Skip to main content

MTA FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS
TECHNOLÓGIÁK NEMZETI PROGRAM

Fenntartható technológiák alprogram

Az MTA FTA BME GTK „A fenntarthatóság gazdasági és társadalmi vonatkozásai” alprojekt 2022–2026 közötti eredményei

Kutatási ív és integrált szemlélet

A négyéves kutatási program célja a fenntarthatósági átmenet gazdasági, társadalmi, környezeti, területi és szakpolitikai összefüggéseinek komplex vizsgálata, valamint a fenntarthatósági teljesítmény mérésére és értékelésére alkalmas módszerek továbbfejlesztése volt. A kutatás öt fő célterület – klímateljesítmény; környezeti és ökológiai teljesítmény; társadalmi és humán teljesítmény; gazdasági teljesítmény; szakpolitikai konzisztencia – mentén épült fel. A 2022–2023-as pilot vizsgálatokat kiterjedtebb empirikus és térségi elemzések, majd nemzetközi összehasonlítások követték; a záró időszakban az eredmények integrációja és a fenntarthatósági átmenet többszintű értelmezése került előtérbe. A program összegző szemléletét a 2026-ban elkészült „Klímától kultúráig – A fenntarthatósági átmenet logikája” című kötet rendszerezi.

Klímateljesítmény és klímaadaptáció

A klímakutatások középpontjában a területi sérülékenység, az alkalmazkodóképesség és a stratégiai tervezés teljesítményének összekapcsolása állt. Magyar és szlovák megyeszékhelyek hőhullám-sérülékenységét társadalmi, gazdasági és területhasználati mutatók bevonásával, fuzzy módszertannal vizsgáltuk; ehhez kapcsolódtak a magyar nagyvárosok mikroklimatikus és területhasználati változásainak, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet településeinek elemzései. A kutatás európai léptékűvé bővült a SECAP-ok és más városi adaptációs tervek értékelésével. A záró szakaszban a kitettség, sérülékenység, adaptációs kapacitás, tervminőség, végrehajtás és adaptációs eredmény elkülönített értékelése, valamint a települési hőkockázati „need score” és a helyi válaszokat mérő „response score” összekapcsolása jelentett módszertani előrelépést. Ezt egészítette ki 821 budapesti lakos reprezentatív vizsgálata, amely Buda és Pest eltérő adottságain keresztül erősítette meg a helyalapú, társadalmilag érzékeny adaptáció jelentőségét.

Környezeti és ökológiai teljesítmény, városi élhetőség

A vizsgálatok a városi zöld infrastruktúrától és természetalapú megoldásoktól a barnamezős fejlesztéseken és körforgásos gazdaságon át az országos környezeti teljesítmény méréséig terjedtek. Az IPBES antropogén hajtóerőihez rendelt kulcsindikátorokkal Magyarország környezeti teljesítményét hosszú idősoron és EU11 összehasonlításban értékeltük, míg a városi élhetőség kutatásában hat aldimenzióra és 40 indikátorra épülő fuzzy rendszer készült. A körforgásos átállás mikroszintű vizsgálata Budapest XI. és XXII. kerületében feltárta, hogy a városszerkezet, a bizalmi tőke és a helyi intézményi beágyazottság alapvetően alakítja a körforgásos életmódot támogató szolgáltatások működését. Az épített környezet kutatásában a barnamezős területek adaptív megújítását, TOP-projekteket, BREEAM/LEED minősítéseket és átmeneti hasznosítási gyakorlatokat elemeztünk. Az eredmények a fizikai értékőrzés, a zárt anyagciklusok, a zöldinfrastruktúra és a közösségi körforgásos gyakorlatok összekapcsolását, valamint az önkormányzatok katalizátor szerepét emelik ki.

Társadalmi és humán dimenzió, energiaközösségek

A társadalmi kutatások a kulturális evolúció, a társadalmi sérülékenység, a közös erőforrások kormányzása és a közösségi energiaátmenet kérdéseire terjedtek ki. A kulturális evolúció vizsgálata azt elemezte, hogy az értékek, normák és viselkedési minták változása milyen feltételek mellett támogathat fenntartható társadalmi pályákat; ehhez kapcsolódott Elinor Ostrom közös erőforrásokra épülő megközelítésének feldolgozása. Kiemelt új irány volt az energiaközösségek társadalmi innovációként történő vizsgálata: 17 magyar energiaközösség tipologizálása és két pilot üzleti modelljének elemzése készült el. A V4-összehasonlítás szerint fejlődésük korlátai jelentős részben intézményi jellegűek; meghatározó az energiamegosztás, a mérési és adatintegráció, a pénzügyi fenntarthatóság, a haszonmegosztás, a kormányzási partnerségek és az energiaigazságosság.

Gazdasági teljesítmény és vállalati fenntarthatóság

A gazdasági kutatások az erőforrás-allokációtól és energiapiacoktól a mobilitáson, zöldfinanszírozáson és vállalati fenntarthatóságon át a stratégiai teljesítménymérésig íveltek. Vizsgáltuk a szűkös, oszthatatlan javak heterogén igények szerinti allokációját, az európai földgázpiac működését és az AggregateEU mechanizmust. A záró időszakban Shapley-érték és optimális hálózati áramlási módszerek kombinálásával az európai gázhálózat ellátási zavarokkal szembeni rezilienciáját és a kritikus vezeték- és LNG-kapcsolatokat elemeztük; kapcsolódó kutatás indult a globális LNG-hálózat kritikus útvonalainak feltárására. A fenntartható mobilitásban BoD–DEA megközelítést alkalmaztunk a MENA-régió 35 városára, a zöldfinanszírozás elemzése pedig a vállalati kötvénypiac szerepét emelte ki. Az energetikai vállalatok fenntarthatósági teljesítményét EU Taxonómia-mutatókkal értékeltük, és kidolgoztuk a hatperspektívás, 4T kockázatkezelési logikát integráló HEX-BSC keretrendszert.

Szakpolitikai konzisztencia és összegző eredmény

A szakpolitikai konzisztencia valamennyi kutatási irányt összekötötte: a klímastratégiák mellett az élelmiszer-, víz- és vidékpolitika összehangolása, a zöldfinanszírozás intézményi feltételei, az energiaközösségek szabályozása és a fenntarthatóság–szellemi tulajdon kapcsolat is megjelent. A projekt záró szakaszának fontos elméleti eredménye a lokalitás szerepének felértékelése. Az ISO 14092 kerete, 65 EU Mission Adaptation projekt és hazai vállalati tapasztalatok elemzése alapján a lokalitás a fenntarthatóság kiegészítő, ötödik dimenziójaként értelmezhető: az átmenet eredményessége nem választható el a helyi környezeti adottságoktól, intézményektől, tudástól, társadalmi kapcsolatoktól és cselekvési kapacitásoktól. A budapesti körforgásos gazdasági vizsgálatok ezt empirikusan is megerősítették az intézményi beágyazottság és az önkormányzati közvetítő szerep jelentőségének feltárásával. A program összeredménye egy többszintű, területileg beágyazott értékelési szemlélet, amely a település/város, közösség, vállalat, ágazat és szakpolitika szintjeit kapcsolja össze.

Összegzésként a kutatás a fenntarthatósági átmenet tudományos mérését a helyi adottságok, a társadalmi részvétel, a gazdasági ösztönzők és az intézményi végrehajtás együttes értékelésével vitte tovább. A projekt eredményeit a 2026-ban elkészült, open access megjelenésre előkészített „Klímától kultúráig – A fenntarthatósági átmenet logikája” című, az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő kötet foglalja egységes keretbe.

A fenntartható vízkészlet gazdálkodás alprojekt szakmai összefoglalója (2022–2026)

A kutatás időszerűségét megerősítette az éghajlatváltozás és a súlyosbodó aszályok, amelyek felkeltették a kutatási program iránti figyelmet és közérdekűségét is megerősítette. Az éghajlatváltozás egyik következménye a vízigény növekedése. Az utóbbi években a nyári hőhullámok (köztük 2022 nyara és a 2026. év nyara), valamint az egyre hosszabb és súlyosabb aszályok jól jelzik a vízellátás biztonsága kérdésessé válását. Magyarországon hosszú időszak átlagában a lehulló csapadék közel 90%-a elpárolog. A víz párolgáskor energiát vesz fel, amely a párolgással távozik a felszínről, ennek hiányában a felmelegedés tovább erősödhet. A csapadék hiányának és a felmelegedés hatására megnövekedett párolgási igénynek az egész országra kiható következményei lehetnek. A kedvezőtlen folyamat megállítására és kedvező irányba fordítására a kutatás a felszíni víz- és energiamérleg elemzéséből indult ki.

A kutatás megalapozása, adatgyűjtés, elemzés

Az első évben letöltöttük és feldolgoztuk a Duna Vízgyűjtőre a főbb hidrometeorológiai adatokat, amelyek a felszíni energia- és vízmérleg elemzéséhez, valamint a párolgás becsléséhez szükségesek. Több adatforrással dolgoztunk: ECMWF ERA5-Land reanalízis meteorológiai adatbázis, FORSEE, HungaroMet stb.). Hasonlóan letöltöttük, elemeztük a párolgásszámítások felbontásának leskálázásához szükséges távérzékeléssel készült felszínhőmérséklet-adatokat is. A vízmérleg elemzéséhez az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízhozam adatait használtuk fel.

Az éghajlati energiamérleg főbb bejövő és kimenő tagjainak változását elemeztük két harmincéves meteorológiai normál időszakra (1961-1990 és 1991-2020). A vizsgálatok kimutatták, az energiaszállító folyamatok arányainak eltolódása hozzájárul a felmelegedéshez és a gyakoribb aszályokhoz. Magyarország helyzete nem vizsgálható kiemelve környezetéből, ezért az egész Duna medence felszíni éghajlati energiamérlegének vizsgálatából indultunk ki. A nettó sugárzási energia mennyisége nőtt, elsősorban a nettó rövidhullámú sugárzási energia növekedése miatt. Az energiamérleg bejövő oldalán megjelenő többlet a kimenő oldalon is megjelent, megnövekedett az érezhető hő mennyisége, a rövidhullámú sugárzás és a látens hőszállítás – a párolgás – mennyisége is. 1961-1990 között az átlagos havi párolgás értéke csak júliusban haladta meg a csapadék mennyiségét. Az 1991-2020 közötti harmincéves időszakban a párolgás már négy hónapban volt több mint a csapadék.

Alkalmazott módszerek

A területi párolgás becslésére a komplementáris módszert alkalmaztuk, amely első lépésben a 10km-es felbontású hidrometeorológiai adatok alapján havi és éves időlépésekben készült el Magyarországra a 2000-2022-es időszakra, majd a kiegészítés a 2023-2025 évekre. Második lépésben az 1km-es MODIS felszínhőmérséklet adatok alapján elkészül a párolgástérképek leskálázása is, amely adatmegosztó portálon keresztül nyilvánosan elérhető. Elemeztük a felszínhőmérséklet alakulását is 1km-es felbontású MODIS műholdas adatok alapján. Magyarországon a felszínhőmérséklet 2001 és 2025 között emelkedő tendenciát mutat, amely a levegő hőmérsékletének emelkedésével szoros kapcsolatban van.

A kutatásban az éghajlati rendszer funkcionális elemzését segítő módszereket is kifejlesztettünk. Új grafikus módszer a Klimatikus Energiamérleg Diagram, amely láthatóvá teszi a változásokat és támogatja a paradigmaváltást. Segítségével kimutatható, hogy a vízbiztonságot csak a vízkörzés helyreállításával lehet megőrizni és javítani. A félrevezető “párolgási veszteség” fogalom helyébe az energiaszállítási hatékonyságot jelző párolgáshányad mutató léphet, amely a párolgással elszállított látens hő arányát adja meg a nettó sugárzási energiához képest. A felszíni energiamérleg főbb tagjainak funkciók szerinti szegmentálásával kimutattuk, hogy a táji víztartalékok a növekvő párolgási igény miatt a nyári hónapokra hamarabb kimerülnek, amely hozzájárul az aszály kialakulásához és a további felmelegedéshez. Az OVF (Országos Vízügyi Főigazgatóság) partnerségével megvizsgáltuk a határon belépő vízhozamok alakulását, amelyek legtöbb esetben csökkenő tendenciát mutatnak.

A kutatás eredményeinek hasznosulása, gyakorlati alkalmazás

A felmelegedés hatására a légkör nedvességszállító képessége megnő. Kimutattuk: a párolgás hűtő hatása a melegedéssel csökken, azaz egy Celsius fok hűtőhatás eléréséhez egyre több vízre van szükség, ahogy a környezet melegszik. Ez jelzi a vízmegtartás jelentőségének növekedését és sürgősebbé vált a téli félév csapadéktöbbletének megőrzése. A feladat halogatása csak nehezebben megoldható helyzethez vezethet.

Az éghajlati energiamérleg főbb mutatóit és azok változását számos konferencián és publikációban bemutattuk. Közérthető formában történő megosztását külső partner, a REKK.AQUA Vízgazdálkodási Kutatócsoportja segítette. Szakmai- és társadalmi szervezetek (klíma, erdő, vízügy stb.) felhasználják az adatokat, amelyek szabadon letölthetők. A vízmérleg párolgás tagjának szerepe felértékelődött, a kutatás támogatja a szemléletváltást, a kék-zöld infrastruktúrát, a fenntartható tájhasználat kialakítását.

 

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje polgári tagozat kitüntetést kapta Báldi András ökológus

A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje polgári tagozat kitüntetést kapta Báldi András ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Academia Europaea tagja, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának vezetője az ökoszisztéma-szolgáltatások kutatása terén végzett kimagasló színvonalú tudományos munkássága, valamint szakmai közéleti szerepvállalása elismeréseként.

Megújuló energiák felhasználásának légkörtudományi támogatása – összefoglalás

Megtörtént a különböző nemzeti homogenizált adatkészletek összehasonlítása a kiterjesztett Kárpát-medence régióban. Az eredmények azt mutatják, hogy az országos homogenizált adatállományokban több, eddig részleteiben nem elemzett töréspont található. A legtöbb vizsgált esetben a statisztikai indexek hasonlósága ígéretesnek mondható, például a bemutatott új HISTALP homogenizáció és a nemzeti homogenizált adatsorok idősorai között. Mindazonáltal egyes állomások esetében nagyobb eltérések fordulnak elő, és az állomástörténet lehetséges okai miatt az adatsorokban található szakadások nem olyanok, mint amilyennek vártuk volna. A nemzeti és az új HISTALP homogenizálás közötti különbségek – például az eltérő módszerekből, a homogenizálás eltérő időpontjaiból, az eltérő adatkezelési lehetőségekből (állomás adatok kombinációja, hiánypótlási rutinok stb.) és az eltérő referenciaállomások – szemléltetik a homogenizálással elkerülhetetlenül együtt járó eredendő bizonytalanságot, és rámutatnak a gondos kommunikáció és az adatok felhasználásának szükségességére. A vizsgálatok egyértelműen rávilágítottak a következetesen homogenizált adatkészletek előnyére, szemben a különböző homogenizálásokból származó eredmények keverésével kapcsolatos kockázatokkal (1. ábra).

Az energiaforrásként hasznosítható napsugárzás földfelszínt elérő energiasűrűségét a felhőzet- és csapadékeloszlás alapvetően befolyásolja. Az 1854-2022 közötti adatsorokat homogenizáltuk és egységes rácsra interpoláltuk, hogy az éghajlatot és annak változásait hosszú távon tanulmányozhassuk.

Elemeztük, hogy a légkörfizikai folyamatokat leíró formulák levezetésének első lépésében hol jelentkeznek azok a hibák, amelyek miatt a numerikus modellek nem kellően pontos eredményeket adnak. Rámutatunk arra, hogy az előrejelzések készítéséhez olyan parametrizációkat is használnak, amelyek a jelenkori antropogén klímaváltozás folyamatát nem megfelelő módon veszik figyelembe a modellekben. Vizsgálataink során a fizikai paraméterek közül elsősorban a hőmérsékletre és a légnedvességre fókuszáltunk.

Az extrém légköri szélsőségek gyakoriságának és intenzitásának vizsgálata a légköri erőforrások hasznosításának tervezése során kiemelten fontos kérdés. Részletesen elemeztük számos extrém vihar és csapadék kialakulásának körülményeit, az okozott károk mértékét. Ezek jól példázzák a légkörben zajló energia kaszkádot, amikor a nagyobb skálán jelentkező energiák kisebb skálákra transzformálódnak. A változó éghajlat miatt ezek a folyamatok várhatóan egyre veszélyesebb következményekkel járhatnak (2. ábra).

A globális környezeti változások egyre inkább megmutatkoznak a globális vízkörforgás átalakulásában. A csapadék – mint kulcsfontosságú tényező – összetett térbeli és időbeli változékonyságot mutat, amely a helyi éghajlati viszonyok és a nagyléptékű légköri-óceáni cirkulációs mintázatok kölcsönhatásából ered. Eredményeink arra utalnak, hogy a csapadék változékonyságának valósághű szimulálása érdekében az éghajlati modelleknek pontosan kell ábrázolniuk mind a regionális cirkulációs mechanizmusokat, mind a különböző léptékeket átívelő távkapcsolatokat. Az eltérő éghajlati övezetekben megfigyelt közös periodicitások rávilágítanak a globális légköri csatolás szerepére a regionális hidrológiai válaszreakciók alakításában. Eredményeink alapján pontosabbá tehető a csapadék előrejelezhetősége, valamint hozzájárulhatunk az éghajlatváltozással szemben ellenálló vízkészlet-gazdálkodás céljainak megvalósításához is.

 

Levegőminőségi produktumok fejlesztése, valamint szerepük a fenntartható fejlődési célok elérésében

A CHIMERE modell két konfigurációját hasonlítottuk össze: az aktuálisan működő operatív beállítást, amely határfeltételként a LMDz-INCA adatbázisból származó klimatológiai átlagokat használja, valamint egy tesztkonfigurációt, amely valós idejű határfeltételeket alkalmaz a CAMS globális előrejelzéséből. A munka elsődleges célja annak értékelése volt, hogy a valós idejű és a klimatológiai határfeltételek használata miként befolyásolja a kulcsfontosságú légszennyező anyagok – köztük a NO₂, az O₃, a PM₁₀ és a PM₂.₅ – modellezett koncentrációit. A modell eredményeit a Magyarországi Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) megfigyelési adataihoz viszonyítva értékeltük különféle statisztikai mutatók alkalmazásával (3. ábra).

Bizonyos meteorológiai helyzetekben hatalmas mennyiségű szaharai por kerül át Afrikából Európába. Ez a jelenség elsősorban Dél-Európa országait érinti, azonban egyes erősebb advekciók során a szaharai por magasabb földrajzi szélességekig is eljuthat. Kimutatható, hogy a Kárpát-medencében is növekszik a szaharai poresemények száma az északi félteke közepes szélességei fölötti légköri cirkulációs mintázatok megváltozása miatt. A jet stream (nagy magasságban futó futóáramlás) kanyargósabbá válik, ha csökken a hőmérsékletkülönbség az Északi-sarkvidék és az alacsonyabb szélességek között. Ez elősegíti az észak felé irányuló, Észak-Afrikából érkező portranszportot. Az európai szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a szaharai eredetű aeroszol koncentrációját levonják a mért PM10-értékből.  Módszertant fejlesztettünk, amely a természetes por által hozzájáruló PM10-koncentráció meghatározására szolgál

Jelenleg a szálló por jelenti a legjelentősebb környezeti egészségügyi kockázatot, Magyarországon: koncentrációja bizonyos feltételek mellett hosszabb időszakokra is meghaladja az uniós határértékeket. Bemutattuk, hogyan változtak a PM10 és PM2.5 kibocsátásának mértékei és forrásai Magyarországon a 2000–2021 közötti két évtizedben. Kiemelt figyelmet kapott a lakossági tüzelés, amely a szálló por kibocsátásának egyik kulcsfontosságú forráskategóriája. Vizsgálatra került a földgáz és más tüzelőanyagok keresletének árrugalmassága, valamint a legfrissebb, a hagyományos kályhákra és kazánokra vonatkozó népszámlálási adatok alapján elemzés történt a magyar háztartások fűtési szokásainak javítását és megváltoztatását célzó lehetséges intézkedésekről (4. ábra).

Tovább a kutatócsoport oldalára.

A folyami hordalékgazdálkodási alprojekt szakmai összefoglalója (2022–2026)

A folyók hordalékháztartásának megváltozása medermélyülést, a vízszintek és a talajvízviszonyok módosulását, valamint ökológiai és vízgazdálkodási problémákat okozhat. Az alprojekt célja olyan adatfeldolgozási és modellezési eszköztár kialakítása volt, amely feltárja a hazai folyók hosszú távú morfológiai változásait, és megalapozza a hordalékgazdálkodási beavatkozások értékelését. A négyéves munka történeti adatok feldolgozására, numerikus modellfejlesztésre, kiegészítő terepi mérésekre és lehetséges kezelési megoldások vizsgálatára épült.

Történeti állapot és hordalékmérleg

A munka kezdetén vízügyi, levéltári és térképi forrásokból összegyűjtöttük, digitalizáltuk és egységes térbeli rendszerbe illesztettük a Tiszára vonatkozó XIX. századi és újabb partvonal-, hossz- és keresztszelvény-adatokat. Különösen jelentős eredmény az 1840-es évek, vagyis a nagy folyószabályozások előtti mederfelméréseinek mai koordinátarendszerbe helyezése. Ez lehetővé tette a történeti és a jelenlegi állapot közvetlen összehasonlítását. Az elemzést a projekt végére a teljes magyarországi Tisza-szakaszra kiterjesztettük.

Az adatok alapján értékeltük a meder függőleges és oldalirányú változásait, a szélesség és a partél alakulását, valamint a mellékfolyók szerepét. Egyes vizsgált szakaszokon a meder közel egy métert mélyült, miközben a partél szintje a hullámtéri hordaléklerakódás miatt helyenként akár egy métert emelkedett, a mederszélesség pedig mintegy 20%-kal csökkent. Kimutattuk, hogy a mellékfolyók által szállított hordalék mennyisége és szemösszetétele érdemben befolyásolja a Tisza mederalakulását. A közel 150 év partvonalváltozásából az egész magyarországi Tiszára megbecsültük a partok eróziójából és épüléséből eredő hordalékmérleget, és feltártuk annak kapcsolatát a medergeometria változásával. A szabályozások előtti oldalirányú medermozgás számszerű jellemzése új viszonyítási alapot ad a jelenlegi hordalékhiány értelmezéséhez. A korábbi elemzés szerint a partokból származó hordalék mennyisége jelentősen, közel 90%-kal csökkent. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a folyó hordalékháztartását a felvízről érkező hordalék mellett a helyi oldalirányú források is alakítják.

Modellezési eszköztár

Az 1D morfodinamikai modelleket a hossz menti hordalékfolytonosság és a nagy tér- és időléptékű mederválasz vizsgálatára fejlesztettük és alkalmaztuk. Segítségükkel azonosíthatók a hordalékháztartás szempontjából problémás szakaszok, becsülhetők a történeti morfológiai paraméterek, és összevethetők a beavatkozási változatok. A dunai vizsgálatok megmutatták, hogy a folyószabályozások nyomán kialakuló új dinamikus egyensúlyhoz évtizedekre vagy akár évszázadokra lehet szükség; a válasz időléptéke a vizsgált folyószakasz hosszától is függ. A modellekkel többek között sarkantyúk és kanyarulatátvágások mederváltozási hatásait, valamint az utóbbiakhoz kapcsolódó árhullám-levonulási változásokat elemeztük.

A 2D vizsgálatokhoz olyan terepgeometria-szerkesztési eljárást alakítottunk ki, amely a hiányos történeti mederadatokból közelítő korabeli geometriát állít elő. A hullámtér bevonásával így a szabályozások előtti áramlási viszonyok és elöntési dinamika is vizsgálható. A történeti állapot rekonstruálása a mai állapottal való összevetéshez és a tervezett beavatkozások hatásának értékeléséhez nyújt referenciát. A módszer eredményeit a történeti adatok hiányosságaiból fakadó bizonytalanságok figyelembevételével kell értelmezni.

Terepi mérések és gyakorlati alkalmazás

A modellek és vizsgálati módszertanok teszteléséhez az Ipoly Hont térségében egy kevéssé szabályozott, aktívan változó kanyarulatos szakaszon végeztünk terepi méréseket, illetve tesztméréseket a természetes oldalirányú medermozgás jobb megértésére. A Dunán a 2024-es árhullám idején görgetett hordalékot mértünk; más dunai vizsgálatokban áramlásmérést és mederanyag-mintavételt kapcsoltunk össze. A későbbi adatgyűjtés során a Dunán, az Ipolyon, a Rábán és a Tiszán mederanyagmintákat gyűjtöttünk, amelyeket ADCP-áramlásmérésekkel egészítettünk ki. A Felső-Dunára többféle görgetetthordalék-mérés felhasználásával hordalékhozam–vízhozam összefüggést dolgoztunk ki. A műszerbeszerzés késedelme és a mérőhajó szállításának 2026 nyaráig fennálló akadálya ellenére alternatív mérési megoldásokkal sikerült összegyűjteni a kutatáshoz minimálisan szükséges adatokat.

A feldolgozott adatokra és modellekre támaszkodva megkezdtük a hordalékháztartási problémákat célzó megoldások értékelését. A Tiszán a kanyarulatátvágások után megnövekedett medereséshez kapcsolódó erózió mérséklésének egyik vizsgált lehetősége a holtágak visszakapcsolása; másik fontos kérdés az oldalirányú erózióból származó hordalékforrások szerepe. A megoldások hatása helyfüggő, ezért azokat a rekonstruált történeti állapothoz és a helyi meder- és hullámtéri adottságokhoz mérten kell vizsgálni. A projekt eredménye két egymáshoz kapcsolódó módszertan: a nagy tér- és időléptékű morfodinamikai állapotértékelés, valamint az 1D és 2D modellezésre épülő beavatkozásvizsgálat. Ezek tudományos alapot adnak a hazai folyók jövőbeli hordalékgazdálkodási stratégiáihoz.

Video letöltése itt. 

 

Tovább a kutatócsoport eredményeihez: Folyami hordalékgazdálkodás (BME)

Fenntartható Városok – Négy éves kutatási összefoglaló

A fenntartható városok kialakítása nem csupán a környezeti terhelés csökkentését jelenti, hanem olyan települési környezet megteremtését is, amely hosszú távon az emberek és az élővilág számára egyaránt megfelelő életfeltételeket biztosít. A kutatási program egyik átfogó eredménye annak bemutatása, hogy az ehhez szükséges beavatkozásokat mindig az adott ökoszisztéma állapotához, az emberi átalakítás mértékéhez és a helyi társadalmi igényekhez kell igazítani. Ez a megközelítés a városi környezetben különösen fontos, hiszen egymás mellett vannak jelen természetközeli élőhelymaradványok, fenntartott zöldterületek és erősen beépített, burkolt felszínek. A természetes vagy kevéssé átalakított élőhelyeken elsősorban a meglévő értékek védelmére és a káros folyamatok megelőzésére van szükség. A mérsékelten átalakított területeken olyan fenntartható kezelés teremtheti meg az ember és a természet együttélését, amely a társadalmi igények kielégítése mellett az ökológiai működőképességet is megőrzi. Az erősen átalakított élőhelyeken viszont már aktív helyreállításra és a káros hatások mérséklésére van szükség. Ha az átalakítás és a használat intenzitása átlép egy kritikus határt, a rendszer „ökológiai csapdába” kerülhet: természeti erőforrásai kimerülnek vagy használhatatlanná válnak, ökológiai működése sérül, helyreállítása pedig egyre nehezebbé és költségesebbé válik. A városokban mindezt tovább erősítheti a klímaváltozás, a túlhasználat, az inváziós fajok terjedése, a környezetszennyezés és az újonnan felbukkanó kórokozók megjelenése. A városi fenntarthatóság így nem egy végállapot, hanem folyamatos alkalmazkodást igénylő törekvés, amelynek alapja a helyi adottságokhoz és a változó külső hatásokhoz igazodó védelem, kezelés és helyreállítás.

A város, mint összetett ökológiai rendszer

A városok különösen jól példázzák ezt a kihívást. Egyszerre adnak otthont embereknek, növényeknek, állatoknak és mikroorganizmusoknak, miközben a sűrű beépítés, a burkolt felszínek, a zöldterületek feldarabolódása, a szennyezés és az intenzív területhasználat jelentősen átalakítja az életfeltételeket. A négyéves kutatási program ezt az összetett rendszert több irányból vizsgálta: feltárta a városiasodás élővilágra gyakorolt hatásait, elemezte a városi ökoszisztémák és az emberi egészség kapcsolatait, valamint gyakorlati és technológiai megoldásokat dolgozott ki a kedvezőtlen folyamatok megelőzésére és mérséklésére.

A kutatások egyik legfontosabb tanulsága, hogy a városiasodás hatása nem írható le egyszerűen az élővilág általános elszegényedéseként. Európai léptékű elemzéseink szerint a beépített területek növekedése csökkenti a madárfajok sokféleségét, és megváltoztatja annak évek közötti ingadozását is. A magas épületek és a burkolt felszínek együttesen szűrik a madárközösségeket: kevesebb faj marad fenn, miközben egyes, a városi környezethez jól alkalmazkodó fajok nagyobb egyedszámban lehetnek jelen. Gyakoribbá válnak a nagyobb testű, magasabban fészkelő vagy táplálkozó madarak. A városi környezet tehát az egyes élőlénycsoportokra és ökológiai folyamatokra eltérő módon hat. A futóbogarak vizsgálata szintén árnyalt képet adott. Fajgazdagságuk nem feltétlenül csökken egyenletesen a természetes területektől a városközpont felé: sok régióban a külvárosi térségekben érte el a legmagasabb értéket. Ezt a mintázatot az éghajlat, különösen a csapadék évszakos eloszlása is jelentősen befolyásolta. Az eredmények arra utalnak, hogy a külvárosi zöldterületek és természetközeli élőhelyfoltok megfelelő kezeléssel kiemelkedő szerepet tölthetnek be a városi biodiverzitás megőrzésében.

Kék és zöld infrastruktúra – a városi élet alapja

A városi és kerti tavak kutatása megmutatta, hogy még a kis víztestek is fontos élőhelyek lehetnek. A lakosság bevonásával megvalósított MyPond közösségi tudományos program elsőként tárta fel átfogóan a magyarországi kerti tavak jellemzőit és élővilágát. A vizsgálatok kiterjedtek a tavak zooplankton-közösségeire, valamint az idegenhonos és potenciálisan inváziós növények jelenlétére is. Az eredmények szerint a kerti tavak a városi biodiverzitás értékes menedékei lehetnek, ugyanakkor kialakításuknál és növényesítésüknél körültekintően kell eljárni, hogy ne váljanak az inváziós fajok terjedésének kiindulópontjaivá. A zöld- és kék infrastruktúra nem csupán élőhelyeket biztosít. Hozzájárulhatnak a csapadékvíz megtartásához, a városi hőhatás mérsékléséhez, a levegőminőség javításához, valamint rekreációs lehetőségeket teremtenek. Megfelelő kialakításuk ezért jól példázza, hogyan kapcsolható össze a biodiverzitás megőrzése az emberi jóllét és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás céljaival.

A városi természet és az emberi egészség kapcsolatai

A program kiemelt figyelmet fordított azokra az élőlényekre és környezeti folyamatokra, amelyek közvetlenül érinthetik az emberek egészségét. A Kullancsfigyelő program és a hozzá kapcsolódó PragmaTick mobilalkalmazás több mint százezer honlaplátogatással, több ezer alkalmazásletöltéssel és ezernél is több lakossági beküldéssel vonta be az állampolgárokat a kutatásba. Segítségükkel hét újabb, Magyarországon nem őshonos Hyalomma kullancsot sikerült kimutatni. Ezzel párhuzamosan hét budapesti zöldterületen, négyféle élőhelyen végeztünk rendszeres terepi felméréseket. A több mint 2100 begyűjtött példány adatai hozzájárulnak a városi kullancspopulációk méretének, aktivitásának, élőhelyhasználatának és fertőzöttségének megértéséhez. Az eredmények azt is jelzik, hogy a városi zöldterületek fejlesztése során az ökológiai és közegészségügyi szempontokat együttesen érdemes figyelembe venni. A közösségi tudomány az inváziós csípőszúnyogok vizsgálatában is új eredményeket hozott. A Szúnyogmonitor program keretében kimutattuk, hogy az egyes fajok eltérően viszonyulnak a városi környezethez: az ázsiai tigrisszúnyog előfordulása például szorosan összefügg az urbanizált területekkel, míg más inváziós fajok nem mutatnak ilyen egyértelmű kötődést. A kutatások emellett a városi patkányok által hordozott vírusokra, a tisztított szennyvízben és folyóvizekben előforduló mikroműanyagokra, valamint a biodiverzitás, az emberi egészség és az egymással összekapcsolódó környezeti-társadalmi válságok kapcsolatára is kiterjedtek.

A tudományos eredményektől a gyakorlati megoldásokig

A program célja nem csupán a problémák feltárása volt, hanem olyan megoldások kidolgozása is, amelyekkel megőrizhető vagy javítható a városi ökoszisztémák állapota. Egy 18 európai ország mintegy 600 városára kiterjedő felmérésben zöldterület-kezelő szakemberek tapasztalatait, céljait és nehézségeit elemeztük. A kutatás feltárta, hogyan alkalmazzák a városi gyepek természetközeli kezelésének és helyreállításának módszereit, illetve milyen szakmai, társadalmi és intézményi akadályok nehezítik ezek szélesebb körű elterjedését. Nemzetközi áttekintésekben összegeztük a városi gyepek és az útmenti élőhelyek helyreállítására használható eljárások előnyeit, korlátait és legfontosabb tudáshiányait. Javaslatokat fogalmaztunk meg arra is, hogyan kaphatna nagyobb szerepet a városi természet az Európai Unió természet-helyreállítási törekvéseiben. A kutatási tudás gyakorlati átadását a Vadvirágos Kertem citizen science program, a beporzóbarát települési környezetről készített kiadványok, valamint a kistavak és a természetközeli városi gyepek kialakítását és fenntartását segítő szakmai anyagok támogatták.

A program technológiai fejlesztései két további területen kínálnak közvetlenül alkalmazható megoldásokat. A csatornabűz vizsgálatához saját fejlesztésű, mikrokontrollerrel vezérelt mérőrendszert hoztunk létre, amely alkalmas a kellemetlen szagokért felelős kén-hidrogén és ammónia mennyiségi mérésére. A gáztermelő baktériumokat élettani és teljesgenom-vizsgálatokkal tanulmányoztuk, a csatornák biofilmjéből és szennyvizéből származó környezeti DNS elemzésével pedig feltártuk, hogyan alakítja át a nitrátadagolás a mikrobiális közösségeket, és miként járul hozzá a szagképződés mérsékléséhez. A fejlesztés a mikrobiológiai alapkutatást egy konkrét városüzemeltetési probléma megelőzését szolgáló mérési és kezelési megközelítéssel kapcsolta össze.

Emellett részletes gyakorlati útmutatókat készítettünk a városi zöld- és kék infrastruktúra fejlesztéséhez. Ezek bemutatják a természetközeli gyepek, vadvirágos területek, kertek és kis víztestek kialakításának módszereit, ökológiai hatásait és gyakorlati lépéseit. A javaslatok különböző léptékekben alkalmazhatók: egy kisebb magánkertben éppúgy, mint egy nagyobb közparkban vagy más települési közterületen.

A négyéves program összességében azt mutatta meg, hogy a fenntartható városi fejlődéshez az ökológiai folyamatok, az emberi egészség és a gyakorlati megvalósíthatóság együttes figyelembevételére van szükség. A városi természet nem pusztán megőrzendő érték: megfelelő védelemmel, kezeléssel és helyreállítással a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, az egészség és jóllét, a tiszta víz, valamint az élhetőbb települések egyik alapja lehet. A program tudományos eredményei, közösségi tudományos kezdeményezései, technológiai fejlesztései és gyakorlati útmutatói egyaránt azt szolgálják, hogy a városok ne az ökológiai csapdák, hanem az ember és a természet fenntartható együttélésének helyszínei legyenek.

Tovább a kutatócsoporthoz

Innovatív módszerek a természeti erőforrások fenntartható hasznosításában

  1. MODUL Új módszerek a vízkészletek jövőjének megértéséért

A kutatás célja annak feltárása volt, hogyan segíthetik a korszerű adatelemzési és mesterségesintelligencia-alapú módszerek a vízkészletek változásainak pontosabb megismerését. A négyéves program keretében Magyarország, valamint több nemzetközi térség, köztük Ecuador, Egyiptom, Szudán és Kurdisztán hidrológiai és meteorológiai adatai alapján egyedülálló adatbázis jött létre, amely lehetővé tette a hosszú távú vízfolyamatok részletes vizsgálatát.

A kutatók olyan új, integrált elemzési keretrendszert dolgoztak ki, amely a gépi tanulás módszereit a modern jelfeldolgozási eljárásokkal ötvözi. Az eredmények rámutattak arra, hogy a csapadék térbeli és időbeli viselkedése jelentősen eltér a különböző régiókban, és annak ciklikussága folyamatosan változik. A vizsgálatok több új éghajlati összefüggést is feltártak, köztük korábban nem ismert mintázatokat a világ egyik leghosszabb hidrológiai adatsorában, a Nílus vízjárási adataiban.

A projekt egyik kiemelkedő eredménye egy olyan innovatív módszertan kidolgozása, amely műholdas megfigyelések és mesterséges intelligencia segítségével követi nyomon a talajvízkészletek változásait.

A kutatás eredményei fontos támogatást nyújtanak a fenntartható vízgazdálkodás, az aszálykockázatok kezelése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás területén. Az új módszerek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyarországon és más, korlátozott adatokkal rendelkező térségekben megalapozottabb döntések szülessenek a vízkészletek megőrzése érdekében.

 

  1. MODUL Mesterséges intelligencia alapú módszerek alkalmazása a vízkutatásban

 A kutatási program keretében új generációs hidrogeofizikai módszereket fejlesztettünk a felszín alatti vízkészletek és víztároló képződmények részletesebb megismerésére. A mesterséges intelligenciát, gépi tanulást és geofizikai inverziót ötvöző eljárásokkal a fúrólyukszelvényekből korábban nehezen meghatározható petrofizikai és hidraulikai jellemzőket becsültünk, és több fúrás együttes értelmezésével nagy felbontásban térképeztük fel a felszín alatti rétegek változékonyságát. A fejlesztések révén lehetővé vált a víztároló képződmények automatikus azonosítása és hidraulikai jellemzése, valamint a felszínközeli telítetlen zóna víz-, levegő-, agyag- és kvarctartalmának meghatározása.

A kutatás fontos új iránya volt a felszín alatti közeg nyomásérzékenységének vizsgálata. Fúrólyukszelvények és laboratóriumi kőzetfizikai mérések alapján feltártuk a porozitás, a hidraulikus vezetőképesség és az akusztikus tulajdonságok nyomásfüggését, illetve ezek csatolt változásait. Az új módszereket hazai terepi geofizikai adatrendszereken is teszteltük, többek között szeizmikus, földradar- és elektromágneses mérések feldolgozásával, így a fejlesztett eljárások a hidrogeológiai kutatás mellett környezeti és mérnökgeofizikai alkalmazásokban is hasznosíthatók.

 

  1. MODUL A hidrogén tárolása felszín alatti közegben

Korunk jelentős problémája az egyre terjedő napelemes elektromos energia termelő rendszerek által megtermelt, de fel nem használt energiájának a tárolása. Ennek a problémának a megoldása lehet a felesleges elektromos energiával termelt zöld hidrogénnek az ideiglenes tárolása felszín alatti közegben. A tárolt hidrogén a szükségleteknek megfelelően kitermelhető és elektromos energia előállítására is használható. Az említett felszín alatti közeg praktikusan a már meglévő földalatti gáztárolók, illetve kimerült vagy aktív szénhidrogén telepek a legalkalmasabbak, amelyek záró rétegének vizsgálata és a különböző hirdogén tartalmú gázok vizsgálata energiatermelés szempontjából.

A záró-rétegek áteresztőképességének és pórusterének vizsgálatához kidolgoztunk egy új, a jelenlegi mérési gyakorlatnál egyszerűbb és több információt szolgáltató mérőberendezést és kiértékelési módszert. Az új berendezés teljes méretű fúrómagok esetén, egy mérőcella alkalmazásával lehetővé teszi mind a sugárirányú mind a tengely irányú vezetőképesség, valamint a pórustérfogat meghatározását.

A hidrogéntartalom hatásának vizsgálata érdekében kidolgoztunk egy olyan gázkút-hozamegyenletet, amely segítségével meg tudjuk határozni a hidrogén tartalom kúthozamra gyakorolt hatását.

 

  1. MODUL Bányászati- és ipari melléktermékek a körforgásos gazdaságban

A maradványanyagok hasznosítása területén ipari és egyéb hulladékok felhasználásával fejlesztettünk környezetbarát geopolimer kötőanyagokat és építőanyagokat. Vizsgáltuk a pernye, a bányászati meddők, az építési-bontási hulladékok és a napelemhulladékok újrahasznosítási lehetőségeit, valamint a textilhulladékok erősítőanyagként történő alkalmazását. Eredményeink igazolták, hogy ezek a másodnyersanyagok alkalmasak nagy teljesítményű, fenntartható építőanyagok előállítására, miközben csökkentik a hulladékképződést és hozzájárulnak a körforgásos gazdaság megvalósításához. Emellett hulladékalapú szén-dioxid-megkötési lehetőségeket is vizsgáltunk, és áttekintettük a maradványanyagok hasznosításának legfontosabb nemzetközi jó gyakorlatait.

Az elsődleges nyersanyagforrások mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a körforgásos gazdaság elveire épülő másodnyersanyagok, például az ipari melléktermékek és az elektronikai hulladékok. Kutatásaink során napelemek, gépjármű-elektronikák, lítiumion-akkumulátorok és LED-es rendszerek újrahasznosítási lehetőségeit vizsgáltuk. Feltártuk ezek felépítését és anyagösszetételét, valamint olyan módszereket dolgoztunk ki, amelyek segítik az értékes anyagok hatékony visszanyerését. A vizsgálatok különösen az üveg, a különböző fémek és az akkumulátorok hasznosítható komponenseinek elkülönítésére fókuszáltak, hozzájárulva a fenntarthatóbb nyersanyag-gazdálkodáshoz és az elektronikai hulladékok környezetbarát feldolgozásához.

További a kutatócsoport oldalához.

A különböző mezőgazdasági gyakorlatok szerepe talajok üvegházhatású gáz és ammónia kibocsátásában

A légkörben található üvegházhatású gázok (CO2 és N2O) koncentrációjának növekedését elsősorban az emberi tevékenységek, így például a mezőgazdasági művelés során elvégzett beavatkozások okozzák. A mezőgazdasági művelés során kijuttatott trágyákból pedig ammónia (NH3) távozik a légkörbe, mely egyrészt környezeti terhelést jelent, másrészt a kijuttatott trágya hatékonyságát csökkenti. A globális éghajlatváltozás a mezőgazdasági termelés számára is kihívást jelent, mind a termelés biztonsága, mind az élelmiszerbiztonság szempontjából. A talaj különösen fontos szerepet tölt be az éghajlatváltozás mérséklésében, ugyanis a talaj szervesanyag tartalma alapvetően meghatározza a talaj termékenységét, szerkezetét, vízgazdálkodását és ezáltal a mezőgazdasági termékenységet is. Ezért a talaj szénkészleteinek megőrzése és növelése egyszerre szolgálja az éghajlatváltozás mérséklését, a talaj egészségének fenntartását és a hosszútávú élelmezés biztosítását. A mezőgazdasági termelés szintjén a légköri CO2 koncentráció csökkentésének módja lehet egyrészt a talaj CO2-kibocsátásának csökkentése, másrészt a talajok szén tartalmának növelése. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb szerephez jutnak azok a regeneratív mezőgazdasági gyakorlatok, melyek ezeket a célokat követik. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy a különböző, a CO2 kibocsátás csökkentését vagy a szénmegőrzést célzó gyakorlatok milyen hatással vannak például az N2O vagy NH3-kibocsátásra, hiszen gyakran egymással ellentétes irányú folyamatokról van szó.

A projekt során célul tűztük ki, hogy különböző mezőgazdasági gyakorlatok – pl. a talajművelés vagy a trágyázás – hatását a talaj üvegházhatású gáz és ammónia kibocsátásának szempontjából együttesen értékeljük. Vizsgálatainkat különböző beállított kísérletekben végeztük el.
Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy két évtizede fenntartott talajművelési kísérletben a no-till (NT) rendszer jelentősen növelte a talaj szén és nitrogén tartalmát a szántott (MP) és a sekélyen művelt (SC) kezelésekhez képest, bár az éves kumulatív CO2 kibocsátás rendszerint a szántott parcellákon volt a legalacsonyabb. A talaj nedvesség tartalma jellemzően a szántott parcellán volt a legalacsonyabb, míg a NT parcellákon a legmagasabb. Ezzel jól korrelált a talaj N2O kibocsátása, mely jellemzően csak nedves körülmények között mérhető, így a szántott parcellákon számottevő kibocsátás nem mutatkozott. Figyelembe véve a termés mennyiségét, a talaj felső rétegében megmutatkozó szerves anyag különbségét, illetve a talaj CO2 kibocsátásának nagyságát, a legkedvezőbb képet a sekélyen művelt forgatás nélküli művelés mutatta, mely köztes állapotot képviselt a szántás és a no-till rendszer között.

Szintén a talajművelés hatását vizsgáltuk egy 2023-ban beállított regeneratív kísérletben, ahol hasonló kezelések (MP, SC, NT) kerültek beállításra. Megállapítottuk, hogy sem a talaj CO2 kibocsátásában, sem a szerves anyag tartalmában ilyen rövid távon szignifikáns különbséget nem lehet kimutatni, míg a talaj nedvességtartalma már ilyen rövid idő alatt is kedvezőbben alakult a forgatás nélküli művelésben. Összességében tehát a forgatás nélküli sekély művelés ajánlható, mint fenntartható – a termés mennyiségét és a talaj termékenységét egyaránt szem előtt tartó – talajművelési mód.
Trágyázási kísérletekben végzett vizsgálataink alapján kimutattuk, hogy a CO2 egyenértékben kifejezett teljes ÜHG kibocsátás magasabb volt a szerves trágyával kezelt parcellákon, mint a műtrágyázott vagy műtrágyát és szervestrágyát egyaránt kapó területeken. Ugyanakkor a termés mennyiségét is figyelembe vevő üvegházhatású gáz index alapján, a kombinált trágyázás tekinthető a legkedvezőbb trágyázási módnak, ahol a magas termés kompenzálni tudja a magasabb ÜHG kibocsátást.

A projekt során végig együttműködtünk a Szegedi Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékével, ahol közösen végzett NH3 kibocsátás mérésekkel segítettük a tanszék által fejlesztett fotoakusztikus mérőműszer fejlesztését.

A kutatócsoport munkája itt követhető: fenntarthatotechnologiak.hu/ATK TAKI

Pontosabb talajhidrológiai információk az aszálykezelés és az agrár-vízgazdálkodás támogatására

A talaj víztartó és vízvezető képessége alapvetően meghatározza, hogy a lehulló csapadék vagy az öntözővíz milyen arányban szivárog a talajba, mennyi víz tározódik, illetve mekkora hányada folyik el a felszínen. E tulajdonságok pontos ismerete ezért egyaránt fontos a mezőgazdasági vízgazdálkodás, az aszály- és belvízkockázatok értékelése, valamint a hidrológiai és környezeti modellezés szempontjából. Bár Magyarországon rendelkezésre áll a 100 m felbontású, 3D országos talajhidrológiai adatbázis (HU-SoilHydroGrids), a becsült talajhidrológiai paraméterek folytonos értékei mellett szükség lehet a térképi információk aggregálására, mely lehetővé teszi a nagy számítási igényű, országos hidrológiai modellekben való alkalmazását is.

A kutatás egyik legfontosabb eredménye egy, a talajok vízgazdálkodási tulajdonságain alapuló csoportosítási rendszer kidolgozása. A korábbi, szakértői szabályokon alapuló Várallyay-féle rendszer továbbfejlesztését az új HU-SoilHydroGrids térképek tették lehetővé. A talajhidrológiai adatbázis statisztikai elemzésével és talajtani szakértői szabályok alkalmazásával 68 talajhidrológiai csoportot alakítottunk ki, amelyekhez meghatároztuk a víztartó és vízvezető képességet leíró jellemző paramétereket, valamint elkészítettük országos térképüket. A csoportok kialakításánál fontos szempont volt, hogy azok környezeti modellezésben is alkalmazhatók legyenek. Az új csoportosítás elsősorban országos és regionális környezeti, hidrológiai és vízgazdálkodási modellezési feladatokban hasznosítható. A térkép ingyenesen letölthető innen.

A fejlesztés fontos pillére a MARTHA talajfizikai és hidrológiai adatbázis bővítése. Vas vármegye archív talajtérképeinek digitalizálásával egyidejűleg 129 talajszelvény 517 rétegének talajhidrológiai adatait dolgoztuk fel, további adatfeltárással pedig Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyéből 399 talajszelvény 1476 rétegének víztartóképesség-adatait és 471 hidraulikusvezetőképesség-adatot azonosítottunk. Bővítettük az adatbázist továbbá a HunSSD (Magyarországi Talajszerkezeti Adatbázis) 56 talajszelvényének 257 talajrétegéhez tartozó – általunk mért – talajadataival. Ezek az adatok nemcsak a jövőbeli becslések pontosítását segítik, hanem független adatforrást is biztosítanak a talajhidrológiai modellek és térképek megbízhatóságának ellenőrzéséhez.

A vizsgálatok rámutattak arra is, hogy az országos léptékben megfelelő pontosságú talajhidrológiai becslések helyi léptékben nagyobb bizonytalanságot mutathatnak, és a becslési pontosság a talajmélység növekedésével általában csökken. Az eredmények ezért a becslési módszerek mellett a bemeneti talajtérképi információk további pontosításának fontosságát is hangsúlyozzák. Ezt szolgálja többek között a 25 méteres felbontású talajtérképek fejlesztése.

A térképezési és adatbázis-fejlesztési munkát terepi monitoring egészítette ki. A Csorsza-vízgyűjtőn végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a talajnedvesség és a talaj fizikai, illetve kémiai tulajdonságai közötti kapcsolat a földhasználattól is függ. A szőlőültetvények sorközeinek növényborítása hozzájárulhat a talaj védelméhez, ugyanakkor száraz időszakokban a növényzet vízfelhasználása csökkentheti a talaj nedvességtartalmát. A monitoring Tetves-patak vízgyűjtőjére történő kiterjesztésével a Csorsza-vízgyűjtővel közvetlenül összehasonlítható adatsor jött létre, az első eredmények pedig jelentős különbségeket jeleznek a két vízgyűjtő hidrológiai működésében.

A projekt eredményeként új talajhidrológiai csoportosítás és országos térkép készült, amely elsősorban országos és regionális léptékű környezeti és vízgazdálkodási modellezési feladatokban alkalmazható. A független és mintaterületi validációk rámutattak a térképi becslések léptékfüggő bizonytalanságaira, amelyek a jövőben a talajhidrológiai térképek alapjául szolgáló talajtulajdonság-térképek további pontosításával csökkenthetők. A kutatás eredményei kiemelik a hosszú távú terepi monitoring, a részletes talajtérképezés és a talajhidrológiai adatbázisok összehangolt fejlesztésének fontosságát annak megértésében, hogy a talajok vízgazdálkodása miként befolyásolja a szélsőséges hidrometeorológiai események hatásait.

Szervesanyag mennyiség és minőség hatása a talajszerkezet stabilitására

A klímaváltozás következtében egyre hangsúlyosabbá válik a mezőgazdasági termelésben a talajok vízháztartásának és alkalmazkodóképességének szerepe. A csapadék tér- és időbeli eloszlásának változása, valamint a vízhiányos időszakok gyakoribbá válása jelentős mértékben befolyásolja a termőhelyek hasznosítási lehetőségeit és a termesztés eredményességét. A talaj fizikai állapota, szerkezete, szervesanyag-tartalma és felszínének növényborítottsága meghatározó szerepet tölt be a csapadék és az öntözővíz beszivárgásában, a felszíni lefolyás alakulásában, továbbá a talajdegradációs folyamatok mérséklésében, valamint a víz- és tápanyag-gazdálkodásban. A talaj szilárd alkotóiból összeálló különböző méretű aggregátumok kialakulása és szerkezetük tartóssága a fizikai, kémiai és biológiai talajkörnyezet függvénye. A mikrobiális tevékenységből származó szimbionta mikorrhiza gombák által termelt glikoprotein, a glomalin, mely kiemelt szerepet játszik a talajok mikrobiológiai aktivitásának  és szénforgalmának alakulásában, továbbá a stabil talajaggregátumok kialakításában. A talaj mikro- és makroaggregátumainak stabilitása jelzi, hogy mennyire képes ellenállni a degradációs hatásoknak, például a víz- és széleróziónak, illetve a talajművelés mechanikai hatásainak, meghatározóak a talajok szerkezetének,  víz- és szervesanyag-gazdálkodásának alakulásában.

Kutatásunk célkitűzése a talajhasználat – talajművelés – tápanyaggazdálkodás együttes hatásának elemzése volt a szervesanyag minőségi, mennyiségi jellemzőkre, szerkezeti állapotra és a talajok vízgazdálkodására szabadföldi kísérletek talajfizikai, kémiai és biológiai  vizsgálatainak eredményeire építve. A kutatás során különböző talajtípusokhoz tartozó és különféle módon művelt talajok mintáin történő mérések eredményeiből egy talajszerkezeti és szerves szén adatbázis került kialakításra, mely lehetőséget adott a szerkezetesség, a szervesanyag-karakter és a vízgazdálkodási tulajdonságok összefüggéseinek vizsgálatára.

A talajhasználat hatásának komplex elemzését végeztük a szervesanyag-jellemzőkre, szerkezeti állapotra és a vízgazdálkodásra 60 hazai, különböző talajtípusba és művelési ágba tartozó talaj közel 300 genetikai szint archivált mintáin végzett vizsgálatok alapján. Váz, kőzethatású talajok, csernozjom, szikes, erdő- és réti talajok főtípusokból származó talajminták komplex talajkémiai, talajfizikai vizsgálata mellett a talajszelvények feltalajaiban és a szelvények különböző rétegeiben meghatároztuk a talajok könnyen oldódó glomalin (EE-GRSP)-tartalmát. Összefüggést kerestünk az aggregátumok stabilitása és szerves anyag minőségi és mennyiségi jellemzői, talajok vízháztartására jellemző hidrofizikai paraméterek között.

A szervesanyag-tartalom (SOM, DOC) maximuma az összes talajtípusnál a legfelső rétegekben található, míg a glomalin (EE-GRSP) maximuma többnyire a 30-50 cm-es mélységben. A glomalintartalom talajtípusokra jellemző genetikai szintek közötti eloszlást mutatott:  (1) a csernozjom talajoknál 30-50 cm mélyen mért maximummal;  (2) 50 cm-nél mélyebb felhalmozódás erdőtalajokban és váztalajokban; .(3) a szikes talajok esetén a 40-60 cm mélységig magas, az alatt alacsony érték; (4) maximuma a réti talajoknál 60 cm-nél mélyebben; (5) szántóföldeken glomalin maximuma növényzet függő mélységbeli maximummal jelent meg (1. ábra). Rét, szántó, erdő és ültetvény területek változatos növényborítással, illetve növénykultúrával bíró talajai esetén összefüggéseket kerestünk a talaj glomalintartalma és az azt potenciálisan befolyásoló tényezők között. A mintázott talajtípusok  feltalajainak legfőbb varianciáját a talaj tápanyag és széntartalmát leíró paraméterek okozták, köztük a glomalin-tartalom is (2. ábra). A talajhasználatból adódó különbségek a talaj textúráját leíró paraméterek (agyag, homok, por frakció), illetve a humuszminőséget jellemző mutatók (Q, K) esetén voltak meghatározóak. A vizsgált láptalajok feltalajában kiugróan magas, míg a váztalajokon a legalacsonyabb volt a humusz mennyisége. A talajtípusok szerinti tendenciák a vízoldható szerves széntartalomban nagyon hasonlóak voltak, a glomalin-tartalomban és a C: N arányban viszont kiegyenlítettebb mintázatot mutattak. A glomalintartalom szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a vízoldható szerves szén-tartalommal (DOC) és a humusz-tartalommal. A csernozjom talajokban mért glomalintartalmak és mikroaggregátum stabilitás értékekben a pozitív korreláció tendenciája felismerhető volt. Random Forest analízis algoritmusa a különböző talajtípusok feltalajában a  makro- és mikroaggregátum-stabilitások alakulásában a szerves széntartalom minőségi és mennyiségi mutatókat eltérő mértékben ítélte meghatározónak. A makroaggregátumok stabilitásának vizsgálata során a könnyen oldódó (DOC, Q, SOM) szénformák a leginkább meghatározóak, míg a mikroaggregátumok stabilitásánál  a DOC, C:N, míg az EE-GRSP kevésbé. A vizsgált talajszelvények felső két genetikai szintjét vizsgálva megállapítható volt, hogy a mezőgazdasági művelés alatt álló, szántott rétegek aggregátumainak stabilitása alacsonyabb, mint például a gyepterületek azonos szintjein. Az alacsonyabb aggregátum stabilitás rosszabb vízvezető- és vízraktározó-képességet jelezhet. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a „homok talajoknál” a szerkezetességgel megnő a kisebb pórusok aránya, így a víztartó képességük is javul. A kedvezőbb szerkezetű „agyag talajok” esetében viszont a makropórusok mennyisége növekszik, ami a vízelvezetést, illetve a levegőzöttséget javítja. A talaj szerkezetességgel – a morfológiai szerkezet minőségétől függően – egyenletesebbé válik a szélsőséges textúrájú talajok pórusméret-eloszlása, így javul a víz- és levegőgazdálkodásuk.

Józsefmajori művelési tartamkísérlet frakcionált (1-2 mm; 05-1 mm; 250-500 µm; 63-250  µm;  < 63 µm), különböző szemcseméretű minták eloszlása a szántott, sekély kultivátorozott és direkt vetett talajok között nagy eltéréseket mutatott, a 250 µm alatti szemcsék szignifikánsan nagyobb mennyiségben voltak jelen és tartalmaztak glomalint a direkt vetett  parcellákban, mint a szántott és forgatás nélküli parcellákban.

Nagyhörcsöki mészlepedékes csernozjom talajon 2023 őszén beállított művelési kísérletben rövid távú intenzív (szántás) és talajkímélő (forgatásnélküli; no-till + takarónövény) művelések hatását vizsgáltuk a mikrobiális közösségek funkcionális és genetikai diverzitásának alakulására, különböző szerves anyag formák mennyiségi, minőségi változásaira és növényi növekedési és élettani válaszokra. A talajkímélő művelésű, különös tekintettel takarónövényes kezelésekben a talajok összmikrobiális aktivitása, az arbuszkuláris mikorrhiza gombák gyökérkolonizációja, könnyen felvehető szervesanyag tartalma már az első évben szignifikánsan nőtt a szántott talajokéhoz képest. A növények növekedési, élettani, beltartalmi mutatóiban és termés mennyiségében talajkímélő és regeneráló hatása nem volt kimutatható, míg a reflektancia spektrumok vegetációs mutatói alapján a második évben a növények vitalitása a forgatás nélküli parcellákban volt a legjobb. A kísérlet második évében a talajok rizoszféra mikrobiomjának funkcionalitásában mért kezdeti különbségek mérséklődtek. Az ITS, 16S és AMF specifikus amplikon szekvenálás alapján, a gombaközösségekben a lebontó szervezetek abundanciája az opportunista patogének rovására nőtt, míg a bakteriális közösségekben a nitrogénkörforgalom meghatározó taxonok abundanciája nőtt a lebontók rovására. Inkubációs cellulázaktivitási tenyészedénykísérlet talajnedvességi profilja a regeneratív művelés pozitív hatását mutatta ki a vízmegtartásra.

A műveléshatás bioindikációjának tekintetében a talaj-mikroba-növény rendszer és talajok komplex, a rendszer több elemét jellemző minőségi, mennyiségi mutatók együttes alkalmazására van szükség. A fenntartható vízgazdálkodás és a termőhelyi adottságokhoz való alkalmazkodás olyan talajhasználati gyakorlatok együttes alkalmazását teszi szükségessé, amelyek az adott termőhely sajátosságaihoz igazodnak. A szervesanyag-megőrző és vízmegtartó technológiák területspecifikusan, önállóan vagy egymással kombinálva is alkalmazhatók. E módszerek együttesen hozzájárulhatnak a talajszerkezet kedvezőbbé tételéhez, a szervesanyag-készlet megőrzéséhez és a talaj vízmegtartó képességének javításához.