogy a magyar mezőgazdasági területek szerves szénkészletei hogyan változtak az elmúlt évtizedekben, fókuszálva a hazai gyakorlatban is alkalmazható klímatudatos mezőgazdasági technikákra (takarónövények, konzerváló talajművelés, trágyázás, vetésforgó, regeneratív mezőgazdaság és agrárerdészet) és azok hatásaira. A cikk betekintést ad, hogy ezeknek a klímatudatos mezőgazdasági gyakorlatoknak a hatékonysága és megvalósíthatósága erősen függ az adott termőhely földrajzi elhelyezkedéstől, éghajlatától és a talajviszonyoktól, illetve ismerteti az egyes gyakorlatok alkalmazhatóságát és korlátait a magyarországi körülmények között. Ezen túlmenően összefoglalja az időbeli tendenciákat, hogy hogyan is alakult az egyes klímatudatos gyakorlatok elfogadása az elmúlt egy-két évtizedben. Végül pedig a bemutatott gyakorlatok bevezetésének kihívásait tárgyalja gazdasági, politikai, szabályozási, valamint gazdálkodói aspektusból.

A cikk a Land Q1 folyóiratban jelent meg, elérhető az alábbi linken: mdpi.com