A Miskolci Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodás Intézetének munkatársai, Dr. Mohamed Hamdy Eid és Szűcs Péter professzor vezetésével végzett kutatás egy olyan új, integrált módszertant mutat be, amely ötvözi a gépi tanulást, a környezeti izotópnyomjelzést, az inverz geokémiai modellezést és a háromdimenziós talajvíz-áramlási szimulációt. Első alkalommal integráltak izotópos elemzésekkel, NETPATH inverz modellezéssel és FEFLOW numerikus szimulációkkal önszerveződő térképeket (SOM), egy felügyelet nélküli gépi tanulási technikát, hogy azonosítsák a talajvíz sótartalmának forrásait, számszerűsítsék a mély és sekély víztartó rétegek keveredését, és előre jelezzék a talajvíz-kitermelés hosszú távú hatásait.
A tanulmány kimutatta, hogy a sekély víztartó rétegben a talajvíz sótartalmát elsősorban a hipersós tavakból történő szivárgás okozza, míg a núbiai homokkő víztartó rétegből származó mély fosszilis talajvíz geológiai törésrendszereken keresztül éri el a sekély víztartó réteget, alapvető édesvíz-utánpótlási forrást biztosítva. A kutatás azt is előrejelzi, hogy a jelenlegi körülmények között a folyamatos talajvíz-kitermelés a század végére 30–40 méterrel csökkentheti a mély víztartó rétegben a talajvíz szintjét, növelve a szikesedés kockázatát és veszélyeztetve az oázis vízkészleteinek hosszú távú fenntarthatóságát.
Tudományos hozzájárulásán túl a kutatás gyakorlati útmutatást nyújt a vízgazdálkodási gazdálkodók és a politikai döntéshozók számára azáltal, hogy azonosítja a felszín alatti víz védelmének prioritási zónáit, és bizonyítékokon alapuló stratégiákat támogat az édesvízkészletek megőrzésére a mezőgazdaság, az ökoszisztémák és a helyi közösségek számára. A javasolt többmódszeres keretrendszer világszerte alkalmazható száraz és félszáraz régiókban, bemutatva, hogy a fejlett adatelemzés és a hidrogeológiai modellezés hogyan segíthet a kritikus vízbiztonsági kihívások kezelésében a növekvő éghajlati és emberi nyomás közepette.

Előadásunkban egy idős, lombos erdőben vizsgáltuk különböző erdőgazdálkodási kezelések (előkészítő vágás, tarvágás, hagyásfacsoport, lékvágás) hatását a talajlakó mezofauna közösségekre, különös tekintettel az ugróvillásokra (Collembola).
Eredményeink alapján a zavarás mértéke elsősorban a felső talajrétegben (0–10 cm) befolyásolta a mezofauna csoportokat, míg a szezonális hatások erőteljesebbnek bizonyultak, mint maguk a kezelések. A nyíltabb élőhelyeken (lékvágás, tarvágás) csökkent az egyedsűrűség, ugyanakkor a diverzitás nem mutatott jelentős eltéréseket a kezelések között. A funkcionális jellemzők elemzése azt mutatta, hogy a mérsékeltebb beavatkozások (előkészítő vágás, hagyásfacsoport) esetében nőtt a zavarás-tűréssel összefüggő tulajdonságok aránya. Eredményeink kiemelik a szezonális mintavételezés fontosságát, valamint azt, hogy a talajlakó mezofauna – különösen a Collembola közösségek – érzékenyen jelzik az erdőkezelések hatásait.

2026 júniusának második felében nagyon erős hőhullám érte el Európát. Az Ibériai-félsziget felől feláramló sivatagi eredetű légtömeg először Spanyolországban, majd Franciaországban okozott rendkívüli hőséget. Az egyre erősödő anticiklonnal mozgó légtömeg lassan haladt keleti irányba, és sorra megdöntötte az országos rekordokat. A forró periódusban több különleges időjárási sajátosság is megfigyelhető volt: a sivatagi levegő Európa fölé áramlásától kezdve, a nálunk is megtapasztalt hőkupolán keresztül a hőzivatarokig.

Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya 2026. június 9-i osztályülése keretében lebonyolított tisztújítás során az Osztály Buday Lászlót, az MTA rendes tagját osztályelnöknek, Báldi Andrást, és Deli Máriát, az MTA levelező tagjait pedig osztályelnök-helyetteseknek választotta.

Gratulálunk Báldi Andrásnak a megválasztásához, és sok sikert kívánunk neki osztályelnök-helyettesi munkájához!

Csaba Ilyés, Musaab A.A. Mohammed, Mohamed Hamdy Eid, Sarkhel H. Mohammed, László Bozó, Meeran A. Omer, Péter Szűcs

A Miskolci Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodás Intézetének kutatói egy integrált gépi tanuláson és spektrális elemzésen alapuló keretrendszert fejlesztettek ki a hosszú távú csapadékváltozás vizsgálatára két éghajlatilag kontrasztos régióban: Észak-Irak Kurdisztán régiójában és Egyiptomban. A tanulmány 16 meteorológiai állomás havi csapadékadatait elemezte, amelyek akár nyolc évtizedet (1941–2024) is lefedtek.
A kutatás eredményei betekintést nyújtottak a vízhiányos környezetek hidroklimatikus változékonyságába, és fontos referenciaértékeket kínáltak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, a vízkészlet-gazdálkodáshoz, az aszályra való felkészüléshez, a víztározók üzemeltetéséhez és a talajvíz-utánpótlás tervezéséhez a növekvő éghajlati bizonytalansággal szembesülő száraz és félszáraz régiókban.

Musaab A. A. Mohammed, Norbert P. Szabó, Joseph O. Alao, Péter Szűcs

A Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Programja (FFT NP FTA) keretében végzett legújabb kutatásunk egy műholdas és gépi tanuláson alapuló keretrendszert mutat be a talajvíz-készletváltozások monitorozására Magyarországon. Integrálja a GRACE/GRACE-FO gravimetriát a GLDAS felszíni adataival, hogy leküzdje a ritka in situ monitoring hálózatok korlátait, és számszerűsítse a regionális talajvíz-készlet-anomáliákat az idő múlásával.
Az eredmények egyértelmű, országos mintázatot mutatnak a talajvíz hosszú távú csökkenésében, különösen az Alföldön, amelyet az intenzív mezőgazdasági és városi absztrakció vezérel. A nyugati karsztvidékek rendkívül változó utánpótlódási-lefolyási dinamikát mutatnak, míg az északi hegyvidéki területek viszonylag stabilak maradnak a nagyobb természetes utánpótlódás miatt.
A tágabb projekt keretében a munka támogatja a skálázható, adatvezérelt eszközök fejlesztését a vízkészlet-értékeléshez az éghajlati változékonyság függvényében. Gyakorlati alapot biztosít a talajvíz-gazdálkodási stratégiák javításához, a politikai döntések támogatásához és a hasonló monitoring megközelítések kiterjesztéséhez más adathiányos régiókra.

Tovább a teljes cikkhez.

Musaab A.A. Mohammed, Norbert P. Szabó, Péter Szűcs

A Fenntartható Fejlődés és Technológiák Program részeként ez a munka a felszín alatti vízkészletek kezelésének kihívásaival foglalkozik olyan területeken, ahol szűkösek a részletes geológiai információk. A földalatti kőzetképződményekről és a vízáramlási mintákról szóló elegendő adat nélkül nehéz megalapozott döntéseket hozni a vízkészlet-tervezéssel és a fenntarthatósággal kapcsolatban.

Ez a tanulmány egy innovatív megoldást mutat be erre a problémára, amely kutakból származó geofizikai méréseket használ fel a talajvíz viselkedésének megértésére és előrejelzésére. A kutatás fejlett analitikai módszereket alkalmaz, beleértve Csókás János professzor, a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének korábbi vezetője által kidolgozott Csókás-módszert is, modern gépi tanulási technikákkal együtt, hogy megbízható talajvízáramlási modelleket hozzon létre akkor is, ha a hagyományos adatok korlátozottak.

Az eredmények azt mutatják, hogy ez a megközelítés sikeresen képes feltérképezni a felszín alatti vízrendszereket, és támogatni a fenntartható vízgazdálkodási döntéseket összetett geológiájú és korlátozottan rendelkezésre álló információkkal rendelkező régiókban.